Képzőelvonással való szóalkotás

Akinek közvetlen élményként nem volt alkalma hallani ezt a felszólítást, az is olvashatott róla kalandregényben, vagy láthatott ilyen jelenetet filmen. Mindenesetre a fedélzet közismert szava nyelvünknek. Elsősorban hajónak szerkezeti elemére vonatkozik (amely befedi a hajótestet, vagy amely a hajótest szintjei között van), utalhat továbbá repülőgépnek vagy űrhajónak arra a részére, amelyen személyek tartózkodhatnak; a régi irodalom 'tető, fedél' jelentésben használta. Ki gondolná, hogy ez a jól hangzó szó voltaképpen szabálytalanul jött létre? Ebben persze nem áll egyedül, és ez a tény önmagában nem teszi kérdésessé használhatóságát, létjogosultságát.

Miről is van szó? Mai szemmel a fedélzet a fedél főnévnek -zat, -zet gyűjtőnévképzős származéka, kétszáz évvel ezelőtt azonban, amikor megjelent a nyelvhasználatban, ilyen képző nem volt. Ezt a szót (más, hasonló szavakkal együtt) olyan -at, -et főnévképzős igék mintájára alkották meg, amelyek z-vel végződnek (mint például az alapzat, az irányzat, a jegyzet, a boltozat, a ruházat, a tetőzet, a lélegzet stb.). Az alapzat szónak az alapoz a töve, az irányzatnak az irányoz, a jegyzetnek a jegyez, a boltozatnak a boltoz, a ruházatnak a ruház, a tetőzetnek a tetőz, a lélegzetnek pedig a – lélek (ma már a kiejtésnek megfelelően g-vel írjuk ezt az igét, a zöngétlen k ugyanis hasonul a zöngés z-hez).

A fedélzet szónak nincsen fedelez alapigéje, a homlokzat nem egy bizonyos homlokoz ige származéka, a szózat sem egy szóz igéé, a mennyezet nem vezethető vissza holmiféle mennyez igére stb. Ilyen, eredetileg koholt képzővel alkotott szó még a növényzet, az izomzat, a kőzet, a személyzet, a csillagzat, az alakzat, a piszkozat stb.

A maga nemében problematikus a bankár, a csatár, a hordár, a pincér, a tüzér szó is, mivel képzőjük idegen eredetű szavakból önállósult. Az -ár, -ér képző a szláv -ar képző magyar változata, az olyan jövevényszavakkal került nyelvünkbe, mint a kádár, a bodnár, a gölöncsér stb. Mind a kádár, mind a bodnár hordót, kádat, dézsát készítő iparosnak a neve, a gölöncsér pedig nem más, mint fazekas (szláv eredetije grnčar). A szóban forgó képző elterjedését német jövevényszavak is elősegítették (pl. pintér, kasznár, kontár). A nyelvújítás idején előszeretettel használták fel az -ár, -ér képzőt új magyar szavak létrehozására (az említetteken kívül ekkor keletkezett a csillár, a forradalmár, a tanár is). Hogy ez a képző már korábban is megvolt nyelvünkben, erről néhány olyan szó tanúskodik, amely a nyelvújítás előtti időkben jött létre magyar alapszóból: a búvár főnév a búvik igéből, a vezér a vezetből, a csiszár a csiszolból, a füzér a fűzből stb.

Más szavakból elvont képzőnk még a -nok, -nök (a szláv eredetű pohárnok, udvarnok, bajnok nyomán önállósították), valamint a -da, -de is (mintája a csárda, a kaloda, a borda volt).
A képzőelvonás nem csupán magyar sajátság, megvan például a németben és a franciában is. A német -ner képző az olyasféle szavakból önállósodott, mint a Wagner (’kocsikészítő’), amely a Wagen ’kocsi’ származéka. A Bildner 'készítő' és a Schaffner 'kala-uz' szóban már ez a képző szerepel. (Hozzá hasonló a pályafutása a -ler képzőnek is. A Sattel szóból létrejött Sattler 'szíjgyártó', a Gürtel szóból képzett Gürtler és más hasonló szavak nyomán keletkezett, és elősegítette az olyan szavak megalkotását, mint a Tischler és a Künstler (asztalos és művész). A francia -erie képző a boulangerie-típusú szavak terméke (ez pékséget jelent). Vele alkották meg például a diableriet, amely ördöngösségre, boszorkányságra utal.