Norvég lazac vajdasági ponty helyett

Ami az EU-s színvonalnak nem felel meg, az könnyedén exportálható a Balkánra, pontosabban Szerbiába, ugyanis a környező államok már vagy társultak az unióhoz, vagy félúton vannak a csatlakozáshoz.

Legutóbb az a hírt került fókuszba, hogy Szerbia évente több tíz millió dollárt költ kétes minőségű halkészítmények behozatalára. Az állomány minősége megkérdőjelezhető, az európai normáknak nem felel meg. Ezáltal a külföldi halüzemek maradékait, az EU-ban el nem adható áruját vásároljuk fel ahelyett, hogy a hazai halászati szektort fejlesztenénk. A halászat fellendítésére adottak a természeti feltételek, csak azokat kellőképpen kell kiaknázni – ismertette nemrég dr. Miroslav Ćirković, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának tanára. A Vajdasági Gazdasági Kamara egyik ülésén mondta el, hogy egyes szerbiai forgalmazók külföldön felvásárolnak olyan halállományt, illetve halhúsból készült termékeket, amelyeknek a szavatossági ideje lejárt. Egyes országokban az élelmezési- és egészségügyi törvények az élelmiszerek szavatossági idejét rövidebbre szabják, így e termékek alacsony áron beszerezhetők, és a hazai előírásoknak megfelelően még árusíthatók. Miroslav Ćirković kiemelte, hogy a behozatali haltermékek gyenge minőségűek és olcsók, így a hazai piacon könnyen el lehet azokat adni, a forgalmazók pedig szép bevételt valósítanak meg.

A Szerbiai Gazdasági Kamara adatai szerint országunkban évente fejenként 5 kilogramm halat fogyasztanak a polgárok átlagosan. A halfogyasztók külön célcsoportot képeznek, ünnepek alkalmával nagy mennyiségű halat lehet értékesíteni, egyeseknek viszont kimondottan a halakból készült ételek jelentik a fő eledelt. Érdekes adat, hogy Szerbiában az elmúlt évben legtöbb Argentínából importált csacsihalat értékesítettek, illetve a Marokkóból és Norvégiából importált tengeri lazacot adtak el. Ugyanakkor az Európai Unió az olcsó, tenyésztett norvégiai lazac iránti behozatali tilalma több éve tart már. A norvég tilalom feloldása az Egyesült Királyságban és Írországban csődbe juttatná a kisebb, független lazacfarmok nagy részét. Szerbiában az illetékes szervek erre nem gondoltak. A múlt évben a külföldről importált hal, illetve halkészítmények értéke meghaladta a 90 millió dollárt. A Gazdasági Kamara adatai pedig azt mutatják, hogy hazánkban mindössze 9000 tonna halat halásztak le, a sporthorgászok által begyűjtött halakkal együttesen pedig 12 000 tonna került a fogyasztók elé.

Az országos halgazdaság szinte teljes egészben Vajdaságban található, a halastavak 98 százaléka is a tartományban van. A Gazdasági Kamara közleménye szerint Szerbiában összesen 200 halastó van bejegyezve, melyek megközelítőleg 15 000 hektáros területen terülnek el, viszont legalább 100 000 hektáron lehetne halat tenyészteni a természeti adottságoknak köszönhetően – hangsúlyozta Miroslav Ćirković, és egyben a Gazdasági Kamara illetékeseitől kérte, hogy mielőbb kerekasztal-megbeszélést hívjanak össze a hazai halgazdaság katasztrofális helyzetének megvitatására. A halászat Vajdaságban jelentősebb a juhtenyésztésnél, hisz egykor több halhúst dolgoztak fel mint birkahúst, ezáltal a bevételek is nagyobbak voltak a halgazdaságban. A tranzíció után viszont a halgazdaságban hanyatlás következett be, a halastavak magánosítása egyes üzletembereknek csak a pénzmosásra szolgált. Sokan a nagy halgazdaságok létrehozásával a konkurenciát, pontosabban a kis halastavakat próbálták kiütni a piacról. Ilyen játékszabályok mellett csak a „nagyok” tudtak megmaradni, viszont általánosan ezek a lépések országos szinten a halgazdaság fokozatos hanyatlásához vezettek – tette hozzá Ćirković.

Szerbiában a hal- illetve a halkészítmények ára a környező országokhoz képest alacsonynak mondható, évek óta nem változott. A halgazdaságok így nehezen tudnak gazdálkodni, az államtól semmilyen ösztönzést, támogatást nem kapnak, mint az élelmiszeripar más ágazataiban tevékenykedők. A haltenyésztők a kivitel serkentésére sem kapnak semmilyen stimulációt, sőt az elemi csapások általi károkat sem szanálják. Horvátországban például minden exportált hal kilogrammjáért a halászok egy euró támogatást kapnak az államtól, további fél eurót kilogrammonként a kárókatonák általi állítólagos pusztításért. A kormoránok nálunk is zsákmányolnak, főként a fiókanevelés időszakában, ekkor 700 gramm körül alakul felnőtt egyedenként a halfogyasztás.

Végezetül azt is meg kell említeni, hogy Szerbia a régióban az egyetlen ország, amely a halhúst nem az élelmiszerek kategóriájába sorolja, ugyanis a halászati ágazat a Környezetvédelmi Minisztérium fennhatósága alá tartozik, nem pedig a mezőgazdasági tárcához, mint a legtöbb országban – ismertette Mirjana Miščević, a Gazdasági Kamara munkatársa. A Tartományi Képviselőház Mezőgazdasági Bizottsága még 2005-ben tiltakozott a halászatra vonatkozó törvény azon szakasza miatt, mely ezt az ágazatot a Mezőgazdasági Minisztérium fennhatósága alól kivonta, és áthelyezte a környezetvédelmi tárcához. Saša Dragin, újonnan kinevezett mezőgazdasági miniszter is kifejtette véleményét a témával kapcsolatban, szerinte a mezőgazdasági tárgykörből való kivonáskor a politika szólt közbe, habár általános dolog, hogy a halászat az állattenyésztés egyik alágazata.