A békák lábizmai már nyugalmi állapotban is szélsőségesen hosszúra nyúlnak. Amikor nekikészülnek az ugrásnak, izmaik hirtelen összehúzódnak, így keletkezik a test előrelendítéséhez szükséges erő. Az izmon belüli erő pedig a mozgás végrehajtása során éri el a maximumát - számoltak be ökörbékákon tett megfigyeléseikről Emanuel Azizi és Thomas Roberts, az amerikai Brown Egyetem kutatói a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban a Der Spiegel internetes kiadása szerint.
A gerincesek izmainak alapvető tulajdonsága, hogy csak bizonyos hossztartományban képesek maximális erő kifejtésére. Az izom akkor adja le a legtöbb erőt, ha nyugalmi hosszának mintegy felére húzódik össze. A biológusok ezért eddig úgy vélték, hogy a mozgásrendszer izmai elsősorban az e körüli optimális tartományban dolgoznak.
A nagyot ugró állatoknál azonban ez nem így van - magyarázták tanulmányukban az amerikai kutatók. - Ahhoz, hogy az ugráshoz elegendő erőt tudjanak kifejteni, az összehúzott és a nyújtott izom közti különbségnek akkorának kell lennie, hogy az izmok hossza mindenképp eltér az optimálistól.
A kutatók ugrás közben megmérték az ökörbékák izmainak hosszát, valamint a hossz és az erő viszonyát. Megfigyelték, hogy az állatok lábizmai az ugrás elején rendkívüli mértékben megnyúlnak, de még az elugrás közben pontosan arra a méretre húzódnak össze, amely lehetővé teszi a maximális erőkifejtést. Így teljes mértékben sikerül kihasználniuk az izmaikban rejlő erőt. A kutatók szerint a békák lábizmának szokatlan rugalmassága teszi lehetővé ezt a trükköt.
.jpg)
