A belga csokoládé

 Itt mintegy 3500 éve ismerik a kakót s nem kevesebb, mint 3000 éve termesztik. Az európaiakkal Kolumbusz Kristóf ismertette meg, de elterjedésében sokkal nagyobb szerepe volt Fernando Korteznek és konkvisztádorainak. Kortez mexikói hódításai alatt felfigyelt arra, hogy az azték őslakosok “királyi” italt, úgynevezett csokoládét állítanak elő a kakaó terméséből. 1519-ben, mikor Montezuma az azték uralkodó vendégül látta a spanyolokat, hódolata jeléül megvendégelte vele későbbi gyilkosait.



A kakócserje a Dél-amerikai őserdők (főként a mai Venezuela) vidékének őshonos növénye, s az egyik legrégebben termesztett növény is egyben. Az inkák a maják által ismerték meg, hiszen a termésnek akkora értéke volt, hogy a bennszülött törzsek fizetőeszközként is használták. Csokoládéitaluk merőben különbözött attól a ma készített édességtől, amit fogyasztunk. Erős és keserű krém volt, amit gyakran ízesítettek csilivel és kukoricaliszttel sűrítették.



Mivel a fekete csokoládé az európai izlésnek túl keserű volt, így nádcukrot adtak hozzá, minek köszönhetően nagy sikert aratott. Ez a történelemnek az az időszaka volt, mikor kontinensünk megismerte a keleti fűszereket és az arisztokrata társalgókban csakhamar megjelent a vaníliás és fahéjas ízesítéssel készült csokoládé. Európai népszerűségének köszönhetően a hispánok meglátták a jövedelmező üzlet ígéretét s tengerentúli birtokaikon megkezdték a kakaóbab termesztését. A kakóipart körüllengő titkokat ügyesen sikerült is megőrizniük mintergy száz évig, de a feldolgozással megbízott szerzetesek mégis kiszivárogtatták a franciáknak, ahol a legmagasbb körökben fogyasztották. Mikor 1657-ben elérte Angliát, népszerűsége töretlenül ívelt felfelé. Kedveltté vált Ausztriában, Svájcban, Belgiumban, Hollandiában is... Az 1800-as évek közepéig a csokoládé luxuscikknek számított. Mikor azonban a brit miniszterelnök lecsökkentette az adót, elérhetővé tette a polgárok számára. A fogyasztás növekedésének köszönhetően csakhamar szükség lett a mechanizált előállítására, ami előidézte árának mérséklődését s lehetővé tette a minőség javítását, amit a kakaóvaj kivonásával értek el. A kisérletezéseknek köszönve a XIX. században a csokoládé bársonyosan krémessé vált, majd 1876-ban a svájci Daniel Peter kikisérletezte a tej hozzáadásának lehetőségét.



Ha a világpolgárt megkérdezik, mi jut legelőször eszébe Belgiumról, nagy valószínűséggel a csokoládét fogja elsőként megemlíteni. Az ínyencek tudják, a belga csoki minőségének párja nincs. Bár az európai köztudatban –tévesen– inkább Svájc primátusa él, mégis tudnunk kell, hogy más nagy csokoládégyártó országokkal együtt ők is Belgiumból szerzik be a recepteket. A belga csokoládé hagyománya a XIX. században kezdődött, II. Leopold uralkodása idején, akit meglehetősen agresszív és kapzsi királynak ismertek. 1885-ben meghódította Közép-afrikát, vagyis a Kongó-medencét. Újonnan szerzett birodalma nem kevesebb, mint 86-szor nagyobb volt európai országánál. Ő volt az első uralkodó a XX. században, aki fajirtást követett el, minek következtében becslések szerint 10 millió afrikai hagyta el otthonát. A háború ellenére az országba érkező kongói kakaómennyiségben nem mutatkozott jelentős csökkenés. Az első édesség, amit gyártani kezdtek, a praliné volt, mit a Svájcból Brüsszelbe költözött Neuhaus család talált fel 1912-ben. Ez volt az első olyan mogyoró, kávé, nugát és gyümölcs ízesítésű vajas krémmel töltött extra minőségű fekete csokoládé, minek nagysága egy falatot tett ki. Hamarosan az édesség annyira vágyott ajándék volt, hogy senki sem óhajtot más meglepetést, mint egy doboz Ballotint Jean Neuhaus műhelyéből. Így született meg a világ első csokiboltja.


Jean Neuhaus és egy doboz csoki műhelyéből


Csokoládébolt a jellegzetes csokoládészökőkúttal

A csokoládé népszerűségének növekedésével párhuzamosan jelentek meg a csokigyárak is. Sok közülük ma is üzemel (Leonidas, Neuhaus, Godiva, Dolfin, Cafe Tasse, Galler, Cote d'or, melyet eredetileg Neuhaus alapított, Gudrun, Cavalier és persze a Neuhaus).
A belga csokoládét a hozzávalók és készítésének folyamata teszi egyedivé. Ízét természetesen meghatározza a kakaóbab minősége, pörkölése, de telt és tiszta ízét annak köszönheti, hogy készítésekor nem használnak növényi zsiradékot, hanem a kakópasztát keverik cukorral és kakaóvajjal attól függő mennyiségben, milyen végterméket szeretnének nyerni. A fekete csokoládé tartalmazza a legtöbb kakaót, a tejcsokoládé esetében értelemszerűen tejport adnak hozzá, míg a fehér csokoládé gyártásában csak a kakaóvajat használják fel.



A kakaócserje Amerika és Afrika egyenlítői térségein őshonos növény. Az érett termést a begyűjtés után napon szárítják, majd megpirítják, összetörik, hogy megőrölhessék s végül kisajtolják belőle a kakaóvajat.
















A tömeggyártás időszakát élve, az igényes belga csokoládéfajtákat ma is kis családi műhelyekben, hagyományos eszközökkel és több éves recept alapján kézzel készítik.