A Dunánál

A Schwarzwald-hegység délkeleti lejtőjéről indul útjára az az egymásba futó két kis patak, mely útközben összegyűjtve Közép-Európa folyóvizeit később a világ 33. legnagyobb folyamát hozza létre. A Duna a kontinens legjelentősebb folyója, habár saját 2860 kilométerével (ebből 2600 km hajózható) “csak” a második leghosszabb Európában. Kelet-nyugat irányban átszeli egész Közép-Európát, s érintve a déli régióhoz tartozó Balkán-félszigetet Kelet-Európa területén ömlik a Fekete-tengerbe. Mivel tíz országot érint, ez a világ egyik leginkább nemzetközinek tekinthető folyója. Ennek következtében a kezdetek óta óriási gazdasági és stratégiai jelentősége van. Halban és vadban gazdag területei lehetővé tették az első európai civilizációk kialakulását. A görög kultúra fénykorában Hérodotosz azt állította róla, hogy az “Iszter minden általunk ismert folyótól nagyobb”. Ifjabb Pliniusz elragadtatással ír róla: ”Fenséges érzés állni a Duna partján”. Stratégiai jelentőségének köszönhetően mindig fontos csaták színhelye volt. Sokszor dőlt el itt nagy területek, országok sorsa. Az ókorban a Duna természetes akadályként védte a Római Birodalom északi tartományait a “barbárok” betöréseitől, itt készült fel Traianus római császár is újabb keleti területek meghódítására, s nem véletlenül alakultak ki partjain olyan fontos és nagy múltú városok, mint Regensburg, Linz, Bécs vagy Pozsony.

Ha a szerbiai Duna-szakasz mesélni tudna…

A folyóóriás az 1433-ik kilométernél lépi át országunk északi határát, s 588 km-en keresztül Szerbia területén marad. Vízbősége, vízhozama jelentősen megnő, miután begyűjti a Száva, Dráva, Néra, Temes, Morava, Tisza és a Timok vizét. Hazánk legnagyobb részén az alsó szakaszjelleg dominál, széles és sok hordalékot szállít. Ez utóbbit akkumulálja, meándereket és szigeteket képezve, valamint egy-egy árvíz után alluviális síkságot hozva létre. A kiöntéseket követően hátramaradt termékeny iszap a múltban kedvezett ugyan a földművelésnek, de a szétáradó hatalmas mennyiségű víz városokat, jobb esetben városrészeket tett tönkre még a XVIII. században is. A Duna alföldi részének szabályozása tehát egyre égetőbb problémává vált.

Van azonban az Al-Dunának egy meglehetősen hosszú, úgy 110 km-es hegyvidéki szakasza is, a Vaskapu-szoros. Itt a Belgrádnál még 2 km széles folyó mindössze 150-170 m-re szűkül. A szoros Golubac városánál kezdődik, és Kladovo közelében, Sip falunál ér véget. Nem egységes, keverékvölgy. Négy rövidebb szorosból áll, melyek között kisebb medencék vannak. A sorrend a következő: a Felső-szoroshoz tartozik a Golubaci-szoros – Ljupkovói-medence – Gospodin vir-szoros, az Alsó-szoroshoz pedig a Donji Milanovac-i-medence – Nagy- és Kis-Kazán-szoros – Orsovai-medence és a Sipi-szoros. A Vaskapu-szorost a Pannon-tenger vájta ki, mikor lefolyt a mai Román-alföldet is borító Fekete-tengerbe. Később tektonikus kiemelkedések, illetve süllyedések következtek, és a felső pliocénben kialakult a mai vízrendszer őse. A Duna elhódította a területet, még mélyebbre erodálva magát a Kárpátok mészkőfalaiba, hogy létrehozza Európa legmélyebb szurdokvölgyét. Bizony, ha a csupán 147 m szélességű Nagy-Kazán területén hajónk mélységmérőjére pillantanánk, 80 m körüli értéket olvashatnánk le, ha viszont felnéznénk, akár 700 m-es magasságba is tornyosulhat fölénk a part. A terület legismertebb részei tehát kétségkívül a szorosok, a Golubaci, a Nagy- és Kis-Kazán, valamint a Sipi-szűkület. A Duna hatalmas mennyiségű vize itt nagyon keskeny „résen” kell, hogy áthaladjon, és ennek következtében a Vaskapu-duzzasztógát megépítése előtt a terület nagyon nehezen volt hajózható. A folyam bőszen hömpölygött, örvénylett, miközben himbálta és zátonyoknak csapta a terhet szállító bárkákat, mint valami papírhajókat. Valóságos „vaskapuként” zárták el a sziklaóriások Európa hajóit a Fekete-tengertől. Megoldást kellett találni erre a problémára. Már a rómaiak sem nyugodtak bele ebbe. Felismerve mindazt az előnyt, melyekhez a probléma megoldásával hozzájutnak, Traianus császár nagy lépésekre szánta el magát. Két, egymással szorosan összekapcsolódó terve volt. Egyik célja megkönnyíteni a hajózást, a másik meghódítani a dákok hazáját, kik a mai Románia területén éltek. Traianus tehát - az uralkodói szokással ellentétben - sok pénzt fektetett a birodalom határterületére. Elsőként egy utat építtetett, illetve vájatott a kanyon falába, hogy árral szemben a szárazföldről lovak és rabszolgák tudják vontatni a bárkákat, majd a kor legnevesebb építészével, a damaszkuszi Apollodórusszal megterveztette az első dunai hidat. Az építmény alapjait 103-ban rakták le, s két év múlva már meg is építették. A talapzata kőből készült, mely az 1127 m hosszú faszerkezetet tartotta. Húsz oszlopát boltívek fogták át, melyek megfelelően magasak voltak ahhoz, hogy a hajók zavartalanul haladjanak alattuk. Megépülve, ez lett a kor egyik építészeti csodája. A közelben lévő Castel Pontes erődítmény folyamatos védelmet biztosított, a hídon pedig állandó őrséget tartottak. Rajta keresztül jutott a császár a dákok földjére, s foglalta el a területet. Hatalomra kerülve Hadriánusz fenyegetve érezte birodalmát északról, a hidat felgyújtotta, s mára már Kladovonál csak egy, a parton lévő romos hídláb mesél az eltűnt idők dicsőségeiről. Van azonban ezen, és az út maradványain kívül még egy emlék, mi szintén Traianusz hírnevéről és hatalmáról tesz tanúbizonyságot. Kőtáblán, az idő emlékezetébe vésve egy felirat őrzi nagyságát annak az uralkodónak, ki „áttörve a hegy és a Duna kőzeteit utat épített”. Traianus és kedvenc építésze közös terve volt egy csatorna létrehozása is a még könnyebb hajózás érdekében, de ez a politikai helyzet megváltozásával már nem fejeződött be.


A Damaszkuszban született Apollodórosz mérnök, építész és szobrász volt. Nevéhez fűződő építmények a Traianus-híd a Vaskapu-szorosnál, az Alconétar-híd Spanyolországban, a Traianusz-oszlop, a Forum Traiani és a Pantheon Rómában, valamint diadalívek a birodalom különböző részein. Apollodórosz Hadrianus császárnak, a nagy építkezőnek is segített elképzelései megvalósításában.













Traianus római császár örökbefogadott fiú volt. Apja parancsnoksága alatt már gyeremekkorában elkezdi tanulni a katonaélet titkait. Innen ered későbbi szigorú katonai rendtartása és körültekintése. Alattvalóival igazságos és barátságos. Ennek köszönheti nagy hírnevét. Népe szerette, mert felkarolja a szegény gyerekeket, kenyeret oszt és cirkuszokat szervez az emberek mulattatására...
Jósága ellenére erős kezű császár volt. Uralma alatt a Római birodalom eléri az egyik legnagyobb területi nagyságát a történelemben. Országát igyekszik utakkal és vízvezetékekkel átszőni, épületeket, fürdőket és újabb városokat, kikötőket építtet.










A Vaskapu-szoros jelentősége a XV. században sem csökkent. Ebben az időben az oszmán birodalom törekedett meghódítani Európát a Balkánon keresztül. Összefogásra volt szükség. Magyarok és szerbek védték együtt hazájukat. 1428-ban Zsigmond király megpróbálja visszahódítani az elajándékozott Galambóci (Golubac) várat Rozgonyi királyi fővezér segítségével, kit felesége is elkísért a csatába. Rozgonyiné derekasan kivette részét a harcból, s egy szorongatott pillanatban sikeresen kimentette bárkájával a királyt. Ezt a történetet meséli el Arany János Rozgonyiné című balladája. Galambóc várával szemben áll László vára. A hajdanán az Al-Dunánál lévő legerősebb magyar várat egészen rövid idő alatt építtette fel Zsigmond király, hogy 1427 telén a Galambóc elleni támadást előkészíthesse. Ez az építmény ma már romokban áll a román parton. Hunyadi János serege is csatázott itt 1442-ben, mikor segítséget nyújtott a szerbeknek.

A Vaskapu-problémát, habár egész Európa érdekelt volt, még a XIX. századra sem oldották meg hatékonyan. A dunai hajózásnak a Sipi-szoros volt a legveszélyesebb szakasza. A víz erős sodrása és a mederben lévő sziklaszirtek szinte áthatolhatatlan akadálynak bizonyultak, elsüllyesztették a legjobb hajóépítők bárkáit is. 1878-ban Szerbia és Románia beleegyezett Európa tervébe, miszerint az Osztrák-Magyar Monarchia segít megnyitni a „kaput” a Fekete-tenger felé. A magyarokra bízzák a feladatot, kik nem tétlenkednek tovább. Nem kisebb személyek érzik szívügyüknek a Duna „megregulázását”, mit Vásárhelyi Pál és gróf Széchenyi István. Vásárhelyi részletesen feltérképezte a medret, Széchenyi pedig 1878-ban elkezdte az építkezést. A munkálatokat hivatalosan a magyar államkincstár finanszírozott, de Széchenyi saját vagyonának egy részét sem sajnálta az ügy érdekében feláldozni. Csatornát és utat is építetett. Az 1896. szept. 27-én megnyíló csatorna 1843 m hosszú, 80 m széles és 3 m mély volt, s a hajókat a Vaskapura keresztelt vontatóhajó húzta árral szemben felfelé a Dunán. Az érdemet a Monarchia teljesen magáénak könyvelte el. Ferenc József díszbeszédében még csak említést sem tett a kivitelezőkről. A Duna hajózhatósága azonban csak a XX. században oldódott meg véglegesen, amikor az akkori Jugoszlávia és Románia összefogott, és megépítette a duzzasztógátat és a két vízierőművet. Így a folyó vízszintje megemelkedett, elárasztotta a zátonyokat, és megszüntette az örvényeket. Ez által került víz alá az Orsovával szembeni Ada Kaleh sziget is, Jókai Aranyemberének titkos búvóhelye. Az Ada Kaleh 1878-ban, a Berlini béke után a török szultán tulajdona maradt, így egyfajta egzotikus muzulmán szigetként maradt fenn, s a helyi épületek erősen tükrözték a török építészet jellemzőit. Nem csoda hát, hogy a szigetre érkező turistákat különleges, keleti atmoszféra fogadta. A sziget lakói adó- és vámmentességet élveztek, és az enyhe, szinte mediterrán jellegű éghajlatnak köszönhetően évszázadokon át gyümölcs- és dohánytermesztéssel foglalkoztak, illetve – a kedvező földrajzi helyzetet kihasználva – csempészetből éltek.

A Vaskapu-szoros területét a természeti és társadalmi értékek megőrzése érdekében nemzeti parkká nyilvánították (Nacionalni park Đerdap). A föld mélye itt barlangokat rejteget, melyekből eddig hetet azonosítottak. A térség éghajlata enyhén mediterrán jellegű, ezért a növényvilágra a szub-mediterrán és a közép-európai jelleg keveredése a jellemző. A rezervátum egyéb óvott növényei között megtalálhatjuk a tulipánt (Tulipa hungarica), a szirti nőszirmot, az árvalányhajat (Stipa danubialis). Állatai közül pedig védett a teknősbéka és a szarvasvipera (Vipera ammodytes).

Műholdfelvétel a Vaskapu-szorosról

A folyó a felső szakaszon, a Nagy-Kazán-szoros előtt (a kép bal oldalán látható) még 1 km széles, a szorosban mindössze 150 m-re szűkül (a bal oldali kis kocka mutatja). Ez a folyam legkeskenyebb része, hol a sziklafalak 300 méter magasan tornyosulnak a zúgó víz fölé. A Kis-Kazán valamivel szélesebb. A kettő között találjuk a dubovai kiöblösödést. A víz itt 80 méter mély, ez a folyó legmélyebb pontja.

Kis-Kazán

Jókai Mór: Az arany ember (részlet) I. A Vaskapu Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna. A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni. Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora hegy tetején elszórt tengercsigák kövületei, a Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik istenről beszélnek a bazaltok a Piatra Detonatán; a harmadikat, a vaskezű embert hirdeti a sziklába vágott hosszú padmalypart, egy országút, melynek boltozata is van; az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába domborműként vésve, s a meder közepébe vágott százlábnyi széles csatorna, melyen nagyobb hajók járhatnak. A Vaskapunak kétezer éves históriája van, s négy nemzet nyelvén nevezik azt.

Nagy-Kazán
















A Kazán-szoros nevének eredetét több forrással hozzák kapcsolatban. Egyik szerint a “kazan” törökül szorost jelent. Másik a folyómeder aljában lévő mélyedéseknek (üstöknek, kazánoknak) tulajdonítja. Egy harmadik pedig a folyam vizének örvénylését hozza párhuzamba a kazánnal.

Népány ismert Duna-menti település

A terület ősidők óta lakott. A Donja Vinča nevű falucska melletti leletek bizonysága szerint itt élt a Balkán-félsziget első földművelő közössége. Lepenski vir egy halász-vadász közösség napjairól mesél. Halfejű szobraik, kőszerszámaik, s még házaik alapja is ránk maradt. Tovább hajózva lefelé a Dunán eljutunk Galambóc festői szépségű erődítmény együtteséhez. Az építmény azért különleges, mert legalsó bástyája benyúlik a folyóba. Sokak szerint ez a legszebb középkori vár, melynek sajnos csupasz falai ma már gazdátlanul állnak. Az idő foga kíméletlenül rombolja a Babakáj-sziklán épített, a török időkben oly büszke bástyákat. Az erődítmény hol magyar, hol szerb, hol osztrák vagy éppen török kézen volt. Helyzete több szempontból is kitűnő. A szikláról messziről észrevehetők a folyón közeledő ellenséges hajók, a hegy felőli oldalon támadhatatlan, a kőzetek gyomrában pedig barlangok tátongnak. Ráadásul a vár pontosan a Galambóci-szoros előtt épült a Vaskapu-szurdok bejáratánál, védve annak egész területét. A hidegfegyverekkel vívott csaták idejében teljesítette a legjobb szolgálatot. Csatázott itt Kinizsi Pál és Mátyás serege is.

Szendrő, vagyis mai nevén Smederevo a fővárostól, Belgrádtól 48 km-re keletre helyezkedik el. Helyén a rómaiak idején a Vinceium nevű település állott. A várost és a várat Brankovics György szerb despota építtette. A terület fekvése stratégiailag kitűnő. Itt ömlik a Morava a Dunába, s itt volt a középkori Szerbia északi határa. Brankovics igyekezett fondorlattal megvédeni területeit. Szövetkezett az északi szomszéddal, a magyarokkal, de jóban volt a délről támadó törökökkel is. 1448-ban a vesztes rigómezei csata után itt tartotta fogva Brankovics Hunyadi János kormányzót, de mivel a magyar sereg ostrom alá vette, szabadon engedte őt. Később azonban 1454-ben Hunyadi János mentette fel a várat a török ostrom alól. A vár elleni támadás alatt hunyt el 1494. november 24-én Kinizsi Pál hadvezér, országbíró.

Pétervárad, Gibraltár a Dunán

Mint ahogy a Duna-menti településeknél általában lenni szokott, itt is először római kori település állott. Az építményt nem kímélték a történelem viharai. 1439 előtt a ciszterci apátság tulajdona, majd Albert király Garai Jánosnak adta, aztán Újlaki Miklós foglalta el, majd újra a Garaiaké. Itt kötött szövetséget Mátyás király Velencével a török ellen 1463-ban. Savoyai Jenő 1716. augusztus 5-én itt aratott nagy győzelmet a török felett. 1692-ben kezdődik meg a korszerű vár, a Habsburg birodalom legnagyobb erődítményének az építése Voban várépítési módszere alapján, de mai formáját Mária Terézia uralkodása idején nyerte el. A vár 112 hektáron terül el, egy egyedülálló alagúti folyosórendszerrel rendelkezik, melynek hossza 16 km. 1849. június 5-én Kiss Pál honvédtábornok kapta meg az erőd parancsnokságát, s pár nappal később a magyar hadsereg innen bombázta Újvidéket. Újvidék helyén az ásatások során 3000 éves romokat is tártak fel. A római korban Cusom városát alapították itt meg. Később avarok, gepidák és alánok lakták. A mohácsi vész idején a péterváradi cisztercita apátság birtokaihoz tartozott az a kis település, ami a mai Újvidék helyén állott. Mikor azonban a törökök elfoglalták Péterváradot, ez teljesen elpusztult. A szerbek ezután alapították meg a jelenlegi várost, pontosan 1694-ben. Az „új” város első lakóit 12 katona jelentette, akik a Duna túlsó partján lévő péterváradi várban teljesítettek szolgálatot.