Hasfelmetsző Jack

Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) néven vált ismertté az a londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban öt nőt – négy korosodó prostituáltat és egy fiatal nőt – ölt meg a Whitechapel nyomornegyedben (bár ennél több gyilkossággal gyanúsították). Neve a média által elterjesztett úgynevezett „Kedves Főnök”-levélből származik, melynek írója saját magát jelölte meg elkövetőként, és így írta azt alá. A levelet szélesebb körben csak kitalációnak vélték, amit egy újságíró írhatott, hogy a történet érdekességét növelje.

A gyilkos tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok szerveit (veséjüket, szívüket). A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. A híresztelések szerint a gyilkosságok száma 1888 szeptemberében és októberében volt a legintenzívebb, és a média valamint a Scotland Yard is több nyugtalanító levelet kapott ebben az időszakban, amelyek íróját vagy íróit vélték az elkövetőnek. Az úgynevezett „Pokolból”-levél, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott, egy fél emberi vesét tartalmazott, vélhetően az egyik áldozatét. A gyilkosságok különösen brutális mivolta és a média információi miatt az emberek egyre inkább hittek egyetlen sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack létezésében. Teljes címlapok foglalkoztak az üggyel és gerjesztettek nemzetközi figyelmet a Hasfelmetsző iránt. A vizsgálatok nem tudták hitelt érdemlően az 1891-ig folyó gyilkosságok mindegyikét az 1888-as eseményekhez kötni, ennek ellenére Hasfelmetsző Jack legendája megszilárdult.

Bár számos elmélet született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően, nem nyert egyik sem bizonyítást. A legújabb kutatások egyike azt valószínűsíti, hogy Walter Richard Sickert festő volt a sorozatgyilkos.



Tizenegy vagy csak öt gyilkosság?

Számos szörnyű támadás történt az East End-en az időszakban, melyekkel kapcsolatosan mindmáig tisztázatlan, hogy hány áldozattal végzett egy és ugyanaz a személy. Tizenegy különböző gyilkosság után nyomozott a londoni Fővárosi Rendőrség, melyeket 1888. április 2-ától 1891. február 13-áig terjedő időszakban követtek el, és melyeket a rendőrségi akták „Whitechapeli gyilkosságok” néven tartottak számon. A vélemények megoszlottak, hogy mindezek a bűnök egyetlen elkövető művei-e, de a tizenegy esetből ötnél, melyeket az „általános öt” néven emlegetnek, bizonyosan Hasfelmetsző lehetett a tettes. A szakértők a mély torokvágásokból, az arc, a hasi és a nemi szervek területén történt csonkításokból, a belső szervek eltávolításából arra a következtetésre jutottak, hogy ezek Hasfelmetsző jellegzetes módszerei. A „Whitechapeli gyilkosságok” aktájának első két ügye, nem egyezik a fenti módszerrel, ezért nem tartoznak az „általános öt” közé.

A biztosan egy elkövető általi öt gyilkosság

A Hasfelmetsző-gyilkosságok „általános öt” közé sorolt áldozatai Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly.

Mary Ann Nichols testét 1888. augusztus 31-én,pénteken reggel 3 óra 40 perckor fedezték fel a Buck's soron (ma Durward utca) Whitechapelben. Torkán két, hasának alsóbb részén egy mély, roncsolt szélű vágás volt, valamint számos metszés a hason, melyeket ugyanazzal a késsel ejtettek.

Annie Chapmanre 1888. szeptember 8-án, szombat reggel hat órakor bukkantak rá egy kapubejárat közelében, a Hanbury utca 29. szám hátsó részénél. Hasonlóan Nicholshoz, torkán szintén két mély vágás éktelenkedett. Hasát szinte teljesen felnyitották, és a méhét eltávolították. A nyomozás során egy szemtanú azt állította, látta Chapmant egy sötét hajú, kopott öltözetű férfival reggel fél hat körül.

Elizabeth Stride-ot és Catherine Eddowes-t 1888. szeptember 30-án vasárnap, korán reggel ölték meg. Stride testét hajnali egy óra körül találták meg a Berner utcában. Halálának oka egyetlen tiszta vágás volt, mely elvágta artériáját nyaka bal oldalán. Bizonytalan, hogy a Hasfelmetsző végzett-e vele, mert a hasi metszések ezúttal hiányoztak. Ennek oka azonban akár az is lehetett, hogy megzavarták a gyilkost. Azok a szemtanúk, akik úgy vélték, hogy látták Stride-ot egy férfival azon az éjjelen, különböző személyleírásokat adtak. Egyes leírások szerint szőke volt, mások szerint sötét hajú, egyesek azt állították, kopott ruházata volt, mások szerint jól öltözött férfi volt.

Catherine Eddowes holttestét a Mitre téren találták meg, háromnegyed órával Stride-é után. Torkát elvágták, hasát hosszú, mély, roncsolt szélű vágással nyitották fel. Bal veséjét és méhének nagy részét eltávolították. Egy helyi lakos, Joseph Lawende, aki két barátjával a téren vágott át röviddel a gyilkosság előtt, látott egy szőke hajú, kopott öltözetű férfit egy nő társaságában, aki talán Eddowes volt. Lawende társai nem tudták megerősíteni a leírást.

Mary Jane Kelly borzalmasan megcsonkított holttestét saját ágyában találták meg a Miller's Court 13. szám alatt 1888. november 9-én, pénteken reggel 10 óra 45 perckor. Torkát szinte a gerincéig átvágták, hasi szerveit gyakorlatilag teljesen kiürítették, valamint hiányzott a szíve.

Eme öt gyilkosság mindegyikét éjszaka követték el, hétvégén vagy közel ahhoz és hónap végén, esetleg egy héttel utána. A csonkítások az események folyamán egyre borzalmasabbak lettek, kivéve Stride esetét, kinek támadóját talán megzavarták. Nichols testéből gyilkosa nem távolított el szerveket, Chapman méhét eltávolította, Eddowesnak a méhe és veséje hiányzott és arcát is megcsonkította, Kelly testét kizsigerelte és arcát szétszabdalta, és szíve eltűnt a bűntett helyszínéről.

Az a feltételezés, hogy ezt az öt gyilkosságot ugyanaz az ember követte el, azokból a dokumentumokból nyer bizonyítást, melyek tényei összekapcsolják és a többi esettől elválasztják azokat. Ezek után még négy gyilkosságot követtek el, így összesen tizenegy whitechapeli gyilkosságot tartanak számon.



Hasfelmetsző profilja

1888. október végén Robert Anderson felkérte Thomas Bond rendőrségi orvost, hogy mondjon véleményt a gyilkos sebészi képességeinek méretéről az „általános öt” ügy áldozataival kapcsolatban. A Bond által adott leírás a legkorábbi, máig fennmaradt bűnözői profil. Az orvos szakvéleménye saját vizsgálatain és a boncolási jegyzőkönyveken alapult:

„Mind az öt gyilkosságot kétségtelenül ugyanaz a kéz követte el. Az első négy áldozatnál a torkot balról jobbra vágták el, az utolsó esetnél a többszörös csonkítás miatt lehetetlen megmondani a halált okozó vágás irányát, de artériás vér nyomait találtak a falra fröccsenve ott, ahol a nő feje feküdhetett. A gyilkosságok minden körülménye arra a véleményre vezet, hogy a nők feküdtek, amikor meggyilkolták őket és minden esetben a torkukat vágták el legelőször” – Thomas Bond

Bond erősen ellenezte azt a véleményt, hogy a gyilkos bármiféle tudományos vagy anatómiai tudással rendelkezett volna, sőt „még egy hentes vagy lómészáros technikai tudásával sem”.

Szakvéleménye szerint a gyilkos magányos férfi, időszakonkénti gyilkos és erotikus mániával, a csonkításokat pedig satyriasis, vagyis túlzott szexuális vágy okozza. Bond szerint a gyilkolás vágya talán bosszúszomjas vagy elborult elméje miatt alakult ki, vagy akár a vallás is állhat a háttérben, de az orvos egyik elméletet sem találta valószínűnek. Mivel szexuális cselekedetekre nem volt bizonyíték egyik áldozat esetében sem, pszichológusok azt feltételezik, hogy az áldozatok testének átszúrása, illetve az, hogy szexuális értelemben lealacsonyító testhelyzetben, szörnyű sebeiket közszemlére téve hagyta a helyszínen őket, arra vezethető vissza, hogy az elkövetőnek szexuális gyönyört okoztak támadásai. Ezt a nézetet mások kétségbe vonták, mert elvetették az ehhez hasonló elfogadhatatlan feltételezéseket. Összehasonlítva az eseteket napjaink sorozatgyilkosainak motivációival és cselekedeteivel azt sugallja, hogy Hasfelmetsző Jack skizofrén lehetett, mint Peter Sutcliffe, a „Yorkshire-i hasfelmetsző” (1981), aki azt állította, hangokat hall, melyek arra utasítják, hogy támadja meg a prostituáltakat

Hasfelmetsző Jack ügyében több mint kétezer embert kérdeztek ki, háromszáz ember után nyomoztak és nyolcvan embert vettek őrizetbe, de sohasem kapták el a gyilkost.