Az emberek többsége szereti a rágógumit. Valaki az íze miatt, valaki friss leheletet vár tőle, valaki pedig stressz levezetésből, fogerősítésből, vagy pusztán megszokásból rágja.
A rágógumi története
A rágógumi történetének kezdete még Kr.e 4000 köré tehető, amikor az újkori ember nyírfamézgát használt ragasztóként az edények javításához és a nyílhegyek rögzítéséhez. A nyírfakéregkátrány fertőtlenítő vegyületeket tartalmaz, ezért ínygyulladást is kezeltek vele.
Kr.u. 50 körül az ókori görögök feljegyzések szerint a masztix vagy más néven pisztáciagyanta rágcsálásával frissítették a leheletüket. A gyantát méhviasszal tették lágyabbá.
Spanyol feljegyzések szerint az 1500-as években a maják a sapodilla fa nedvéből (csikle) készítettek rágógumit. Minőségileg is érezhető lehetett a fejlődés, hiszen ez az anyag sokkal lágyabb rághatóságot tett lehetővé, mint a többi előd. A következő évszázadban az Európából érkező telepesek Amerika őslakosaitól lesték el a rágózás szokását.
John Curtis 1848-ban mutatta be az elsőként kereskedelmi forgalomba került rágógumit State of Maine Pure Spruce Gum néven. Majd az 1860-as években Antonio López de Santa Anna mexikói tábornok több palack sapodillanedvet hozott magával az Egyesült Államokba, hátha talál New Yorkban vállalkozó kedvű érdeklődőt. Végül viszont 1869-ben William Semple ohiói fogorvos szabadalmaztatta elsőként a rágógumit, aki a fogak erősítése céljából fejlesztette ki.
Az újkori rágógumi
Az újkori modern rágógumi gyártása William Wrigley philadelphiai kereskedő nevéhez főződik. Wrigley 1891-ben mint szegény szappanárus érkezett Chicagóba. Vásárlóinak saját készítésű szappanjai mellé természetes aromákkal ízesített rágót adott ajándékba. Amikor rájött, hogy ez mennyire népszerű, főleg a gyerekek körében, felhagyott a szappanárusítással, és kísérletképpen piacra dobta az első modern rágógumit.
Az üzlet beindult, amihez a modern reklámozás is hozzájárult. Wrigley gyönyörű lányok százait alkalmazta, akiket „Wrigley lányai"-nak nevezett. Feladatuk az volt, hogy egész nap sétálgassanak Chicago és New York utcáin, és ingyen osztogassanak rágógumit. A terv bevált egyre népszerűbb lett a rágó.
Az átütő üzleti sikert a második világháború hozta meg, amikor a kereskedő fia, akinek már gyárai működtek, kitalálta, hogy a kormány napi három rágót biztosítson az amerikai katonáknak, ezzel segítve őket a relaxálásban.
1944-ben a teljes rágó-készletet az amerikai hadsereg katonái kapták, akik a tengerentúlon előszeretettel osztogatták is azt a helyi gyerekeknek. Egyes állítások szerint a katonákat nemegyszer gyerektömeg követte a rágók miatt. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ennek hatására szinte az egész világ megismerte az új különlegességet.
A lufivá fújható rágógumi receptjét még Walter Diemar 1928-ban merő véletlenségből alkotta meg. Azért kevert rózsaszín ételfestéket az alapanyaghoz, mert csak az volt kéznél. Az 1950-es években a cukormentes rágógumi egyre nagyobb sikereket aratott.
Az évek során sokan támadták a rágógumit, mondván, hogy fogszuvasodást okoz. Ma viszont az orvostudomány épp az ellenkező véleményen van: a cukor nélküli rágó meggátolja a szuvasodást. A rágás során ugyanis a nyálképződés fokozódik, s ez köztudottan semlegesíti a szájban keletkező, fogszuvasodást előidéző savakat. Viszont nem helyettesíti a fogmosást!
.jpg)
