- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- ... hogy a Duna neve "vizet", "folyót" jelent, és valószínűleg az óiráni "danu" (víz) szóból ered?
70. szám - 2008. december 22.
VersenyKutyaszánfutam az alaszkai vadonon át – IditarodCsipkézett hegygerincek, vastag jégtakaróval borított folyók, sűrű erdők, elhagyatott tundrák, széljárta tengerpart, jóval fagypont alatti hőmérséklet, hosszú, sötét éjszakák, rossz látási viszonyok, hófúvások, meredek emelkedők
|
3
|
|||
Ez az alaszkai vadon ahol még nem is olyan régen, a kis repülőgépek és a motoros szánok megjelenése előtt csak kutyaszánnal lehetett közlekedni. A fogatok sikeresen átszelték azokat a területeket is, ahol az autó nem jutott messzire. ![]() Iditarod – Kiindulópontja Anchorage-ben van s csak a 938 mérföldes táv után érhetünk célba, Nome városába. ![]() Anchorage egy 280 000 lelket számláló városka. A képen a központját látjuk. ![]() Az 1920-as évek elején egy újabb aranyláz vette kezdetét s a meggazdagodás reményében nagy számú telepes érkezett Alaszkába. A hajók lehorgonyoztak a partmenti kikötőkben, az újonnan érkezők pedig az álmaikban csillogó aranymezők felé vették az irányt. Ma ezt a belső területek felé vezető útvonalat nevezzük Iditarodnak, ahol a világ legnagyobb kutyaszánfutamát rendezik. Az aranybányák azonban gyorsabban kezdtek kifogyni a vártnál, aminek következtében a telepesek közül sokan elköltöztek innen. A nemrég még mozgalmas Iditarod-ösvény elnéptelenedett. Hamarosan teljesen megszűnt a jelentősége, a szánokat felváltották a kis repülőgépek. A motorosszánok megjelenésének köszönhetően azonban újra felfedezték az útvonalat. Az amerikaiak körében nagy népszerűségnek örvendő snowmobilok elődje valójában nem más, mint a kutyaszán. Mikor már a kutyák vontatta szánnal való közlekedési módról mindenki elfeletkezett, Dorothy G. Page-nek az az ötlete támadt, hogy fel kellene újítani a hagyományokat. Szerinte a térség színes története elképzelhetetlen a szánhúzásra “szakosodott” munkakutyák nélkül, melyeknek még a közelmúltban is fontos szerep jutott. ![]() A szánhúzó kutya egyike a legerőteljesebb állatoknak. Az 1960-as évek végén például a Nelson-szigeten élő eszkimók mintegy száz kutyaszán segítségítségével költöztették el településüket egy távolabbi területre. Húsz kutyus kétszer nagyobb súlyt képes elvontatni, mint ugyanannyi ló s egyetlen kutya elhúz akár fél tonnától is nehezebb tárgyat pontosan, mint egy traktor. A sarkvidék hajtói hosszabb távon is gyorsabbak a lovaknál. Átlagsebességük 13 – 19 km/h, de rövid távon képesek elérni a 32 km/h sebességet is. Élelmezésük egyszerűbb, hiszen a lovaknak takarmányra van szükségük, mig a kutyáknak húsra, nem beszélve arról, hogy a nagyobb súlyú állatok nehezebben mozognak a mélyebb hóban. Érdekességként említjük, hogy a farkasokkal hasonlóan jó eredmény érhető el. Az 1933-as Világkiállításra például az alaszkaiak idomított farkasokat fogtak be szánjaik elé és így érkeztek meg Chicagóba. ![]() A szánhúzó kutyák eddigi legnagyobb kihívása 1925-ben történt. A nagy és hideg télben egy kis nyugati partmenti városkát, Nome otthonait kíméletlenül bekerített a zord természet. Lakosai torokgyíkban (diphtheria) szenvedtek és nem volt gyógyszerük. A hozzájuk legközelbb lévő város, minek lakosai ki tudták őket segíteni szérummal a tőlük 1100 km-re lévő Anchorage volt. A polgárok elszántan keresték a megoldást. Első gondolatuk az volt, hogy repülővel szállítják oda, de az egyetlen alkalmas és tapasztalt pilóta, aki a kegyetlen időjárás ellenére is útnak mert volna indulni, éppen nem tartózkodott Anchorage-ben. Senki számára sem volt kérdéses a másik lehetőség. Gyorsan eljuttatták a gyógyszert a nem régen kiépített alaszkai vasúthoz, onnan pedig tovább, Nenanaba. Itt felpakolták a kutyaszánokra s irány Nome. Mindegyik falu a legjobb négylábúit és legügyesebb hajtóit kínálta fel az ügy érdekében. A legkritikusabb távot a Shaktooliktól Golovinig terjedő jeges csapást Leonhard Seppala tette meg vezérkutyájával, Togoval, míg az utolsó útszakaszt Gunnar Kaasenra bízták. Vezérkutyájának Boltonak sem volt könnyű az útja, hiszen a jeges szél elérte a 130 km/órás sebességet. Mindkét kedvenc valóságos nemzeti hőssé vált, kitömött testüket múzeumban őrzik. Sokak szerint Togo az igazi hős, de Balto az ismertebb. Rajzfilm is készült róla és a a Central Parkban, New Yorkban szobrot állítottak tiszteletére. ![]() ![]() ![]() ![]() A gyógyszer éppen időben érkezett és sokak életét mentette meg. Húsz bátor szánkós 127 óra, vagyis hat nap alatt tette meg az Anchorage és Nome közötti 1127 km-es távot, miközben a hőmérséklet néha elérte a – 40 OC-t és a szél pedig annyira erős volt, hogy feldönthetett volna szánt, kutyát, embert. ![]() Az Iditarod kutyaszánhúzó verseny ennek a nem mindennapi történetnek állít emléket. A táv hossza ma mintegy 1850 km, s a legszebb alaszkai tájakon át vezet. Az utazás Nome-ba körülbelül három hetet vesz igénybe, de valójában előreláthatatlan. Az 1995-ben megszervezett versenyen például Doug Swingley 9 nap, 2 óra, 42 perc és 19 másodperc alatt ért a célba. A hosszú út során azonban biztosítani kell az alapvető létszükségleti elemeket, szánkó tehát elengedhetetlen. Ezen szállítják mindazt, ami nélkülözhetetlen. Jelentős súlyt nyom az élelem, hisz a kutyusoknak igencsak megnől az étvágya munka közben. A felszerelésnek tartalmaznia kell a sátrat, a sérült kutya szállítására alkalmas zsákot, a kutyák számára készült futócipőt, hogy nehogy felsértse a durva talaj vagy a jég a lábukat, póthámokat és még sok mást. Mindebből kitalálhatjuk, hogy bizony nem olcsó mulatság ma szánhózó kutyákat nevelni és versenyekre járni, mégis a résztvevők száma egyre növekszik. Érkeznek Kanadából, Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Japánból, Olaszországból, Németországból, Ausztriából, Oroszországból és természetesen Észak-Európából, ahol hasonlítanak a körülmények az alaszkaihoz, de mégsem veheti fel vele a versenyt. ![]() Az Iditarod-ösvény hivatalos térképe ![]() Az ösvény magassági viszonyai Általában 65 csapat indul minden évben, s a versenyzők közül sokan rögtön a megmérettetés után elkezdik gyűjteni a pénzt a következő évre. Nem csoda, hiszen a jól kereső ügyvédek, orvosok és mérnökök mellett beneveznek művészek, halászok, bányászok és az őslakosok is. A legendák és a hősök Mikor Dorothy Page az alaszkai centenáriumi ünnepséget készítette elő támadt egy ötlete. Feleleveníthetnék a régi hagyományokat és indíthatnának egy versenyt az Iditarod-ösvényen. A helybeli szánhúzókutya tenyésztők lelkesedve fogadták az ötletet. Joe Redington és Norman Vaughan állt a szervezés élére. Mindketten kiléptek a katonaságból, Vaughant innen nyugdíjazták. A légierő ezredeseként szolgált és Grönlandot is megjárta. A II. Világháború alatt gyakran dolgozott kutyákkal s egészen 88 éves koráig versenyzett. ![]() ![]() Az Iditarod szánhúzóversenyek sok legendával és hőssel gazdagították az amerikaiakat. Az alaszkai Rick Swenson ötszörös bajnok, akit Dick Mackey egyetlen szekundum különbséggel győzött le 1978-ban. Susan Butcher volt az első nő a verseny történetében, ki bekerült az első tíz versenyző közé. Természetesen nem feledkezhetünk meg az első női győztesről sem (1985),ő Libby Riddles. ![]() ![]() –1973-ban indultak el az első Iditarod-verseny részetvevői. A közvélemény kételkedve fogadta az ötletet és nem hitte, hogy lesz valaki, aki képes átverekedni magát a kegyetlen vadonon. ![]() ![]() Szánhúzó kutyák
|
- Olvasóink ajánlata