- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Hogyan táplálkozik a húsevõ növény? Ezeknek a nönyeknek a leveleik végén tömlõszerû kitüremkedés van, amit kancsónak hívunk. A széle többnyire színes, hogy a rovarokat magához csalogassa. Ha ügyetlenek, a kancsó peremén megcsúsznak és a tömlõ mélyére pottyannak, ahol beleragadnak a lefelé álló ragadós szõrszálakba. A fogságba esett rovarok elpusztulnak a kancsó mélyén és felbomló testükbõl táplálkozik a növény.
79. szám - 2010. május 1.
Izland és az arktikus tűzvonalA pokol tornácán - IzlandBár politikailag Európához tartozik, mégis meglehetősen ismeretlen számunkra e távoli sziget. A múlt hónapban azonban sokat hallatott magáról.
|
3
|
A sárga vonal a Közép-atlanti-hátság vonulásának irányát jelzi. Ez képezi a határt az Észak-amerikai- és az Eurázsiai-kőzetlemez között. Ennek értelmében itt található a legtöbb izlandi tűzhányó is A zöld nyíl Izland helyzetét jelöli a világtérképen. A fekete vonalak a kőzetlemezek határát jelölik Rövid ismertető a szigetről Izland az Atlanti-óceán északi részében, a hideg égövben található. Fővárosa Reykjavik. Lakosainak száma 310 000 körül mozog kik az északi népeknek, a vikingeknek és keltáknak a leszármazottai. Izland területe állandóan növekszik (103 000 km²) s ma Európa második legnagyobb szigetének számít. Felszínének több, mint felét vulkáni eredetű kőzetek (csupasz hegyoldalak, lávamezők, kősivatagok), 10%-át pedig gleccserek képezik. Lávamező a Vatnajökullal a háttérben A Vatnajökull 8500 km²-ny területével és 1000 m-nyi vastagságával kontinensünk legnagyobb jégmezője Az aktív tűzhányók kiváló feltételeket biztosítanak a geotermális erők működéséhez is. Sok a szökőforrás, ismertebb nevén gejzír. A szó izlandi eredetű, a “gjósa” igéből származik, ami annyit jelent “kitörni”. Az imént említetteken kívül a felszínt a jégárak, a víz és a szél alakítja. Jégár halad lassan a tenger felé Amióta csökkent az erdős területek aránya, gondot jelent a felgyorsult erózió. A heves esőzések folytán sok a bővizű folyó. Ezek többsége a jégárak végénél indul útjára s elvezeti az olvadékvizet a tengerbe. Más esetben, minkor kitör egy-egy tűzhányó a kráterekben felgyülemlett jég pillanatok alatt megolvad s árvizet okozva elárasztja a környéket. A tavak kialakulását elősegítették a tektonikus mozgások is, vagy a gleccsererózió vályta völgyekben jöttek létre, de krátertavakkal is találkozhatunk. A vázlaton a jégár éa a tűzhányó kapcsolata látható 1. A magmával felszínre törő gőz és gázok megolvasztják a kráterben elhelyezkedő gleccserjég alját 2. Ahogyan a vízszint növekszik utat talál magának lefelé a lejtőn 3. A kőzet és a jégár közé került víz elősegíti a jég gyorsabb haladását a kráter oldalán 4. A közetek egyenletlensége miatt a jég megrepedezik 5. A gleccsernyelv vége olvadni kezd, a víz elfolyik míg a hordalékanyag (kisebb-nagyobb kődarabok) akkumulálódik Izland az északi szélesség 64O-án helyezkedik el, mégis a meleg Golf-áramlatnak köszönhetően enyhe éghajlattal rendelkezik. A telek itt nem túl hidegek és szelesek, míg a nyarak hűvösek több csapadékkal. A növényvilágot szubarktikus fajok jellemzik (mérsékelten hideg éghajlat), melyek túlélték a jégkorszakot. Az állatok közül jellegzetes fajta az izlandi juhászkutya (íslenska fjárhund) és az izlandi ló (íslensk hross). Mindkettőjük az első ideérkező vikingekkel került a szigetre még az időszámításunk szerinti 870 körül. Az izolált környezetnek köszönhetően a természet gyermekeiként sajátos módon fejlődtek tovább. Az izlandiak kutyáját a legöregebb fajták közé tartozik és csupán 3 300 egyedet tartanak nyilván az egész világon. A ló azért különleges, mert rokonaival ellentétben nem csak három járásmódot tud, hanem ötöt. Nagyon ellenálló az időjárási viszontagságokkal szemben. Izlandi juhászkutya Izlandi ló Az Izlandhoz tartozó tengerti területek vize nagyon tiszta és állatvilága sokszinű. A legérdekesebb életformák a felszín alatti geotermikus aktivitások közelében vannak. Ezek az élőlények elviselik a földből szivárgó különböző vegyületeket, a forró vizet, aminek hőmérséklete sokszor 130°C fölé emelkedik és nincs szükségük oxigénre. Geológia dióhéjban Izland a Földet körülölelő óceáni hegyvonulat részét képezi. Pontosabban a Közép-Atlanti-hátsághoz tartozik, ami a közetlemezek határát jelzi. A sziget alapvetően keleti és nyugat részre osztható fel, melyek évente 1 cm-t távolodnak egymástól. A nyugati rész, vagyis az Észak-amerikai-kőzetlemez és a keleti, az Eurázsiai-kőzetlemez távolodása során a sziget alatt azon a helyen, ahol a legkisebb volt az ellenállás a földköpenyben található magmakamrából felszínre tört a magma. (Hasonló magmakamra van a Hawaii-szigetek alatt is, aminek köszönhetően némelyik kráter falán szünet nélkül csordogál alá a láva) Izland számtalan kitörés eredményeként kezdett el formálódni mintegy 150 millió évvel ezelőtt. A sok réteg megszilárdult láva idővel kiemelkedett a tengerből. Területe még ma is növekszik, a folyékony kőzetek új tájképekbe szilárdulnak. A déli partok közelében sok tengeralatti tűzhányó működik, melyek időnként “kinőlnek” a felszín fölé. Surtsey és Jólnir is a közelmúltban keletkezett s idővel a felhalmozódó megszilárdult láva által hozzákapcsolódhatnak Izlandhoz. A középkor óta a Földön összes felszínre került láva mennyiségének 1/3-a Izlandon található. Ez a hatalmas mennyiség nem foglalja magába a még nagyobb mennyiségű víz alatti kitörések során felszínre jutott megszilárdult kőzeteket. A vulkánosságból adódóan legelterjedtebb kőzettipus a bazalt. A szintén vulkáni eredetű dacit, andezit és riolit csupán 10%-ban van jelen s ugyanennyi az üledékes kőzetek aránya is. Ugyanaz a geológiai aktivitás, ami életben tartja a tűzhányókat hatalmas geotermális energiát biztosít. Izlandon ezzel a geotermális hővel fűtik az épületeket, mi az egyik legolcsóbb és legtisztább energiaforrásnak számít. A sziget bővelkedik gejzírekben, a szubglaciális vulkánoknak köszönhetően megolvadó jég pedig bővizű forrásként fut le a lejtőkön. A hő- és vízenergiának köszönhetően Izland Földünk legtisztább országai közé tartozik. Gejzír Meleg vizű forrás Az izlandi tűzhányók világméretű hatása A szigeten ezernél is több olyan tűzhányókráter található, amelyek nem mutattak aktivitást az utóbbi ezer évben. Közülük azonban az elmúlt századok során néhány elkezdett éledezni. Átlagosan nézve Izlandon minden ötödik évben lehet számítani egy nagyobb kitörésre. A legaktívabb (valószínűleg ezért a legismertebb) tűzhányó a Hekla, ami 18 alkalommal mutatta meg erejét 1104 óta. Legutoljára 2000-ben keltett riadalmat. A békés Hekla A Hekla 1970-beni kitöréséről készült fotó Izland történetében sokszor jelentett komoly veszélyt a vulkáni aktivitás. A világtörténelem legnagyobb lávafolyama 1783-ban zúdult alá a Lakagigar kráteréből 580 km² nagyságú lávamezőt hozva létre. A levegőbe annyi hamu került, hogy egy ideig elhomályosította a Napot, a mérgező gázok pedig sok áldozatot követeltek. Rengeteg állat s mintegy 10 000 ember (a lakosság 20%-a) lelte ekkor halálát. A Laki kitörésekor felszabaduló gázok keveredve a párával szmogot hoztak létre, minek halálos áldozatai voltak Nagy Britániában. A levegőbe jutó porszemcsék lebénítják a légi közlekedést, nem engedik át a napsugarakat s a hőmérséklet elkezd csökkenni. Több hó esik s olyan vidékeken is hulik, ahol nem szokott. Így történt, hogy 1784-ben a Mississippi folyó befagyott a forró égövi New Orleans-nál. Míg a dallamos Eyjafjallavökull tűzhányó neve meglehetősen ismeretlenül csengett az elmúlt hetekig, addig a mérges testvérpár nevét, a Katlát és Heklát annál többször hallhattuk. Katla, a még alvó nővér 930 óta tizenhatszor tört ki. 1918-ban ház nagyságú tömböket szakított ki a kráterét befedő Myrdalsjökull nevű gleccser jegéből. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az Eyjafjallavökull működése felébreszti a Katlát szendergéséből. A Myrdalsjokull gleccser és a Katla Az Izlandtól délre lévő Heimaey sziget Eldfell nevű vulkánja 5 000 éves álmából ébredve 1973-ban váratlanul kitört s öt hónapon át működött. Szerencsére sikerült megmenteni a sziget 2/3-át a pusztulástól. Magasnyomású pumpák segítségével szüntelenül locsolták a lávának egy részét, hogy megkötve természetes köbarikádot képezzen s ezzel szabályozza az ízzó törmelék útvonalát. Ennek köszönhetöen az itt létesült kis kikötőváros ma védetebb a széltől és a kráteren aláfutó víztől. Izland déli része nyáron barátságosan zöld |
Kapcsolódó cikkek
- Olvasóink ajánlata