A tőkés viszonyok meggyökeresedésének kora Magyarországon

A XVIII. század második felében Nyugat-Európa gazdasági, technikai-tudományos, politikai, eszmei stb. értelemben egyre jobban felbolydult. Az európai népesség növekedése magával vonta az új igények kielégítésének a szükségét, aminek következtében új technikai vívmányok, tudományos felfedezések, új politikai eszmék, államvezetési elméletek születtek, de persze mindezen változások a művészetekre is hatással voltak. Ez volt az a kor, amelyben a mai társadalmi viszonyok megerősödtek. A korszakot a felvilágosodás korának nevezzük, és a mai modern világ gyökerei ebben a korban burjánzanak el. A nagy változás a francia forradalomban teljesedik ki, amikortól az európai polgárság egyre inkább hatalmi tényezővé válik, így e korszakot a polgárosodás korának is hívhatjuk.

A karlócai békével (1699) a Habsburg Birodalomhoz került Magyarország e polgári átalakulás, a fejlődés szempontjából az európai peremvidékhez kapcsolódhatott. Az, hogy a peremre szorult, egyrészt a 150 éves török uralom hagyatéka, másrészt az elmaradott gazdaság következménye volt. Ez utóbbi az ország három részre szakadásának, és a központi hatalom hiányának a számlájára is írható, de persze sok más tényező is befolyásolta a magyar társadalom lemaradását, így többek között az, hogy az ország népessége 1720 körül alig érte el a Mátyás korabelit. Bár a lakatlan tájak benépesítése a török kiűzésével azonnal megindult, ezen újjátelepített rétegek gazdasági megerősödése még sokáig váratott magára. A földművelés korszerűsítése csak a XVIII. század második felében indulhatott meg, miután általánossá vált a szilárd telekrendszer. A magyar gazdaság életét az erősödő árutermelés befolyásolta, főleg a birodalom fejlettebb régiói irányában szállították ki a magyar mezőgazdasági termékeket. Továbbá a XVI. században való megjelenésük ellenére a kukorica, a burgonya ekkoriban kezdett igazán elterjedni, felszámolva az éhínséget, sőt, utat tört az istállózó állattenyésztés is, és mindezek az újítások a mezőgazdasági árufelesleg megjelenését tették lehetővé, aminek gazdaságélénkítő hatása volt. A törököktől visszafoglalt területeken újjáalakultak a céhek, és csak a fejlettebb, északnyugati területeken alakultak ki kisebb manufakturális műhelyek. Ezek igyekeztek helyet találni maguknak a feudális viszonyok között. A kézművesség nagyobb aránya mégis az iparosodás lassúságát mutatja. A tőkés üzemformák terjedésének két alapvető feltétele Magyarországon nem tudott kiteljesülni, mert hiányzott az ipari tőke felhalmozódása, valamint a szabad munkaerő, ugyanis a tőke felhalmozódása főként a kereskedelemben tudott végbemenni, a felhasználható szabad munkaerő pedig a jobbágyok felszabadulása nélkül nem volt jelentős.

III. Károly

























Amikor 1740-ben meghalt III. Károly, a trónt lánya Mária Terézia örökölte, akinek apja halála után rögtön meg kellett védenie örökségét, mivelhogy kitört a Habsburg örökösödési háború, amely 1740-től 1748-ig tartott. II. Frigyes porosz uralkodó, hadüzenet nélkül rohanta le Sziléziát, ami a legfejlettebb területe volt az akkori birodalomnak, és ez óriási veszteséget jelentett a Habsburgoknak. Az örökösödési háború végén Szilézia porosz kézen maradt, sőt, a nemsokára kitörő hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni, annak a hetyke tettnek ellenére sem, hogy Hadik András a katonáival végigportyázta a porosz fővárost, Berlint.

Hadik András


























Mária Terézia e háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Abszolutista intézkedéseket hajtott végre. Erre azért határozta el magát, hogy állama katonai, gazdasági tekintetben ugyanarra a szintre kerüljön, mint a fejlettebb nyugati országok. A felvilágosult abszolutista uralkodási forma azt jelentette, hogy a császárnő a rendek háttérbeszorításával, rendeleti úton hajtotta végre újításait, azaz felülről, a nemesség megkerülésével kormányzott. A rendeletek segítségével viszont csak a feudális állam hibáit igyekezett kiküszöbölni, hogy átláthatóbb, ésszerűbb, egységesebb legyen a kormányzás, valamint, hogy az államkincstár bevételeit megnövelje, és céljai közé semmiféleképp sem tartozott a tőkés/polgári viszonyok megalapozása. 1764-ben, az uralkodónő egyik első lépéseként létrehozta az Államtanácsot, mely az ország központi szerveit koordinálta, és fenntartotta a kapcsolatot az udvarral. Reformjainak kidolgozásában fontos szerepet kapott a birodalom kancellárja, Kaunitz. Mária Terézia 1765 után nem hívott össze több országgyűlést. A legfontosabb újításai közé tartozott az 1767-es úrbéri törvény, melyben szabályozta a jobbágyi terheket. 1777-ben kiadta a Ratio Educationist, amellyel kötelezővé tette az elemi oktatást. Ezen kívül katonai főiskolát alapított, létrehozta a Teresiumot, ami egy hivatalnokképző intézet lett, és végül feloszlatta a Jezsuita rendet, ami a kor „divatja” volt, azaz törekedett az egyház visszaszorítására.

Mária Terézia




























Az egyházba vetett hit (főleg a katolikus egyházba vetett hit) megingása, és az államról szóló új eszmék terjedése, hogy az uralkodó nem Isten akaratából, hanem a nép jóvoltából/ érdekében uralkodik, mély morális válságot idézett elő, mert a pénzalapú életvitel lett a legfőbb cél. Amikor a haszonelvűség, azaz az erkölcsi válság mellé pénzügyi, gazdasági, valamint politikai válság is társult, megindult Európában a forradalmi lavina. A francia forradalom hatására hatalomra kerülő Napóleon hódításai által az újkori tőkés viszonyok megszilárdulásának kora Magyarországot is elérte.