Élet a Sarkkörön túl

Egyik oka, hogy ezeket a távolinak tűnő térségeket „közelebb hozta” a repülőgép széleskörű elterjedése, a másik pedig stratégiai helyzetének drasztikus megváltozása. A II. világháború után, a hidegháborúval megkezdődött Amerika, Oroszország és Japán versengése. Mivel Ázsia legkeletibb (Gyezsnyev-fok, Oroszország) és Amerika legnyugatibb pontja, a Prince of Wales-fok (USA) között a távolság csupán 85 km, Alaszka kitűnő térségnek bizonyult az „ellenség” mozgásának megfigyelésére. Az első idegen települések a repülők számára kiépített leszállópályák és a katonai megfigyelőközpontok közelében alakultak ki s az itt élők rövid időn belül gondoskodtak helybeli egészségügyi ellátásról és oktatásról is. Ennek következményeként több eszkimó család gyermekei is a számukra idegen kultúra intézményeiben tanultak ahol kizárólag az amerikaiak értékrendje volt elfogadott. A jó egészségügyi ellátásnak köszönhetően lassan növekedésnek indult az eszkimók száma. Egy idő után azonban gondot jelentett számukra, hogy a vadászat nem tudott elegendő élelmet biztosítani s így rákényszerültek, hogy beköltözzenek az új telepekre ahol könnyebben találtak munkát. Ma az inuitok minden gazdasági ágazatban megállják helyüket s napjainkban az idegenforgalom is egyre fontosabb szolgáltatássá válik az északi térségeken, de a lakosság egy része politikai vagy közigazgatási tevékenységet végez.



Globális felmelegedés – eszkimó valóság



A vita lezárult. Több száz éghajlatkutató szakember véleménye összecseng: globális felmelegedés van, benne élünk! 90%-os bizonyossággal állítható, hogy a hőmérséklet emelkedését az emberi tevékenység idézte elő, megnövelve az üvegházhatást növelő gázok kibocsátását. A bizakodóbb tudósok még reménykednek benne, hogy Földünk megmenthető a káros gázok kibocsátásának csökkentésével, viszont a pesszimisták szerint már túlléptük a küszöböt ahonnan visszafordíthattuk volna a folyamatot. Így viszont pár éven belül szembesülnünk kell a világtengerek szintjének növekedésével és a szokatlanul szélsőséges időjárással.

Az 1972-es alapítású Környezetvédelmi Program (United Nations Environment Programme – UNEP), melyet az ENSZ hozott létre, az arktikus térségek megfigyelésével igyekszik megállapítani az éghajlatváltozás gyorsaságát s előrejelezni a várható helyzetet. Földünknek ez a változásokra legérzékenyebb térsége, amit az eszkimó közösségek életfeltételeik megváltozásában mintegy húsz éve folyamatosan tapasztalnak. A távoli sarkvidék nincs elszigetelve többé a világtól, a globalizáció kíméletlenül elérte. Az energiafogyasztás növekedésével a szakemberek újabb energiaforrások után kutatva kezdték el feltárni a mindaddig háborítatlan hideg égövi vidékeket. A geológusok szerint nem kevesebb, mint a ma meglévő kőolaj és földgáztartalékok 25% -át rejti itt a föld mélye, de a természeti kincsek sora ezzel még közel sem zárul be. Az Észak-kanadai térség a világ harmadik legnagyobb gyémántkitermelője, értékesek a fémlelőhelyek, de az itt lévő szénkészletek is. Mindezek kiaknázása nem csak a táj jelentős átalakulását idézné elő, hanem sok következményt vonna maga után. Már most észlelhető a változás a hó gyakoriságában és mennyiségében, meghosszabbodott a sarkvidéki “nyár” s ennek megfelelően tovább marad jég nélkül az óceán vize, a talajban lévő víz pedig megolvad s lápokat, mocsarakat hoz létre.

Fóka (Arctocephalus gazella)


















Az állatok jól bevált életrendszerét szintén megzavarják a változások. Újabb állatfajták találnak új otthonra (vadkacsa, gyöngybagoly, lazac, különböző rovarok) vagy tünnek el sok esetben végleg. Minden úgy kezdődik, hogy az egyedek száma csökken egy populáción belül, mint ahogyan a lemmingek esete is példázza. Ezek az állatok képezik a sarki rókák és más itt élő őshonos faj fő eledelét, így hát a tápláléklánc szabályai szerint számuk csökkenése ragadozóik számának csökkenését is jelenti.


A sarkvidéki jégtakaró 1979-ben...


 ...és 2003-ban

Becslések szerint az évszázad végére, illetve a folyamat intenzitásától függően lehet, hogy már előbb is, a tenger felszínén keletkezett sok éves jégtakaró nagy része eltűnik. Ha a jóslatok beválnak már 2040-ben a Jeges-tenger hasonló módon “viselkedik” majd mint ma a nagy amerikai tóvidék öt tava: télen befagy, nyáron pedig felolvad.


Ursus maritimus (korábban Thalarctos maritimus) azaz jegesmedve


A jegesmedve rendkívül jól alkalmazkodott a tartós hideghez


Rozmár (Odobenus rosmarus)

Ez a változás az állatok nagy számát érinti. A jegesmedve, a rozmár és a fóka, melyeknek az életterét jelenti a fagyos tenger, otthon nélkül marad, s néhány madárfajta is. Ez a helyzet kíméletlenül fogja sodorni őket a kihalás veszélye felé, s ha szemet hunyunk a tények felett, örökre elbúcsúzhatunk tőlük. A jegesmedvét 2008 májusában az Egyesült Államok Belügyminisztériuma a fenyegetett állatok kategóriájában a veszélyeztett (2. fokozzat) fajok közé sorolta, hol a 3. fokozat már a súlyosan veszélyeztetett fajok listáját tartalmazza. A védettség természetesen kihat a vadászati törvényre is, mi sajnos még mindig nem egységes az északi területek között.


Jegesmedvemama újszülött bocsával

Az eszkimók különös tisztelettel viseltetnek ezen csodálatos állatok iránt s azt hiszik, hogy néha csupán azért sikerült elejteniük, mert az állat hagyja magát. Az arktikus ökoszisztéma változása hatványozottan kihat az északi népek életére is. Rendkívül szoros kapcsolatban állnak a természettel, ami nem csak az élelmet biztosítja számukra, hanem a meleg ruházatot stb. Az itt élőket az is aggasztja, hogy a jég elolvadásával könnyebben hozzáférhetővé válnak a parti vizek rejtette természeti kincsek s a gazdasági érdekek senkit és semmit nem fognak kímélni. Sajnos félelmük nem alaptalan. A felmelegedés az ipari fejlődés valamint a hirtelen feltárulkozó új lehetőségek tömegeket vonzanának, kit a munkalehetőség, kit pedig a gyors meggazdagodás lehetősége. Ha az éghajlatváltozás beindítja ezen a változásokra rendkívül érzékeny területen az iparosodást a teherszállítás is a ma még fagyott vizű tengerszorosokon keresztül fog történni. A Jeges-tengeren át több száz kilométert vághatnának le így az utazásból, spórolva időt és üzemanyagot, ezért hamarosan megindulna az utsszállítás is a földrészek északi részei között. El tudnak Önök képzelni például egy London méretű kikötőt Grönland északi partjainál ott, ahol eddig nagyobb város sem akad? Őszintén szólva én bízom abban, hogy ez a nap sosem fog elérkezni.

Halászfalu