Tudta-e?
Hogy mik a gleccserek? A gleccserek tulajdonképpen óriási jégfolyók. A hófödte, magas hegyekben sok év alatt összegyűlik a hó, a völgyek felé csúszik, összetömörödik és jéggé válik. Azután a jégár lassan ledfelé csúszik a hegyoldalak között. Szemmel alig észrevehetõen, de állandóan mozog a roppant jégtömeg. Ahogy lejjebb ér, közben olvad is. A jég alatt apró kis patakok vize csobog. A vastag jégpáncél csak lassan olvad meg és mire leér a hegyekbõl, mély árkokat vág még a legkeményebb sziklavölgyekben is.

85. szám - 2011. június 01.

Autóhifi történet

Az elektroncsövektől az Mp3-asig

Manapság szinte el sem lehet képzelni az autózást zenehallgatás nélkül.
dr MUHI B. Béla

Az autórádiózás együtt fejlődött az autóiparral és ma már gyári tartozéka minden egyes modellnek. De lássuk előlröl a történetet, hogyan is haladt a technológia.

Még a múlt század 20-as éveiben megjelentek az első próbálkozások az autórádiók terén. Ez persze nem volt más, mint egy sima beépített rádió és egy hangszóró. Így nagyon egyszerűnek tűnik a dolog, csak az a bökkenő, hogy akkortájt a mérnököknek nem állt a rendelkezésére a tranzisztor, az integrált áramkör még a képzeletükben sem létezett. Helyette elektroncsövet kellett használni, ami igencsak méretes volt akkortájt.

A harmincas évek elején már elkészültek az első, autóba beépíthető rádiók. Hatalmas zenedobozok voltak ezek. Ami a műszerfalból kilátszott az csak tört része volt a teljes rendszernek. A technikai fejlődést igazán a második világháború gyorsította fel, pontosabban az a tény, hogy a hadseregnek szüksége volt kisebb, megbízhatóbb és kevesebbet fogyasztó elektroncsövekre. A mérnökök ki is fejlesztették ezeket az újításokat és miután véget ért a háború, a hétköznapi életben is meghonosodtak a megoldások.

A tranzisztorok megjelenése jelentette az igazi mérföldkövet az autóhifiknél. A készülékek mérete villámgyorsan zsugorodott, egyben tartósabbak és megbízhatóbbak lettek. Mindezt még a jó minőségű frekvenciamodulált URH rádióadások tetőzték. Ekkor már igazi élvezet volt az autóban hallgatni a Beatles, vagy a Rolling Stones slágereit.

Kissé hihetetlennek hangzik, de volt olyan autóba beépített készülék, amely képes volt hanglemezeket is lejátszani. Ennek persze a tükörsima autóút volt a feltétele, így főként az amerikai piacra szánták ezeket a készülékeket.



A kazettás magnó, a holland Philips gyártó szabadalma bombasikert aratott világszerte, Európát konkurencia nélkül hódította meg. Egy hangszóró már kevés volt az autóban, eljött a sztereó korszak ideje. Az autóhifik sokat tudtak, aprók és megbízhatóak voltak. A térhangzás lehetősége pedig igazán élvezetessé tette az utazást. Megjelentek az első erősítők, többutas hangszórószettek is, kezdetben borsos áron. Ekkor a Japánok vették kezükbe a dolgokat. Az ismert nagy márkák ellepték a piacot. A Sony, a JVC, a Panasonic, a Hitachi meghódította a világot az autóhifik terén.



A kazettás megoldás jó találmány volt, de messze nem tökéletes. Először is nehéz volt megtalálni a számokat rajta, a hangminőség idővel veszett, a mechanikai igénybevételt (rossz utak) sem bírta túlzottan. E hiányosságok orvoslására jelent meg a Compact Disc, vagyis a közismert CD. Néhány éven belül teljesen átállt az autóhifi technológia a CD-re.

A számítógépek rohamos elterjedése újabb lehetőségeket hozott az autóhifiknél. A CD-ket az Mp3-as technológia váltotta fel. Valódi kis számítógépekké változtak át az autórádiók és már nem csak a zenei fájlokat, hanem multimediális tartalmakat is képesek lettek lejátszani. Ma már az LCD monitorokat beépítik a fejtámlákba, így filmezhetnek, vagy a webet böngészhetik az utasok. Sokan azt gondolnák, hogy ez a csúcs, innen már nincs tovább, nem lehet újat piacra dobni, de erre minden bizonnyal rácáfolnak a gyártók, lesz még újdonság, csak legyen aki megfizeti.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor