Szabó Sándor számológépe (1887)
Szabó Sándor becskereki tanító, 1887 szeptemberében egy új iskolai taneszközt, egy új rendszerű számológépet szerkesztett. A Torontál 1887 szeptember 8-án közli a hírt: ”A nagybecskereki községi iskola kiváló tanítója Szabó Sándor új rendszerű számológépet szerkesztett. A módszertani követelményeknek megfelelően tervezett taneszköz tegnap a királyi tanfelügyelőségben bemutatva lőn, és kedvező bírálatot nyert”.
Későbbi alkalmazásáról sajnos nincs tusomásunk.
A Demkó-féle fertőtlenítőgép (1894)
Mivel a kolera még a 19. század végén is szedte áldozatait, Bánátban is különféle módszerekkel próbálták megfékezni az akkor még gyógyíthatatlan betegség terjedését. Akkortájt kezdték el tömegesebben alkalmazni a különféle, legtöbb esetben igen primitív fertőtlenítőgépeket. Ezeknek mindenekelőtt az volt a céljuk, hogy megakadályozzák a járvány terjedését, vagyis, hogy elpusztítsák annak kórokozóit. Régebben a fertőzött tárgyat tűzbe dobták, elégették, míg a fertőtlenítőgépek ezt már kiküszöbölték. Természetesen igen sok panasz volt ezekre a kezdetleges szerkezetekre: „A legtöbb fertőtlenítő gépből, pl. egy kabát – nem lévén felakasztható – oly gyűrötten kerül ki, hogy azt többé szabó vasalója helyre nem hozhatja”.
Az új műszaki csoda nemcsak a gyárosoknak volt nagy kihívás, „akiknek túlnyomó része tisztán az olcsóság elvét tartván szem előtt, néha még bírálat alá sem eshető gépekkel” állott elő, hanem a feltalálóknak, újítóknak is. Becskereken is akadt egy vállalkozó szellemű ember, név szerint Demkó Ferenc, aki maga is szerkesztett egy fertőtlenítőgépet. Természetesen nem volt könnyű bebizonyítania találmányának műszaki előnyeit. Végül sikerült kieszközölnie a megyei hatóságnál, hogy egy nyilvános próba döntse el a vitát.
A „versenyt” 1894. augusztus 13-án tartották meg a megyeház udvarában. A „küzdőtéren” három cég jelent meg: a Walser, a Tarnóczy és az Első Délmagyarországi Gépgyár. Ez utóbbi állította elő a Demkó-féle gépet. A próba több mint 2 óra hosszat tartott és teljes mértékben beigazolódott a Demkó-féle talámány előnye: a gőzfejlesztés 8, a fertőtlenítés 42, a szárítás pedig 5 percet vett igénybe.
A megye által kijelölt bizottság a gőzfertőtlenítők próbája után tanácskozásra ült össze, s végül úgy határozott, hogy „a járások részére beszerzendő gőzfertőtlenítő gépek fele részben a Walser, fele részben a Tarnóczy cégnél javasolja megvenni, a községeknek pedig a Demkó-féle gépet, mint sokkal olcsóbbat ajánlja”.
A Broschko-Petrovic-féle kettős áttételű kerékpár (1899)
A sokak szerint korszakalkotó kétkerekű műszaki találmány, a kerékpár 1887 áprilisában vonult be Becskerekre, amikor Ludvig Handke, a Hillman, Herbert&Cooper cégtől vásárolt egyet. Ezt követően rohamosan nőtt a kerékpárosok tábora, olyannyira, hogy a becskereki biciklisták 1896 augusztusában már egyletet alakítottak. A Bega-menti városban azonban olyanok is akadtak, akik nemcsak hajtani szerették a kerékpárt, hanem különféle újításokkal is megpróbálkoztak, mégpedig azzal a céllal, hogy biztonságosabbá, kényelmesebbé tegyék a vele való közlekedést.
A kerékpár, fejlődése során több változáson esett át. Egyik sarkalatos műszaki problémát a kettős áttétel megoldása képezte, amely a Torontál újság szerint „oly sok fejtörést okozott az emberiségnek”. Broschko Ede becskereki fegyverkovácsnak és Petrovic nevű segédjének köszönhetően, a 19. század végén a kettős áttétel problémája is megoldódott.
A Torontál 1899. július 4-én újságolta, hogy e két becskereki feltaláló megszerkesztette a kettős áttételű kerékpárt: „Mint minden talámányra, úgy erre is véletlenül jöttek rá, s az összes szakember, azonkívül mindazok akik kipróbálták, az elragadtatás hangján nyilatkoztak róla. Broscko már megszerezte a gépre a szabadalmat Ausztria-Magyarországra nézve, míg a többi országokra most folyik a tárgyalás. A szerkezet egészen egyszerű, mindazonáltal hivatva van arra, hogy új fordulatot adjon az egész kerékpár-sportnak. Kétszerte kevesebb vele a munka, mert egyszeri tiprásra 11 métert fut, s nem lát az ember lihegő, elfúlt alakokat, akik izzadva érnek el aránylag kis eredményt. Megbecsülhetetlen hasznot hoz különösen a versenyeknél. A jelenlegi előállítása még költséges és nem oly tökéletes, mint később lesz, ha megérkeznek mindenfelöl a szabadalmak, s Broscko gyárilag állítja elő”.
Bizony, érdekes lenne megtudni, hogy sor került-e a sorozatgyártásra.
A vasúti vagonokat összekapcsoló Kolb-féle szerkezet (1899)
Kolb Vilmos kikindai „néptanító” találmányával veszélytelenné tette a vasúti vagonok kézi összekapcsolását. 1899 szeptemberében egy olyan szerkezetet konstruált, „mely a vasúti vagonokat magától összekapcsolja”. A korabeli sajtó szerint „a készülék igen egyszerű és mintája hiba nélkül működik. (…) Kolb Vilmos mint a nagykikindai gőzmalmi társaságnak vezértanítója, naponta észlelhette az iskolája mögött a gőzmalomhoz vezető összekötő vaspályán a vasúti kocsiknak kezdetleges és veszélyes összekötéseit, mely évente áldozatait megkívánja. Szemügyre vette jobban a kocsikat és a mérések folytán több apparátust készített, melyeket azonban nem eléggé talált praktikusnak, elvetette. Hosszabb tanulmányozások és javítgatások után végre sikerült neki egy oly önműködő összekapcsoló automatát szerkesztenie, mely minden tekintetben megfelel. (…) Kívánatos volna azt először is nálunk alkalmazni. A találmány, szabadalom végett már be is lett jelentve”.
Említésre méltó, hogy Kolbnak nem ez volt az első bejelentett találmánya: 1892-ben egy általa szerkesztett iskolapadért „állandó felső tám- és asztaldeszkával, és mozgatható üléssel”, ezüstérmet nyert a temesvári kiállításon.
A Hecht-Bambach-féle gyufásdoboz (1903)
Hecht Márk és Bambach Károly becskereki lakosok 1903 októberében egy különleges, de igen praktikus gyufásdobozt szabadalmaztattak, sőt az új találmányt a Torontál szerkesztőségében is bemutatták. A gyufaskatulya „igen praktikus szerkezetét tekintve, könnyen kiszoríthatja az eddigieket. Alakja és nagysága megfelel a mostaniaknak, azonban használatkor nem kell s nem is lehet kinyitni, hanem rágyújtáskor mindig csak egy szál gyufát lehet könnyen s gyorsan egy kis nyíláson kihullatni, s így az elszórás ki van zárva, ami a mostaniaknál nem ritkán szokott előfordulni. (…) A feltalálók már is több oldalról kaptak ajánlatot a szabadalom megvételére”.
A gyufásdoboz nyilván, amennyire kicsi, annyira közkedvelt találmány volt.
(folytatjuk)
.jpg)
