A következőkben néhány olyan nyelvi jelenségről szeretnék szót ejteni, amelyek a dinamika első alaptörvényével hozhatók összefüggésbe, tehát esetleg a fizika körébe utalhatók. A szóban forgó törvény szerint a testek tehetetlenek, vagyis nyugalomban maradnak, vagy pedig egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek, ha nem éri őket valamilyen külső hatás.
Tehetetlenség jellemzi, például az olyan szavakat, amelyeknek módosult ugyan a jelentéstartalmuk, de nem változnak meg, illetve nem adják át a helyüket más szavaknak. Például az óra szó eredetileg napórát vagy homokórát jelölt, ma viszont nemcsak a mechanikus szerkezetű időmerő eszközt nevezzük órának, hanem az elektronikusat, a digitálisat is (amely már igen távol esik a napórától). A képviselőház a nyolcvanas évek Jugoszláviájában nem a képviselőknek, hanem a küldötteknek volt a gyülekezőhelyük, mégsem lett belőle küldöttház. Ami a községi képviselő-testületeket illeti, némelyek megpróbálták helyettük a küldött-testület megnevezést használni, de nem sikerült elterjeszteniük, miután pedig a küldöttekből ismét képviselők lettek, el is avult ez a szó. A kaptafát, amelyen lábbelit készítenek és javítanak, ma már nemcsak fából készítik, hanem vasból vagy műanyagból is, de azért nem mondunk vaskaptát vagy műanyag kaptát. Íróeszközként a lúdtollat már rég felváltotta a fémtoll, nevében mégis megmaradt a toll. Ha valaki kér egy tollat, töltőtollat adunk neki, nem pedig tollszárba való fémtollat vagy netán madártollat.
Számos jövevényszónak a megmaradása is inerciával, azaz tehetetlenséggel magyarázható. Ha az idegen szót azzal a dologgal együtt ismerjük meg, amelyet jelöl, általában jövevényszóként be is fogadjuk, a dologhoz szervesen hozzá tartozónak véljük, idegen voltáról könnyen megfeledkezünk. Régi jövevényszavaink zöme annyira beilleszkedett nyelvünkbe, hogy a laikus szinte meg sem tudja különböztetni az eredeti magyar szavaktól. Ilyen szó például (hogy csak az oktatás körén belül maradjunk) az iskola, a tábla, a kréta, a tinta is. Az iskola a latin scola főnév származéka. Mint számos egyéb latin eredetű szavunkban, itt is s-sé változott az sz, A torlódott mássalhangzók elé pedig egy magánhangzó került, mivel magyar szó nem szokott két mássalhangzóval kezdődni. Érdekes, hogy a jelenlegi iskola szóalak helyett régebben az oskola volt az általánosabb használatú, és csak idővel vált népnyelvivé. A tábla szintén a latin nyelvből való, eredeti alakja tabula. Hasonló módon jött létre a szintén latin tegulából a magyar tégla. A kréta és a tinta is latin származású. Maga a latin tincta szó jelentéstapadással jött létre a 'festett víz' jelentésű tincta aqua szókapcsolatból. Nyelvünkben évszázadokig párhuzamosan élt egymás mellett a tinta és a ténta szóalak, utóbb a tinta vált köznyelvivé, a ténta pedig elavult.
Az inercia újabb keletű jövevényszavainkon is megfigyelhető. A telefon szót nem szorította ki a távbeszélő (ez egyébként a hivatalos megnevezése Magyarországon), a rádiónak, a magnetofonnak, a televíziónak, a videónak még belső keletkezésű vetélytársa sem igen akadt. Noha nagyszabású szómagyarító pályázatokon ötletes megfelelői születnek egy-egy fölöslegesnek tartott idegen szónak, általában nem sikerül felcserélni őket egymással (nem lett pl. permet a sprayből).
A nyelvben megfigyelhető inercia mégis más, mint a fizikai: nem érvényesül olyan következe-tességgel, továbbá egyéb fizikai törvények nem mutatkoznak a nyelvre alkalmazhatónak.
.jpg)
