Polihisztor vagy garabonciás

A tudósok gyakran megelőzik saját korukat. A múltban sokkal több ellenállással, bizalmatlansággal kellett szembenézniük azoknak, akik a tudományoknak szentelték életüket. Így volt ez a XIX. század végén is, amikor a híres magyar polihisztor, Herman Ottó Doroszlóra jött nővéréhez, akinek a férje, Scultéty Náthán Doroszlón volt ekkoriban erdőmester.

A falubéli szájhagyomány úgy tartja, hogy a doroszlóiak gyanakodva fogadták a szakállas idegent, aki lepkehálókkal, dobozokkal járt-kelt a faluban, és álladóan jegyzeteket készített, kikérdezgette a falubelieket, akik ezt a szokatlan életmódot nem tudták elfogadni, így hamarost a babonásabb doroszlóiak Herman Ottót garabonciásnak tekintették.

Herman Ottó, a polihisztor




























Miért is tekintették Herman Ottót garabonciásnak? A magyar népi hiedelemvilág szerint a garabonciás a táltoshoz hasonlóan foggal vagy több foggal születik. Rongyos köpenyben, kezében könyvvel kopogtat be a házakba: tejet vagy tojást kér, amiből bőven illik adni neki. Amennyiben a kérését megtagadják, vagy csak keveset adnak neki, akkor büntetésül vihart, forgószelet, jégverést okoz. A hiedelem szerint a garabonciás 13 iskolát végez, így egy bűvös könyvhöz jut. Bűvös könyve segítségével tudja elkövetni a fenti természeti csapásokat. Nem nehéz ennek tudatában elképzelni, hogy miként is reagáltak az egyszerű emberek Doroszlón, amikor a körükben megjelent fura öltözetű és nagy szakállú polihisztort meglátták a hóna alatt jegyzetfüzetével, be-bekopogva a házak kapuin. A hagyomány szerint egyszer meg is kergették a tudóst a helyiek, azután megszokták és befogadták.

A sógorán és a nővérén kívül a falubeli értelmiség, a bíró, a pap, a tanító tudhatott csak arról, mennyire jelentős munkán dolgozott Herman Ottó. Ugyanis az állás nélkül maradt tudós Afrika helyett Doroszlóra jött, mert ismerősei, akik felfigyeltek tudományos munkásságára, lebeszélték afrikai útjáról, s megbízták, hogy fejezze be a már jóval korábban megkezdett tanulmányait a pókok világáról, és írja meg tervezett monográfiáját. Némi pénzt is biztosítottak neki. 1874 februárjában hozzáfogott az íráshoz. Bár 39 éves volt, otthona nem volt, ezért Doroszlóra vonult vissza sógorának, Scultéty Náthán királyi erdőmesternek a házába, ahol nyugodtan dolgozhatott. Egy évet töltött a faluban, s itt fejezte be a háromkötetes Magyarország pókfaunájának első részét. Nehézségeit érzékelteti az a körülmény, hogy neki kellett megalkotnia a tudományos szaknyelvet is, ugyanis ez a magyar nyelvújítás kora. Pókokról lévén szó, ezt úgy oldotta meg, hogy elment a doroszlói, bezdáni takácsokhoz, és a tőlük ellesett kifejezéseket alkalmazta munkájában. Így lett az ő pókjainak bordás karma, fonalszűrője, csévéje, fonója.

A Természettudományi Társaság megbízásából írta meg Magyarország pókfaunáját, majd a magyar halászat könyvét. A XIX. század vége felé még virágzottak Doroszlón az ősfoglalkozások, melyek közül a halászat állt az első helyen. Herman Ottó A magyar halászat könyve című művében a következőket írja a faluról: „A Mosztonga menti magyarság - leginkább Doroszlón - ekkor "pipáló" halra jár. Ladikja mindössze ládaszerű. Finomra kihegyezett, éles szakás, négy-öt ágú szigonya hosszúlécre van erősítve, úgy hogy a léc lapja a szigonyéval összevág. A halász a szigonyt vízszintesen tartja, a ladikot állva, lassan tologatja. Állva azért, hogy nagy szemköre legyen. Amint megpillantja a vízen azokat a köröket, biztos szemmel kiméri a távolságot és az irányt, s úgy dobja a szigonyt, hogy lapos oldalával siklik a vízen s csak a vasa jár kissé a színe alatt, fején vagy nyakszirten vágva így a halat. A rozoga ladikján dobásra álló, élesen figyelő Mosztonga-szigonyos a szebb halászképek közé tartozik… … Egészen sajátságos, eddigi kutatásaim szerint egyedülálló a Mosztonga mocsárban dívó, leginkább pedig kárászra szolgáló igazi dobvarsa, melyet Doroszló falu magyarsága készít és kedvel.”


A Duna–Tisza–Duna-csatorna a valamikori Mosztonga helyén Doroszló közelében

Herman Ottó bebarangolta Nyugat-Bácska vidékét. Nyugtalan természete ezen a vidéken is sok ismerettel gazdagodott. Visszatérve a fővárosba 1877-ben létrehozta, és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket. Sok könyvet írt a madarakról. Jelentős volt munkássága a néprajz, a nyelvészet és a régészet terén is, ezért tartják az utolsó magyar polihisztornak is.

Az örökké mozgó és tettre kész Herman Ottó szabad idejében Doroszlón olvasóegyletet alapított, felfigyelt a helyi búcsúhelyre, a Szentkútra, a közeli Apatinban iparkiállítást szervezett, közben szerteágazó levelezést is folytatott, így Kossuth Lajossal is felvette a kapcsolatot. Ezek a levelek Herman Ottó bácskai tartózkodásának fontos dokumentumai.

Herman Ottó délvidéki munkásságát még nem kutatták behatóan, a nagy polihisztor emlékét sem ápolják kellően vidékünkön. Sajnos sokan nem is tudják, hogy ezen a tájon is élt és dolgozott.