Tudta-e?
Mindenki tudja, hogy a spenót sok vasat tartalmaz, ezért aztán a szülők erőszeretettel erőltetik le gyermekeik torkán. Az igazság azonban az, hogy a spenót semmivel sem tartalmaz több vasat, mint bármely más zöldség. A félreértés még az 50-es évekből származik, amikor egy élelmiszerkutató rossz helyre tett egy tizedesvesszőt, így a vizsgálat eredménye tízszeres vastartalmat mutatott a valósághoz képest.

1. szám - 2007. június 4.

MODERN TECHNOLÓGIA

Poloska 25 euróért!

Tanulni?! Minek?! Mikrofon a fülben, kamera a golyóstollban

Ki ne emlékezne iskoláséveiből a kézzel írt kis cédulákra, az ún. puskákra, amiket a ruhájába, a padba, zsebkendőbe, tolltartóba és még ki tudja hova nem rejtett annak idején? Az sem lehet véletlen, hogy aztán a lányok legtöbbször szoknyában mentek vizsgára, mert így egy tanár sem mert odanyúlni nekik leellenőrizni, nem ragasztottak-e belülre valamit.
Így utólag visszagondolva azonban úgy tűnik, nem is voltak ezek a puskák olyan rosszak. Amíg az ember készíti őket, (ha ennek akkor nincs is tudatában), mégiscsak megragad pár dolog a fejében, vagyis tulajdonképpen tanul.

Manapság már a verebek is unják a közhelyt, hogy megváltozott a világ. A pedagógia terén is korszerűsödik a harcmodor. Állítólag ezzel függ össze az is, hogy az újvidéki egyetemi karokon valahogy túl gyakran nincs térerő. Hogyan?

„Nincs kedve tanulni, de le szeretné tenni a vizsgát? Semmi akadálya! Csak válasszon a kínálatunkból!” – így hirdetik magukat egyre pimaszabban nemcsak az Interneten, hanem már az egyetemi karok közvetlen közelében levő hirdetőoszlopokon is azok, akik bizonyos speciális műszaki termékeket árusítanak, illetve adnak bérbe. A drótnélküli kommunikációt lehetővé tevő eszközök közül az ún. bubicák a legnépszerűbbek, amiket magyarul talán mikropoloskáknak lehetne nevezni, mivel olyan parányiak, hogy csipesszel kell őket a fülbe helyezni. A színük pedig olyan, mint az emberi bőré. A kívülálló tehát szabadszemmel gyakorlatilag nem is láthatja meg a „segédeszközt”. Ez tulajdonképpen egy kis rádióvevő, de olyan jó a hangszigetelése, hogy csak a felhasználója érzékelheti. A drótnélküli antennát leginkább nyakéknek álcázzák, a leadó pedig a mobiltelefon. A kérdést a nyakékbe mormolják, valaki pedig az egyetem közelében parkolt kocsiban – fejből vagy könyvből – szépen bediktálja, amit tudni kell(ene). Tanár legyen a talpán, aki rajtakapja őket!
Ezenkívül kínálnak olyan golyóstollat is, (még írni is lehet vele), amelybe kamera van beépítve. Ennek segítségével a feladatok MMS-üzenetként azonnal továbbíthatóak valakinek a laptopjára vagy LCD-kijelzőjére. De tárolni is lehet, hogy később átadhassák másoknak. Van ezenkívül gombnak álcázott minikamera is, amelyen keresztül a távolabb levő kolléga láthatja a kérdést, majd a fülben elhelyezett körömnagyságú, (vagy annál is kisebb) szilikonpoloskán keresztül lediktálhatja a választ.

Egyelőre az egyetemi karokon és a középiskolákban, de lehetséges, hogy előbb-utóbb az általános iskolákban is felbukkannak. Mint annyi mást, ezeket a kis ketyeréket is eredetileg katonai és biztonságügyi célokra fejlesztették ki a finnek, (naná, hogy a NOKIA!), de ez valószínűleg nem sokakat zavar. Legfeljebb, hogy fizetni kell érte. Az ár és a minőség (bár az életben ezek nem mindig garantálják egymást), itt is az ember zsebének mélységétől függ. De mindenkinek akad valami. A különböző hirdetésekből kiderül, a poloskás komplett ára (attól függően, hogy valaki csak egy napra akarja bérelni vagy tartósan megvásárolni) 20-tól 500 euró is lehet. A reklámok szerint viszont a vizsgák eredményességének bizonyossága ezek segítségével 90 százalékos! Állítólag nemcsak írásbeli, hanem szóbeli vizsgákon is!
Ezért az újvidéki Műszaki Karon egy olyan különleges készüléket dolgoztak ki, amely beméri az ilyeneket az amfiteátrumokban és más vizsgáztatótermekben. Állításuk szerint csak az áprilisi vizsgaidőszakban a 100-MD segítségével már több tucat próbálkozót csíptek fülön, (persze biztosan csak azért, mert a többi egyetemista is úgy érzi, hogy ez nem tisztességes, na, ja!). Szerintük a többi újvidéki karon a tanárok tájékozatlansága és műszaki korlátozottsága miatt még tőlük is súlyosabb a helyzet. Sőt, ez nemcsak helyi probléma, hanem még a kragujeváci tanármegvesztegetési eseteknél is súlyosabb, ahol pedig a piacon is meg lehetett venni az osztályzatokat.

De az azért mégis elgondolkodtató, hogy hogyan bukkant fel ennyi idevágó cikk a különböző újságokban és a neten is rövid idő alatt. Hiszen az a drótnélküli kommunikáció elleni védelmi rendszer, amelyet az újvidéki Műszaki Kar kínál, „potom” 180 euróba kerül!

Az egyik újságban azt olvastam, a kínai Vuhán város tanulói között egy olyan töltőtoll a legújabb sláger, amellyel láthatatlanul lehet írni a papírra. Olyan különleges tintát használ, melyet aztán csak a toll végébe épített speciális fény segítségével lehet elolvasni. Kíváncsi vagyok, mikor fog ideérni? Holtbiztos vagyok, hogy csak idő kérdése. És abban is, hogy a tanulók és a tanárok közötti párviadalnak sosem lesz vége. Ellenben rettegéssel tölt el, mi lesz velünk az első földrengésnél egy olyan házban, amit ilyen mérnök tervezett? Vagy ha olyan orvos kezébe kerülünk, aki így jutott diplomához?

Egyre pimaszabban, már a kampuszban is


A nevezetes detektor, „csak 180 euróért”

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor