A káposzta az egyik leggyakoribb zöldségünk. Kétéves növény, a második évben palántálják és növesztik fejekbe. Több fajtája ismert, színben, nagyságban stb. A leggyakoribb a zöld-fehér káposzta, mely nyár végétõl, késõ õszig tart. A kései fajtáját télire savanyítják, amelynek szintén megvan a kitűnõ tápértéke. A káposzta vad fajtáját már az ókorban is ismerték és nagyon nagyra tartották. A mai kutatási eredmények szerint a káposzta az egyik legkitűnõbb rákellenes táplálékunk.
Plinius írja egy helyen:
- Légió, pihenj! Katonák! Ti, akik a Római Birodalom diadalmas érc-sasait elhoztátok Pannónia földjére, kiáltsátok háromszor és harsányan: Ave Caesar! -
A felszólításra néma csend volt a válasz.
- Mi az? Valami baj van? Hogy éhesek vagytok? A kincstári vöröshagymát és fokhagymát parancs nélkül megenni tilos! Tömjétek meg bendőtöket - káposztával... Rögtön beérnek a szekerek! –
Erre már felhangzott: Ave Caesar!
Valahogy így kezdődött a dolog.
És a szekerek beértek. A káposzta pedig megromlott a hordókban. Lucskos és savanyú lett. Így is megették és rájöttek, hogy kellemes ízű és egészséges. Hogyan készült? Csak úgy magától. A hepehupás országutakon a hordókba rakott káposzta összenyomódott, összerázódott - és erjedésnek indult, így született az ínyencfalat.
Az eset híre Rómába is eljutott. Az újfajta étel ott is ízlett. Mivel az áll a receptben, hogy a káposzta csak zötykölődve válik jóízűvé, a káposztáshordókat szekerekre rakatták a patríciusok, és addig fuvaroztatták az antik Róma macskakövein körbe-körbe, míg megerjedt - kínjában. A szegényebb polgárok káposztás puttonyt akasztottak a rabszolgák hátára, azzal kellett a ház körül futkosniuk - savanyítás céljából.
A káposztasétáltató "eleven szerszámok", a római rabszolgák jöttek rá arra – megunva a sok rohangálást - hogy a káposztát csak erősen le kell a hordóban nyomkodni és várni, erjed az sétáltatás nélkül is.
Más források szerint feltehetően a kínaiak dolgozták ki a savanyú káposzta készítésének módját. Annyi bizonyos, hogy a kínai nagy fal építésénél már savanyú káposztát is kaptak a munkások.
A káposztát több mint 2500 éve termesztik a Földközi-tenger vidékén, s ma már az egész világon elterjedt, sok országban a leggyakrabban fogyasztott zöldségfélének számít. A káposztafélék az alapvető élelmiszerek közé tartoznak; egy főre eső évi fogyasztásuk meghaladja a 20 kilót.
.jpg)
