Tudta-e?
...hogy az elmúlt időszakban sikerült, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték.

109. szám - 2013. október 01.

Gondolkodva érezni – érezve gondolkodni

Látszatvalóság (?)

Az internet hálójában
Dr. SÁGI Zoltán

Az internet - a világháló - elterjedése olyan gyorsan történt, hogy nem volt elég időnk felkészülni arra, hogy alaposabban szemügyre vegyük ezt az új kommunikációs eszközt, holott jelentős hatással lett viselkedésünkre. Olyannyira, hogy ma már egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek a káros hatásaira hívják fel a figyelmet: az internettől való függőségre. Bár ennek a függőségnek a definícióját ma még nem sikerült egyértelműen megfogalmazni, mégis egyre többen inkább erről az oldaláról közelítik meg. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárul az is, hogy nem ismerjük még eléggé ennek a kommunikációnak a pszichológiáját. Annyi bizonyos, hogy a világon sok tíz-, százmillió ember - pontos számokat sosem fogunk tudni - számára ez a látszatvalóság (?) már hozzáférhető, és sok olyan igényt elégit ki, ami miatt igencsak megkér¬dőjelezhető, hogy valóban látszatvalóságról van-e szó, vagy pediglen igenis valós igényeket képes megfogalmazni.

Ami ismeretlen, attól félünk, de ha egy idő után ezt az ismeretlent magunk részévé tesszük, és mert tartalommal tölt fel bennünket és lenyűgöz, egyre több időt töltünk vele, a valószínűsége reálisan megnő annak, hogy rabjává válunk. De semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez csak az egyik lehetséges alternatíva. Alapjában véve az internet nem azért tudott ilyen robbanásszerűen elterjedni, mert nem személyiség-kompatibilis. Éppen ellenkezőleg! De hogy hogyan bánunk vele, rajtunk múlik, ezt pedig alapvetően meghatározza az, hogy mennyire ismerjük a pszichológiáját.

Valós és online személyiségünk…

Ha még nem merészkedtünk volna fel az internetre, az újságok címsorai alapján azt gondolhatnánk, hogy a világháló pszichésen beteg emberekkel van tele, akiknek bizarr ötleteik és megkérdőjelezhető késztetéseik vannak, s annak, aki normális, jobb lesz óvatosnak lennie. Az emberi viselkedés hosszú múltra visszatekintő vizsgálatai egyértelműen azt mutatják, hogy akár apró környezeti változás is okozhat viselkedésünkben olyan megnyilvánulást, amely egyébként nem jellemző ránk. Környezetünkben az internet viszonylag új dolog, használva azt másokkal való kommunikációnkban elveszíthetjük egyébként higgadt, józan, megfontolt személyiségjegyeinket. Amin aztán jómagunk is csodálkozhatunk, hogy történhetett ez meg velünk. Az online viselkedéssel kapcsolatos megfigyelések egyre szaporodnak és egyre több tudományág figyelmét kelti fel. Mi az, ami mássá alakítja online személyiségünket a valóságoshoz viszonyítva? Kettős - online és valós - személyiséggé válunk, amikor a világhálóra lépünk.

Mi ennek az oka? Bizonyos, hogy a kibertérben (elektronikus térben) a benyomáskeltés és a bennünk keletkező benyomások rendezése másként történik, mint a való életben. Az internet ugyanis lehetővé teszi, hogy lényegbevágó változásokat hajtsunk végre személyiségünkön, azaz abban, ahogyan másoknak bemutatjuk magunkat.

Az interneten különböző csoportokba kapcsolódhatunk be, amely csoportok működésének - amihez persze mi is hozzájárulunk - dinamikája másként zajlik, mint a valóságos csoportokban. Mit keresünk ezekben a virtuális csoportokban, mit adhatunk, és mit kaphatunk tőlük? Az online csoportos viselkedésben nem egyszer tapasztalni, hogy az emberek gátlástalanná válnak a másokkal való interakcióban. Milyen ennek az agressziónak a dinamikája, amely kötekedő, csípős, vagy éppenséggel agresszív e-mailek formájában nyilvánul meg? De az internetes környezet a baráti és szerelmi kapcsolatok kialakulását is elősegíti. Milyen ennek a vonzalomnak a természete az online világban?

Az internetes tartalmak közül megkülönböztetett jelentőséggel bírnak a pornográf jellegűek, amelyek típusai eltérnek a más csatornákon terjesztett, nyíltan szexuális üzenetektől. Milyenek az Internet használókra gyakorolt hatásaik?

A fenti kérdések mellett azt is megpróbáljuk megvizsgálni, hogy a világháló környezetei miért olyan kényszerítő erejűek lélektani értelemben, hogy egyesek képtelenek kilépni ebből a világból. Mintegy odatapadnak a virtuális léthez - függővé válnak. Ma úgy tűnik, hogy ez az elmagányosodással, depresszióval, a családon belüli kommunikáció és a társas bevonódás csökkenésével függ össze.

Az internetes benyomáskeltés - milyennek mutatkozunk online?

Az internet többfajta környezetet jelent, amelyekben megfordulunk, kommunikálunk. Ilyen a web (világháló), amely egyfajta könyvtárként, raktár­ként használható, egy adott kulcsszóval egy adott téma után kutatunk. Nem kell könyvtárba menni, otthonról „benézhetünk” a világ összes könyvtárába, és el is olvashatjuk a keresett művet. Az elektronikus levelezés - az e-mail - a követ­kező, mára már nagyon fontossá vált környezet. Sokan ennek segítségével kommunikálnak barátaikkal, a családdal, az üzleti partnerekkel. Széles körben elterjedt az iskolákban, egyetemeken, a kormányzati szerveknél, cégeknél, és az otthonokban. Az aszinkron és szinkron vitafórumok lehetővé teszik a különböző csoportokba való bekapcsolódást: a résztvevők különböző témákat indíthatnak, és válaszolhatnak egymásnak. De jelen van már az élő internetalapú interaktív videó és hang - skype - is, mint kommunikációs környezet, amely segítségével láthatjuk és hallhatjuk is egymást beszélgetőtársunkkal.

Ezekben, a felsorolásban csak néhányra szorítkozó, internetkörnyezetekben - talán az e-mailt és az utolsónak említettet kivéve - az a közös, hogy névtelenségbe burkolózva kommunikálhatunk. Az anonimitás foka pedig komolyan befolyásolja a viselkedésünket, és gátlástalansághoz, vagy a társas korlátok meggyengüléséhez vezethet.

Többségünk úgy lép be a kibertérbe, hogy nemigen gondol online személyiségére - arra, hogyan mutatkozik meg azoknak a partnereknek, akikkel online érintkezik. Ezeket az embereket gyakran ismerjük: lehetnek barátaink, családtagjaink, üzlettársaink. Ők a való életből ismerik személyiségünket, és ennek tudatában értelmeznek bármit, amit e-mailben, vitacsoporton, vagy akár személyes weboldalon sugallunk magunkról. Ha udvariatlanok és nyersek vagyunk az e-mailben, a következtetéseiket tompíthatja az, amit már korábbról tudnak rólunk. Az online személyiség azonban egyre nagyobb szerepet játszik az első benyomás kialakulásakor az internet világában. Annál is inkább, mert egyes emberi kapcsolatokban a kommunikáció a hálón kezdődik, és csak később fejlődik tovább más környezetben. De nem egyszer soha nem lépi túl a háló határait, még egy telefonhívás erejéig sem - így csak az online személyiség marad látható.

Az első benyomás különösen megtévesztő lehet. A mindennapi élet sokszor bebizonyítja, hogy káprázatos sebességgel jutunk el bizonyos következtetésekig a legcsekélyebb információk alapján. Környezetünk melegszívűségünk vagy hidegségünk megítélésére többnyire a nem verbális jeleket értelmezi. Az arckifejezésünk árulkodó lehet: egy összeráncolt szemöldök már bőven elég, hogy mértéket vegyenek rólunk. A hangmintázatunk, testtartásunk, gesztusaink és szemkontaktusaink elmozdítják a mérleg nyelvét a melegszívű/hideg tartomány egyik vége felé. Ha összefonjuk a karunkat, és félrenézünk, hideg ember benyomását keltjük, míg ha partnerünket hallgatva kicsit közelebb lépünk, melegebb szívűnek érezhetnek bennünket. A nem verbális kommunikációhoz képest, amikor csak szavakkal érintkezünk, más kép alakul ki rólunk. A megfigyelések azt igazolják, hogy a begépelt szavaink alapján rólunk kialakult kép hűvösebbnek és lobbanékonyabbnak tüntet fel bennünket, mint amilyenek valójában vagyunk

Az látható mindebből, hogy amit begépelünk, nem egészen ugyanaz, mint amit személyesen mondanánk, és mások észreveszik ezt az árnyalati különbséget viselkedésünkben. Nem csak hűvösebbnek, lobbanékonyabbnak és barátságtalanabbnak látszunk a médium korlátjai miatt. Úgy tűnik, online kevésbé is vagyunk hajlamosak megtenni a társas kapcsolatokban megszokott udvariassági gesztusokat. Az emberek reagálnak a hűvösebb, távolságtartóbb benyomásra és így egyfajta kóros kör alakul ki: ha barátságtalannak látszunk, távolságtartó lesz a válasz is, amely visszahatva az idegenség állapotát tarja fenn a kommunikációban. Az általános elidegenedés szép példája ez.

Másrészt a személyes élmény hiányában legtöbbször olyan személyiségjegyeket próbálunk továbbjuttatni magunkról, amilyeneket kedvezőnek tartunk magunkról, nem kell tartanunk az azonnali lelepleződéstől. Könnyebben elbújhatunk egyrészt az anonimitás, másrészt meg a kapcsolattartás személytelensége miatt. És ez a személytelenség az internet minden egyes környezetét áthatja.

Barátság és szerelem az interneten

Vannak vélemények, melyek szerint az online barátság nem több mint alkalmi kapcsolat, mert a csúcstechnológia biztosította levelezőtárs nem lehet valódi barát. Szerintük a személyes kapcsolat társas jelenlét nélkül nem működhet. Lehet, hogy a számítógép imádói nagyra tartják a kapcsolatteremtésnek és tartásnak ezt a formáját, de a többségnek szükséges a valóságos együttlét közelsége és közvetlensége. Mégis a kutatások azt mutatják, hogy az online barátság sokkal általánosabb és mélyebb, mint ahogy sokan feltételezték, legalábbis azoknál, akik bevonódtak a kapcsolatba. Két ember felfedezi, hogy van valami közös bennük, és elkezdenek e-mailen levelezni. Az idő múlásával a kapcsolat kiterjedhet a telefonhívásokra, információ és fényképek cseréjére, néha személyes találkozásokra is - bár az is lehet, hogy mindez soha nem történik meg. Bármilyen vonzalom alakul is ki a barátok vagy szerelemesek közt, maradhatnak ott is, ahonnan indultak: az éterben.

Hány barátság, szerelem kötődik az interneten, pontos számukat nyilván sohasem fogjuk tudni, meg azt sem, hogy ezek mennyire maradnak tartósak? Születnek-e belőlük életre szóló kapcsolatok, vagy inkább csak a rövidebb tartam jellemzi őket? Érdemesebb tán megvizsgálni, hogy milyen ezeknek a kapcsolatoknak a természete. A megfigyelések azt mutatják, hogy az online kapcsolatok más kapcsolatokhoz hasonlóan igen változatosak. Némelyik különösen intenzív és tartós, míg mások halványabbak és rövidek. Vannak, akik nagyon elkötelezettek a kapcsolat fenntartásában, mások kevésbé azok. A barátok a valós életben általában támaszkodnak egymásra, és ez az online barátságokban is így van. Úgy érzik, minden tőlük telhetőt megtennének, hogy szükség esetén segítsenek egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a baráti elköteleződés a neten nem válik nehezebbé és bonyolultabbá, mint ahogyan az a való világban történik. A virtualitás ténye azonban ettől még nem szűnik meg.

A való életben nincs szükségünk névtelen levelekre, hogy kitaláljuk, valaki kedvel-e minket. Figyelnek, mosolyognak ránk, és sok tulajdonságunkat közvetlenül megtapasztalhatják, dicsérhetik. És a mások irántunk érzett vonzalma általában oda vezet, hogy mi is kedvelni fogjuk őket, amíg azt gondoljuk, hogy viselkedésük őszinte, nem pedig valamilyen módszer, hogy befolyásoljanak minket, vagy valamit elérjenek nálunk. Az interneten jelzések sokaságát próbáljuk meg használni, hogy megtudjuk, valaki szereti-e bennünket.

Amikor egy másik résztvevője a vitafórumnak okos hozzászólásunkat dicséri, és utána újabb levél érkezik, amelyben további ismeretekre kíváncsi rólunk, úgy érezhetjük, hogy nagyra értékel és kedve bennünket. Ha nem láttuk is az illetőt, és keveset is tudunk róla, érezzük, hogy kedvel, és ez fontos. Az interneten azonban korlátot támaszt az, hogy kevesebb eszköz áll rendelkezésünkre érzelmeink kimutatására, ha valakit kedvelünk. És ez még akkor is így van, ha a képi kommunikáció is rendelkezésre áll. A fejlett technológia jó látszatközelséget tud biztosítani, de abban is sokat tud segíteni, hogy „elbújjunk”.

Évezredek óta használunk írott szót az egymás iránti érzelmek, akár a szerelem kifejezésére. Költemények, levelek, apróhirdetések stb. formájában mondjuk el, amit valamilyen okból nem tudunk személyesen elmondani. Az internet megjelenésével ennek a lehetősége (is) többszörösen növekedett - a háló a személyközi vonzalom médiuma lett. De azt is tudnunk kell, hogy az emberi természet és az internet természete miatt a hálón kialakuló kapcsolatok sebezhetők. Túl sokat tárhatunk fel magunkról, és valószerűtlenül idealizálhatunk másokat, képzeleghetünk virtuális párunkról. A szerepjátszás, a megtévesztés kockázatos hellyé teszik az internetet kapcsolatok kialakítására, és egyáltalán nem ritka, hogy a hálón valaki, akit egyre jobban kedvelünk - mint barátot vagy szerelmest -, egyszer csak eltűnik.

Mindezek ellenére azonban a világot nagy gyorsasággal behálózó internet azon képessége, hogy támogassa és táplálja két ember kapcsolatát, nem vitatható el, és ez lenne az egyik legértékesebb tulajdonsága. Bár civakodhatnak a nyilvános fórumokon, a színfalak mögött az emberek mégis történeteket mesélnek egymásnak, figyelnek a másikra, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor