A Kanári-szigetek, Hawaiihoz hasonlóan, tulajdonképpen vulkánok láncolata, melyek az Atlanti Óceán mélyén terülnek el az afrikai Maroccótól nyugatra. El Hierro esetében a vulkán összeköttetésben áll magával El Hierro szigetével, így az ott élő lakosoknak nem nagy újdonság, ha néha megmozdul a föld. Igazából a sziget legdélebbi városa, La Restinga érintett a vulkáni tevékenységben.
Szeptember végén ki is telepítették a városka lakóit, amíg nem vált biztossá, hogy a vulkáni események békésen zajlanak le. El Hierro vulkánja végül olyan eseményeket produkált, mint az óceán elszíneződése, gőzölgő sziklák, gázok feltörése és rengeteg kisebb-nagyobb földrengés az óceánban. Sok geológus és kíváncsi turista látogat mostanában a térségbe, hogy megfigyelhesse a jelenséget. A történéseket az illetékes geológiai hivatal végig figyelemmel kíséri.
Az Etna csak a múlt évben 18 alkalommal tört ki. A legutóbbi kitörés november közepén történt, és lávafolyást, hamu esőt okozott, emiatt be is zárt egy időre a legközelebbi reptér. Talán a jelenleg is éppen kitörő, leglátványosabb vulkán - Hawaii-t nem számítva – a dél-afrikai Nyamuragira vulkán. November 6-án kezdődött kitörés a 3058 méter magas vulkán északi szárnyán, és egy 300 méter hosszú lávafolyást indított a Virunga Nemzeti Park lakatlan területén. A legutóbbi jelentések szerint 12 km-et haladt előre.
Manapság a vulkán kitörés is lehet jó üzlet. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Virunga Nemzeti Parkban a kitörés után egyből létrehoztak egy biztonságos kempinget, ahonnan vulkán túrát indítanak 300 dollár/fő áron. El Hierroszigeténél nem kérnek pénzt, ingyen bárki megtekintheti a különleges jelenséget!
Egyenesen jó tett a válsággal küzdő izlandi gazdaságnak az Eyjafjallajokull vulkán kitörése: a világ minden pontjáról érkező katasztrófaturisták nem várt bevételt hoznak. Az Eyjafjallajokull vulkán az outdoor sportokat kedvelő izlandiak és a külföldiek számára egy kedvelt kirándulóhely volt egészen 2010. március 20-áig, amikoris a vulkán kitört. Addig a napig azonban sokan sátraztak, túráztak itt, hiszen a tűzhányó utoljára kétszáz évvel ezelőtt pöfékelt, úgyhogy mostanra már majdnem el is felejtették őt. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy a legtöbb izlandi térképen nem is jelölik a most olyan sok bonyodalmat okozó kis tűzhányót. Ugyanakkor a kitörés hatására az elmúlt hetekben beindult a katasztrófaturizmus, eddig már közel harmincezer turista zarándokolt ide, hogy lássa a kitörést, no meg, ha szerencséje van, egy kis északi fényből is ízelítőt kapjon. A válsággal küzdő izlandiak persze módfelett örülnek mindennek, hiszen az általában a rövid nyárra korlátozódó idegenforgalmi szezon most hónapokkal korábban beindult, nem kis bevételhez juttatva a szigetlakókat.
Izland valójában tele van szunnyadó vulkánokkal, ezeket onnan lehet megismerni, hogy általában egy nagy jégmező fedi azokat. Amikor egy ilyen tűzhányó kitör, hihetetlen mennyiségű jeget olvaszt meg: az Eyjafjallajokull szomszédságában lévő Katla 1918-as kitörése során például húsz másodperc alatt hat-hétszáz méter vastagságú jég olvadt meg az alulról kitörő forróság hatására. A felszabaduló vízmennyiség olyannyira megduzzasztotta az addig csak csordogáló vízfolyásokat, hogy az Amazonas folyóéval azonos vízhozamot produkáltak. Mondani sem kell, hogy ez a víz szinte minden útjába kerülő tárgyat elmos. Ezért az izlandiak a szigeten körbefutó egyetlen főutat úgy tervezték, hogy a hidak lába készült csak betonból, az útpálya tartószerkezete viszont fából van. Az érkező áradat ugyan könnyen széttöri a fát, ám az így szabadon állóvá váló betonlábakat nem dönti el, így az áradás után rövid időn belül ki lehet javítani a károkat.
.jpg)
