Tudta-e?
...hogy a szőlő rendkívül jótékony hatással van a bőrre, vesére, májra, anyagcserére?

61. szám - 2008. október 20.

Magyar származású tudósok

Zipernowsky Károly

Gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója.

Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4. - Bp., 1942. november 29.)

Iskolai tanulmányait Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a Műegyetemre, és már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, cikke jelent meg a bécsi Akadémia közlönyében. Még ugyanebben az évben felfigyelt rá Mechwart András, aki felismerte a villamosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, és meghívta a Ganz és Társa gyár elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa utcai kis műhelyből fejlődött ki - nem utolsósorban Zipernowsky tevékenységének eredményeként - a nagy hírű gyár, a Ganz Villamossági Művek.

Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott, 1878-ban készítette el első, 56 voltos, 12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta, majd a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be. Ez a berendezése az 1879-es szegedi árvíz idején lehetővé tette az éjszakai védelmi munkákat helyszíni áramfejlesztő készülékével.

1881-ben fejlesztette ki javított ívlámpáját, 1882-ben az ő tervei szerint készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása ezer darab, 20 gyertya fényességű lámpával, az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház, s itt már váltóáramot használt, bár ekkor még az egyenáram hívei voltak többségben, közéjük tartozott Siemens és Edison is. Zipernowsky Károly váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az "óriási gőzvilágítógép" is, amely harminc éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.

Déri, Bláthy, Zipernowsky



















A szénszálas izzólámpa feltalálása után fontossá vált a villamos energia gazdaságos szállítása nagyobb távolságra. A hosszabb, vékony vezetékeken ugyanis az energia nagy része hővé alakult, a drót keresztmetszetét viszont a költség és a súly miatt nem lehetett növelni.

Zipermowsky érdeklődése - híres korabeli szakembereket megelőzve - a váltakozó áram előállítására és felhasználására terelődött. 1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét,

Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval kisebb lett. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a nagyfeszültségű váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történő elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk tárgya tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal volt. A transzformátorra, amelyet 1885. május 1-jén mutattak be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt. Az ő rendszerük oldotta meg az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének. 1889-ben ugyancsak Dérivel többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat.

Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. 1894-ben szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását. A szervezés lebonyolítására felkérték Kandó Kálmánt, aki a Zipernowsky által vezetett elektromos osztályon kezdte meg hazai pályafutását. Több tanulmánya jelent meg ebben az időben, többek között a "Nagysebességű elektromos vasutak" című (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891), amelyben a Bécs- Budapest vonalra 200-250 km/h sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt 10 ezer voltos távvezetékkel.

Zipernowsky 1895-ban megvált a Ganz-gyártól, és a Műegyetem újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára lett. Bár ebben az időben az egyetemek professzorai idegenkedtek az iparból jött mérnököktől, Zipernowskyt mégis egyhangú döntéssel bízták meg az új tanszék vezetésével.

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 saját, illetve másokkal közösen megalkotott találmányának leírását közölte, többek között az egyforgórészes áramátalakítót, és az egyvágányú villamosvasutat is ismertette.

Érdeklődése nemcsak nagyipari megoldásokra, hanem hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetőek voltak. A tervezői készség gazdasági érzékkel, az üzleti lehetőségek és a piaci igények felismerésével egyesült benne.

1924-ig állt az erősáramú tanszék élén, három évtizedes oktatói pályáján mérnökgenerációkat nevelt a gép- és az elektromos ipar számára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások összehangolásában és felkarolásában.
1942. november 29-én hunyt el Budapesten.
Tiszteletére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított.

Zipernowsky, Déri és Bláthy zárt vasmagú őstranszformátora















Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor