Tudta-e?
Hogy mik a menhirek? Sorba rakott, óriási kõtömbökbõl készült õskori építmények, amelyek az égtájak és utak jelölésére szolgáltak. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Szardínián találhatók.

9. szám - 2007 július 30.

Vajdasági tudósok

Bugarszky István (Stefan Bugarski)

Zentai származású bölcsészdoktor, kémikus, egyetemi tanár.
TARI László

A szláv származású Stefan Bugarski Zentán született 1868. május 21-én (a görögkeleti naptár szerint május 9-én), az akkori Eugén utca 924. sz. házban (ma Vuk Karadžić u. 22. sz.).
Az apa Svetislav Bugarski (több helyen tévesen Svetozar-nak írták), járásbírósági iktató, anyja Anna Malešević. A keresztelő (vagyis a születési bejegyzés) a zentai Szt. Mihály arkangyal görögkeleti (pravoszláv) templomban történt meg, a pravoszláv naptár szerinti május 12-én.



Középiskolai tanulmányait a zentai algimnáziumban kezdte meg 1878-ban. A gimnáziumi évei alatt szegénysorsú tanulóként tankönyvtámogatásban részesült, mely adományt a város Képviselő-testülete alapította. Eredményei alapján mind a négy év alatt a jó tanulók sorába tartozott (az évfolyamot 48-an kezdték, de csak 16-an fejezték be, köztük Bugarszky is). Kiváló tanárai közül említhetjük dr. Ferenczy Alajost (osztályfőnökét), a magyar nyelv és irodalom tanárát, a bölcsészettudományok doktorát, aki tagja volt több országos hírű egyesületnek, dr. Fülöp Adorjánt, a német nyelv- és irodalom tanárát, dr. Kuthy Lajos matematikatanárt. Mivel akkor Zentán még csak algimnázium működött (I.-IV. osztályok), tanulmányait a nagykikindai gimnáziumban folytatta, majd az újvidéki magyar gimnáziumban fejezte be.



Szülőháza Zentán


1886-ban felvették a budapesti tanárképző intézet természettudományi szakára, s mint ennek tagja, a budapesti Tudományegyetemen és a Műegyetemen végezte fizikai-kémiai tanulmányait. 1891-ben bölcsészdoktorrá avatták, majd az Állatorvosi Főiskola kémiai tanszékén helyezkedett el tanársegédként. 1893-ban kormánysegéllyel németországi tanulmányútra indult, s végiglátogatta a híres német vegytani intézeteket. 1894-ben magántanári képesítést nyert elméleti kémiából. 1896-ban Göttingenben, a híres német egyetemi városban töltött egy félévet az akkor már világhírű német tudós, Walter Nernst elektrokémiai intézetében. Itt végzett kísérleteket, hogy meghatározza a kémiai affinitás (vegyrokonság) számbeli értékét a kémiai változások egy csoportjára vonatkozólag. 1898-ban az Állatorvosi Főiskola rendkívüli tanárává nevezték ki, majd ugyanitt 1902-től a vegytani tanszék tanára 1913-ig. 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Kiemelkedő érdemei vannak az oldatok kémhatásának vizsgálataiban, melyek a pH fogalmának kialakulásához vezettek. Kutatóként főleg a reakciókinetika kérdéseivel foglalkozott, illetve a fehérjék fizikokémiai sajátosságával, s kimutatta amfoter jellegüket. 1887-ben a vizelet vezetőképességét vizsgálta, s ebből a sótartalomra következtetett. Tangl Ferenc vegyésszel hasonló vizsgálatokat folytatott a vérszérummal kapcsolatban. Kutatásaik során Liebermann Leó kémikussal a fehérje jellegű anyagok kémhatásait vizsgálták, s ennek során vették észre, hogy ezek az anyagok nagy mennyiségű lúgot és savat képesek felvenni, ezért puffer (tampon) természetűek (1898), bár ezt a szót akkor még nem használták. (Két francia kutató néhány évvel később az ő munkájuk nyomán alkotta meg a puffer kifejezést). Liebermann-nal szellemes kísérlettel bizonyították (1893) Arrhenius ionelméletét.



Bugarszky megállapította, hogy az oxidálószerek, elektropotenciáljaik szerint sorba állítva, ennek megfelelően oxidálnak. Analitikai módszert dolgozott ki a halogének egymás melletti meghatározására. 1897-ben felfedezte az első endoterm reakcióhőjű galvánelemet. 1912-ben szabadalmaztatta egy gyógyhatású kátránykolloid előállításának módszerét (melyet a boróka desztillációs tisztításával nyert) vagyis az idült ekcémák kezelésére való Cadogel kenőcsöt, melyet több mint 50 éven keresztül gyártottak.
Bebizonyította a kémiai affinitásra vonatkozó Thomsen-Berthelot-elv fogyatékosságát.

Az 1906/1907-es tanévben rektorhelyettes volt. Munkássága kezdetére esett az élettani-kémiai intézet közös épületének kialakítása és bővítése, mely 1911-re fejeződött be. 1913-ban a budapesti Tudományegyetem hívta meg az elhunyt Lengyel Béla utódaként a II. sz. Kémiai Intézet professzorának, illetve tanszékvezetőjének. 1915-25-ig a K. M. Természettudományi Társulat kémiai választmányának tagja, a Magyar Chemiai Folyóirat egyik szerkesztője volt 1926-34 között. 1938-ban vonult nyugalomba.

A budapesti Tudományegyetemen 1968. november 23-án bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Bugarszky professzor születésének 100. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Nádor Károly egyetemi tanár, a Kémiai Tanszék vezetője tartotta, majd Gergely István miniszterhelyettes felavatta a tanszék falán elhelyezett márvány emlékművet, melyen Bugarszky István oldalnézeti domborművű arcképe látható. (Az emlékmű Madarassy Walter szobrászművész alkotása.)



Dolgozatainak legnagyobb része az MTA által kiadott Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelent meg, illetve külföldi folyóiratokban; a tudományos kérdések, melyeket ezekben tárgyal, többnyire a kémiai változások időbeli lefolyásának sebességével, a kémiai egyensúlyállapottal állnak összefüggésben. Ismertebb művei: A bázisok sebességi coefficienseiről. Adatok a chemiai dynamikáról (Bp. 1891); A chemia repetitóriuma és borchemiai practicum a budapesti szölő-és borgazdasági felsőbb tanfolyam hallgatói számára (Bp. 1894); A közeg befolyása a reakciósebességre és a kémiai egyensúlyállapotok (e művét az MTA 1905- évi nagygyűlésén Lukács Krisztina-díjjal tüntették ki); Ismereteink az anyag szerkezetéről (Bp. 1907.); Traub Izidornak a halmazállapot- és oldatelméletére vonatkozó vizsgálatairól; A tudományos chemia Magyarországon; Vezérfonal a vegytani gyakorlatokhoz kezdők számára (Bp. 1892.).

Közös műveik Liebermann Leóval; Liebermann Leo – Bugarszky (István) Stefan: Beiträge zur Theorie der vässerigen Lösungen von Salzgemischen (Leipzig 1893.); A fehérjenemű anyagoknak sóssav-nátriumhidroxid és nátriumchlorid lekötő képességéről; Chemia Tankönyv az Állatorvosi Főiskola hallgatói számára (Bp. 1900.), stb.
Bugarszky István – Török Lajos: Az eczema gyógyítása cadogellel, (Bp. 1913).
Bugarszky István Liebermann Leóval nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kémiában elfogadják az aciditás (savasság) és az alkalitás (lúgosság) fogalmának jelentőségét. E szerepüket a dán kémikus Sörensen is megemlíti, s Bugarszkyt Libermannal a szakterület vezető kutatói közé sorolja, sőt kettejüket úgy említi, mint akik a kémiában az új gondolkodásmódot és metodikát teljes mértékben megértik és alkalmazzák.

Szakmai tudását, tudós mivoltát szülővárosa kortárs közvéleménye is elismerte, amikor egy helyi lap még 1902. június 22-i számában ezt írta róla: „Dr Bugarszky István földink, ország-világhírű kémikus, a bpesti állatorvosi akadémia tanára, a Magyar Tudományos Akadémiának évre nézve legfiatalabb tagja, családi ügyeinek rendezése végett körünkbe érkezett.”

A Zentáról elszármazott tudós 1941. március 3-án hunyt el Budapesten, s ott is temették el (a Kerepesi temető 50/1. sz. parcella 1-1-18 sírhelyén nyugszik). Születésének jövőre lesz a 140. évfordulója. A szülővárosa részéről eddig méltánytalanul elfeledett tudós (2004-ben végre utca lett róla elnevezve Zentán) megérdemelné, hogy szülőházára (mely még többnyire eredeti állapotában áll) emléktábla kerüljön, illetve egy tisztelgő látogatást Zenta önkormányzata részéről a Kémiai Tanszék falán levő emléktáblájánál, és sírjánál a Kerepesi temetőben, ahol szülővárosa küldöttsége talán először róhatná le kegyeletét és emlékezhetne világhírű tudós szülöttére.

Irodalom:
OSZK, IV. 001 Magyar Tudóslexikon, 1997.
OSZK, IV. 003 Magyar életrajzi lexikon, Bp. 1967.
OSZK, 40615. Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája (1926-1945)
Bitskey József – Újhelyi Sándor: Bugarszky István - MTA Kémiai Tudományok osztályának Közleményei, 1968
Nekrológ, Akadémiai Értesítő, Bp., 1941.
A Pallas Nagy Lexikona, Bp., (1893-1900)

Források:
TLZ, F:007 Szerb Ortodox Plébánia, Szent Mihály Arkangyal Temploma, Zenta, (1825-1937)
TLZ, F:003 Zenta Rendezett Tanácsú Város, Zenta, (1850-1918), Kereseti adókönyvek (1869)
TLZ, F: 031 Moša Pijade Gimnázium, Zenta, (1876-1979)
TLZ, F: 315 Térkép-, tervrajz- és vázlatgyűjtemény, Zenta
TLZ, F: 381 Joca Vujić gyűjteménye – Dudás Andor krónikája II.
Kataszteri Hivatal, Zenta, Zenta város (indikációs térképek, 46. szelvény)
Tari László (fényképgyűjtemény)
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor