Tudta-e?
...hogy a víz körforgása révén a tengerből naponta 136 000 köbkilométer víz kerül eső, hó és jég alapjában a szárazföldre?

20. szám - 2007. október 15.

a Hungarológiai Közlemények legújabb száma

Kevés kérdés vágna mélyebben a húsunkba

Az újvidéki Magyar Tanszék folyóiratának legújabb számáról

Az újvidéki Egyetemi Nyelvészeti Napok immár 14 éves hagyománnyal rendelkezik. Ennek keretében a Magyar Tanszék tanárai és hallgatói (miközben a nyelvészeti oktatás és kutatás újdonságairól tanácskoznak, értékelik a változásokat, új módszerekkel és megközelítésekkel kísérleteznek) az anyaországi és a többi Kárpát-medencei műhelyek munkatársaival való tömegesebb együttműködést is szorgalmazzák.

Az itt elhangzott tanulmányokat rendszeresen publikálja a Tanszék. Nemrég jelent meg a Hungarológiai Közlemények legújabb száma, amely a legutóbbi nyelvészeti tanácskozás anyagát tartalmazza.

A rendezvény központi témájának a nyelvtanulás – nyelvhasználat – nyelvi szocializáció kérdéseit tűzték ki. Papp György szerint kevés olyan kérdés van, amely mélyebben vágna a húsunkba, mint a környezetnyelv, hiszen elsajátítási képességén múlik a lemorzsolódás vagy otthonmaradás, az időszakos vagy örök érvényű elvándorlás. „Az érvényesülési nyelv elsajátításának ritka sikerei, gyakori csődjei állandóan bennünk munkálkodnak, olyan sóvárgásokként is, hogy úgy tanuljam meg a környezetem kódját, hogy az enyém se szegényedjék, sőt gazdagodjék” – mondja, majd hozzáteszi: Európában sincs ez másképpen – állandóan jelen van a késztetés vagy a kényszer, hogy elsajátítsuk az államszervező nép nyelvét, viszont a fordítottja csak a konkrét személy érdeklődési körétől függ.

Nem elég azonban csupán a nyelvet tanulni, használni is tudni kell. El kell sajátítani az illető nyelv kultúrájához kötött használati normákat is, mert csak így lehetünk a társadalom tagjai. „A kompetencia tehát nem szűkíthető a nyelvire, mert a kompetenciába a nyelv használatának rendszeres és kollektív ismerete is beletartozik” – hangsúlyozza Láncz Irén. „Ennek egyik eleme az interperszonális kompetencia, amely olyan ismeretekre vonatkozik, hogy miként kell és lehet létrehozni és fenntartani (ez tartja össze ugyanis a közösséget), de itt említhetjük az elvárásokat is, az empátia jelzését, a tompító kifejezések használatát, az emocionális készségek kifejezését (...) És fontos eleme a kompetenciának az interaktív kompetencia is, vagyis meg kell tanulnunk, mert a közösség elvárja tőlünk, hogy tudjuk azt is, hogyan kell elrendezni mondanivalónkat (...), ismeretekkel kell rendelkeznünk arra vonatkozóan is, hogy miként határozható meg a mondatok helyzeti értéke. (...) értelmeznünk kell beszédpartnerünk szándékait. És tudniuk kell a beszédesemények résztvevőinek jó benyomást kelteni magukról, mert ez is nyelvi viselkedésünk része.” (Kiemelések: P.S.)

Az elvárásoknak nem könnyű megfelelni. „Mi lehet a válaszunk, dolgunk?” – teszi fel a kérdést Papp Görgy, majd így válaszol rá: „Rámutatni, hogy nekünk külön környezetnyelvi módszertanon edződött szerbtanárok kellenek, közös kontrasztív és módszertani kutatásokra, és rámutatni annak múlhatatlan szükségére, hogy ezt csak közösen, összefogással lehet megvalósítani, mint annyi más közös kutatási témát, problémát.”

Az újvidéki Magyar Tanszéken azonban már az is hagyomány, hogy a kijelölt központi téma sosem volt kizárólagos. A teljesebb kép érdekében a rokon területeket, témákat az előző konferencián is végigjárták. Bencze Lóránt pl. a nyelvantropológia sajátos közelítésmódjáról szólt, Cseh Márta az Élőnyelvi sajátosságok felolvasott szövegben címmel tartott előadást. A környezeti nyelv elsajátításnak gondjait Andrić Edit, a Temerinben fellelhető német eredetű lexémákat pedig Csorba Béla tanulmányozta. A metaforikus gondolkodás és az anyanyelvi kompetencia összefüggéseiről Katona Edit, a vajdasági magyar beszélt nyelvről Láncz Irén, a szocializációról és a nyelvválasztásról Molnár Csikós László, az újvidéki elektronikus sajtónak a fiatalokra való hatásáról Pásztor Kicsi Mária, a névről és identitásról – idegen keresztneveink helyesírásáról és kiejtéséről pedig Rajsli Ilona számolt be.

De a Tanszék hallgatói ezúttal is kitettek magukért: a szabadkai intézménynevekről Brenner János, a bácsföldvári keresztnevekről Cini Zoltán, a tanulók aktív és passzív szókincséről Domokos Ibolya írt.

A folyóirat 200 példányban jelenik meg. Elérhetőség: az újvidéki BTK Magyar Tanszékén.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor