Van egy hely, ahol egy hétig összetartozunk; kicsik és nagyok, sasszeműek, pápaszemesek, hamvas arcúak, pattanásosak, virgoncok, szendék, fehér papucsosak, szakadt ingesek, botfülűek, dalnokok, sírós szájúak és mosolygós szeműek.
Egy hely, ahol önmagunk lehetünk. Ahol csak jó válaszokat adunk, mert rossz válasz nincs.
Ahol figyelnek ránk. Ahol figyelni tanulunk egymásra. Nem a nadrágra, nyakláncra, sminkre, mobiltelefonra, tornacipőre és egyéb külsőségekre. Hanem a mögötte rejlő emberre. Gondolataira, érzéseire, ötleteire.
Egy hely, ahol a magunkkal hurcolt gátlásokat letesszük. Ahol egyetlen elvárás van: légy önmagad. Ahol mindenki értékes. Ahol úgy vagyunk egyformák, hogy mások vagyunk.
Nincs számítógépes játék, internet és televízió. Csak mi vagyunk egymásnak. És a versek nekünk. Ahol csönd is van, és annak súlya, szerepe.
Ahol van idő befelé tekinteni, és egymás felé fordulni. Érték az a pillanat, amikor kihozzuk magunkból, ami bennünk rejlik. Közös öröm, hogy rátaláltunk, és az is, hogy megoszthatjuk.
Mi itt játszunk és olvasunk, irodalmi szövegeket elemzünk és színházi előadásokat nézünk, beszélgetünk és énekelünk. Nincs ebben semmi különös. De nekünk sokat jelent.
Azt mondják, különcök vagyunk és sajátos világban élünk. Mi itt egységet képezünk. Közösségben tanuljuk a helyes beszéd, a kölcsönös bizalom, az alkotó gondolkodás, a találékonyság és az együttműködés technikáját. Itt erőt kapunk egymástól a magunkra találás útján való lépdeléshez. Sony Playstation és Pink tv helyett Weöres Sándor szövegeket mondogatva, Bakos Árpád muzsikáján, könyvet olvasva növünk fel. A Győzike-show-ok helyett Romhányi verseken szórakozunk. Mi Babitsot és népmeséket viszünk magunkkal.
Mondják, bogaras versmondók vagyunk.
Mi tanárok, színészek, fogorvosok, mérnökök és filozófusok leszünk. Gyerekeinknek köteteket ajándékozunk és színházba visszük majd őket Mc Donald’s helyett. Nekünk önálló véleményünk lesz, és ezt ki tudjuk mondani. Minket nem lehet majd manipulálni. Tudjuk, hova tartozunk. Felelősek vagyunk kultúránkért, és kíváncsiak a többi nép művészetére, hagyományaira és gondolkodásmódjára.
Van egy hely, ahol mindig barátokra lelünk. Bácska szívében, a vers és a dráma szigetén. A mi helyünkön. A Szép Szó Műhelyben.
Az első este
A beszédtechnika óra izgalmai
Részlet a gálaműsorról
.jpg){kind=small}
