A lovaskocsikat építõ és javító műhelyében három munkást alkalmazott. Akkoriban még kevés autó járt Torinóban: a közlekedést még mindig a lovas fogatok határozták meg, melyek közül a Bertone által építetteket precíz, minõségi kidolgozásukért ismerték el.
Giuseppe Bertone, Giovanni második fia, 1914-ben született. Családja azonnal Nucciónak kezdte becézni - ez a név késõbb az olasz designer világszerte elismert márkajegyévé vált. Az elsõ világháború kitörése a kibontakozó olasz gazdaság kritikus pillanatának számított, és Giovanni Bertone üzemére is hatással volt. A megszállás után azonban a kocsik helyett az automobilok felé fordult a cég figyelme.
1921-ben kapta meg addigi legfontosabb megrendelését: az SPA 23S jelû "torpedó" tervezését. Ezt azonnal a Fiat 501 Sport Siluro Corsa versenyautó követte, az elsõ olyan autó, amely után a Bertone nevet a nagy teljesítményű sportkocsikkal azonosították.
A húszas és harmincas években a Bertone majdnem az összes nagyobb autógyártóval együttműködött, különösen a Fiat és Lancia cégekhez fűzte szoros kapcsolat. Ebben az idõszakban olyan stílusos modellek születtek, mint az 1928-as Ansaldo 6BS sportkocsi, illetve az 1924-es Fiat 505 és Itala 51S, az 1928-as Lancia Lambda Series VIII, valamint az 1932-es Lancia Artena.
1933-ban az akkor 19 éves Nuccio hivatalosan is csatlakozott apja cégéhez. Idõközben a Bertone tevékenysége haszonjárművekre is kiterjedt, a cég pedig már ötven embert alkalmazott.
A harmincas évek végén, a második világháború kitörésével az autók iránti kereslet ismét megcsappant. Majdnem az összes karosszériaépítõ műhely, így a Bertone is úgy válaszolt a krízisre, hogy katonai járműveket, vagy mentõautókat gyártott. A nehézségek ellenére folytatódott a termelés: megjelent az exkluzív Lancia Aurielia, illetve készült egy Fiat 2800 kabrió is rövid tengelytávval, az autóversenyzõ és újságíró Giovanni Lurani Cernuschi számára.
A háború után Európában megkezdõdött az újjáépítés lassú és nehéz folyamata. A nagyipar lassanként növelte a termelést, így a karosszériaépítõ műhelyek is virágozni kezdtek. Ezekben a kezdeti években Nuccio Bertone olyan autókat készített, mint a Lancia Aprilia Cabrio, vagy a Fiat 1100 Stanguellini versenyautó. Utóbbi számos stílusbeli újítást vonultatott fel, amelyek meghatározóvá váltak a következõ évtizedben.
A negyvenes évek végén Nuccio Bertone az autóversenysportban is kipróbálta magát, többek közt a saját maga építette Fiat 500 Barchettával. Vittorio Stanguellinihez fűzõdõ kapcsolatának köszönheti a Fiat 1100 alapjaira épült Coupé létrejöttét, ami nagy sikernek bizonyult.
Az elsõ külföldi megrendelések az ötvenes években érkeztek, többek közt az Arnolt-MG és Arnolt-Bristol cégektõl 1952-ben. A következõ évben elkészült az Alfa Romeo Giulietta Sprint prototípusa, amelyet az 1954-es Torinói Autókiállításon mutattak be. Eredetileg csupán ötszáz darab legyártását tervezték, de végül közel 40 ezer készült belõle, és tizenkét évig gyártásban maradt.
A Bertone és az Alfa Romeo együttműködésének csúcspontja a BAT (Berlinetta Aerodinamica Tecnica) tanulmányautók voltak. Az 1953-as BAT 5, az 1954-es BAT 7, és az 1955-ös BAT 9 új szelet hozott az autó-formatervezõk világába.
Az aerodinamikai kutatások az 1956-os Abarth 750 Record modellben teljesedtek ki, amely a Fiat 600-as alapjaira épült, és a monzai versenypályán tesztelték. Tíz világrekordot állítottak fel vele, többek közt 4000 km-en át 156,36 km/h-s sebességgel száguldott, és 72 órán belül 10125,56 km-t tett meg.
1958-ban az NSU Sport Prinz gyártásának átvállalásával bõvült a Bertone tevékenysége. A Corso Peschiera üzem már nem volt elegendõ a karosszériaépítõbõl gyártóvá váló Bertone igényeinek kielégítésére, így 1959-ben átadták a Torinó melletti Grugliasco gyárat, 550 alkalmazottal.
Az ötvenes évek végén olyan híres sportkocsik fűzõdtek a Bertone nevéhez, mint a Giulietta Sprint Speciale, az Aston Martin DB2/4 és a Maserati 3500 GT.
A hatvanas évek az olasz GT túrakocsik jegyében készültek. A koncepciót számos változatban építették ki: Alfa Romeo 2600 Sprint kupé és kabrió karosszériával, Ferrari 250 GT, Aston Martin DB4 GT, valamint Maserati 5000 GT.
Az ipari vonalon több terv is futott: a Simca 1000 Coupé és BMW 3200 CS, utóbbi csupán kis darabszámban készült. Ide tartozik az ASA 1000, amelyet Ferrarina néven ismernek - mivel az eredeti terv Enzo Ferrarié volt - a közönség visszajelzéseire reagálva sosem került piacra.
Az Iso Rivolta GT 300 és 340 mellett az Iso Grifo is megjelent, sõt Nuccio még kabrió és versenyváltozatot is készített, utóbbit A3C néven. A Grifo éveihez tartozik a Corvair Testudo modell, amelyet Nuccio Bertone személyesen vezetett be az 1963-as Genfi Autószalonra. A következõ években az Alfa Romeo Canguro és Giulia GT ünnepelte premierjét.
1965-ben Bertone nagy üzletet csinált a Fiat 850 Spiderrel: a kis roadster sikerének köszönhetõen a napi termelést 120 autóra kellett növelnie. 1972-ig összesen 140 ezer készült a típusból, melynek nagy részét az Egyesült Államokban adták el. A hatvanas évek egy újabb autóipari szerzõdéskötéssel zárult: a Bertone és Lamborghini elsõ közös autója a Miura volt, amely az 1966-os Genfi Autószalonon gördült reflektorfénybe. A Miurát az 1967-es Marzal, majd az 1968-as Espada követte, miközben 1967-ben megjelent az Alfa Romeo Montreal és a Fiat Dino Coupé. Az 1968-as Párizsi Autókiállításon debütált az Alfa 33-as alapjaira épült Carabo tanulmányautó, amellyel Bertone a cég új ötleteit, jövõbeli elképzeléseit mutatta be.
1970-re a Bertone már 1500 dolgozót alkalmazott, és a Grugliasco üzem területe elérte a 267 ezer négyzetmétert. A Lamborghinivel kötött együttműködés újabb gyümölcsei is megszülettek: a Jarama és az Urraco.
A Lancia Fulvia 1.6 HF alapjaira épített Stratos 0 tanulmányautó bemutatásával az 1970-es Torinói Autószalonon a Bertone új fejezetet nyitott a nemzetközi autó-formatervezésben. A futurisztikus szuper-sportkocsi éles vonalai meghatározóvá váltak a rivális márkák modelljei között is. A következõ évben a "0" koncepció továbbfejlesztésével elkészült a Stratos Stradale utcai változat, amely késõbb a rali-világbajnokságon is sikereket aratott.
Giovanni Bertone 1972-ben, 88 évesen elhunyt. Emlékére fia, Nuccio a Maserati Kamshin, Fiat X1/9 és Runabout modelleket készítette el. Az X1/9 a korábbi 850 Spider szellemi örököseként kielégítõen sikeres típus volt. 1972 és 1988 között összesen 160 ezer darab készült belõle.
Nuccio Bertone következõ munkái közé tartozott az 1973-as Lamborghini Countach és Dino Ferrari 308 GT4, az 1974-es Audi 50 (késõbb VW Polóként ismert) és Innocenti Mini 90, az 1975-ös Fiat 131 Abarth Rally és az 1976-os Alfa Romeo Navajo.
A Volvóval kötött együttmûködés elsõ közös terméke a 264 TE volt 1976-ban, amelyet az 1977-es Genfi Autószalonon bemutatott 262 C kupé követett. Ennél a típusnál a Bertone átvállalta a teljes tervezési és gyártási folyamatot, a designtól kezdve az alkatrészek legyártásán át a végsõ tesztekig. Többek között ekkor vált a cég értékű gyártóvá.
A nyolcvanas évek elejétõl a Ritmo Cabrio és X1/9 modelleket a Bertone saját márkajelzése alatt kezdte forgalmazni. 1982-ben Nuccio elkészítette a Citroën BX elsõ formatervét, majd 1985-ben kezdõdött meg a kétajtós Volvo 780 limuzin sorozatgyártása. Utóbbit szintén teljes egészében a Bertone alkotta és gyártotta.
1987-ben a General Motors európai fiókjával kötött szerzõdés eredményeként elkészült a Kadett Cabrio, amely az Opellel folytatott hosszú, mai napig tartó együttműködés kezdetének számított.
A nyolcvanas évek a Citroën XM és a Freeclimber terepjáró-tanulmány megalkotásával zárult.
1992-ben készült el a Blitz barchetta, amely acél csõvázra szerelt szénszálas mûanyag és kompozit karosszériaelemeket, karbon utastér-borítást és elektromotort vonultatott fel. Az Opel Astra és Fiat Punto nyitott tetõs változatai 1993-tól kezdve készülnek a Grugliasco üzemben, szintén a teljes gyártási folyamat lebonyolításával.
Közben a Bertone tovább folytatta a kísérletezést az alacsony károsanyag-kibocsátású modellekkel: 1994-ben készült el a ZER (Zero Emission Record) koncepció, az Abarth 750 Record szellemi örököse. Elképesztõ, 0,11-es légellenállási (Cx) értékével átlépte a 300 km/h-s sebességhatárt (elektromotoros autók között rekord!) és szintén különlegességként egy óra alatt folyamatosan hajtva 199,822 km-t tett meg.
1995-ben a Carrozzeria Bertone volt az elsõ autógyár, amely Olaszországban megkapta az ISO 9001-es minõségi bizonyítványt. Nuccio Bertone közben nem feledte karosszériaépítõ múltját, és olyan koncepciókkal örvendeztette meg a közönséget, mint a Porsche alapokra épült négyüléses Karisma 1994-ben, a Lancia Kappa mûszaki elemeit felhasználó Kayak 1995-ben, az Opel Calibra-alapú Slalom kupé, valamint a Fiat Brava padlólemezét használó Enduro 4x4 szabadidõautó.
Nuccio Bertone 1997. február 26-án hunyt el, a Genfi Autószalon elõestéjén. Személyével "a század egyik legnagyobb autótervezõje, az olasz stílus világszerte elismert mestere" távozott közülünk, írta egyik újságíró barátja. Nuccio halála óta a Bertone továbbra is sikeresen működik. Az új évezredbe az Opel Astra Cabrio és Coupé új generációjával, a BMW C1 fedett robogóval és a drive-by-wire rendszerrel működõ Filo tanulmánnyal lépett át.
.jpg)
