A harmincezer tonnás, 250 méter hosszú, 110 méter magas monstrumot az erőműtől háromszáz méterre építik fel, és síneken tolják a helyére. Ezután a jelenlegi, romos szarkofágot kiporszívózzák a helyéről.
Huszonhét éve, 1986. április 26-án történt gőz- és gázrobbanás a csernobili atomerőmű négyes blokkjában, óriási mennyiségű radioaktív anyagot juttatva a levegőbe. Közvetlenül a katasztrófa után helikopterekről szórtak mentesítő anyagokat az épület tátongó tetején keresztül a reaktorba, hogy mérsékeljék a sugárzást és a megolvadt fűtőanyag hőmérsékletét.
1986 végére már állt a robbanásban meggyengült reaktorépületre épített tető, a szarkofág. A vasbetonból készült szerkezetet nem szánták végleges megoldásnak, ám cseréje egészen a kétezres évekig nem kezdődött el. Most azonban már építik a száz évre tervezett új, csúcstechnológiás, robotvezérelt bontóeszközökkel és nagy erejű, a törmelék eltakarítására alkalmas ipari porszívókkal felszerelt szarkofágot, amely 2015-ben kerülhet a sérült erőművi épület fölé.
Több bazilika is beférne alá
Az építkezés teljes költsége másfél milliárd euróra rúg, ami 451 milliárd forintnak felel meg. Az ív alakú, a teljes erőművet befedő új védműnek már a méretei is impozánsak: 250 méterszer 150 méteres területet fed le, az ív csúcspontja pedig 110 méter magasan lesz. A budapesti Országház is majdnem beférne alá (amely 268 méter hosszú), a Szent István-bazilikából azonban többet is elnyelne az új szarkofág.
A munka egyik nehézsége, hogy az új szarkofágot nem lehet közvetlenül a régi felett felépíteni. A munkások biztonsága miatt az építményt a régi szarkofágtól háromszáz méterre húzzák fel, ahol olyanok a sugárzási szintek, hogy a munkások heti negyven órát dolgozhatnak az építkezésen. A sugárzási szint annak függvényében is változik, hogy milyen magasan mérik, ezért az új szarkofághoz olyan technológiát dolgoztak ki, amivel egyetlen munkásnak sem kell harminc méternél nagyobb magasságban dolgoznia - nyilatkozta a patinás The Engineer című brit mérnöki szakfolyóiratnak dr. Eric Schmieman, az új szarkofág tervezését vezető és jelenleg a kivitelezést felügyelő építőmérnök. Az új szarkofágot az amerikai Battelle laboratórium és Bechtel nevű nagy építőcég, valamint az Electricité de France, a világ legnagyobb villamosipari cége által alapított konzorcium építi. A szarkofág tetejébe szerelt szuperdarut egy amerikai cég adja.
Az elkészült acélszerkezetet két emelet magas, 17 méter széles síneken, teflon csúszkákon fogják a régi szarkofág felé csúsztatni, ez két napig tart majd. Schmieman szerint nem a monstrum mozgatása lesz a legnagyobb kihívás, hanem a védőszerkezet pozicionálása és a két oldal mozgásának az összehangolása. Az acélív felülete annyira nagy, hogy a szél hatásával is számolni kell majd a 30 ezer tonnás acélmonstrum mozgatása közben. A szerkezet a jelenlegi tervek szerint 2014-re készül el, és 2015-ben kerülhet a helyére.
Kiszívják a régi szarkofágot
Az új szarkofágnak nem csak az a szerepe, hogy a csernobili erőművet elszigetelje a külvilágtól. A tetejére egy nagy teherbírású híddarut építenek. A daruk és a rájuk szerelt különböző gépek távirányításúak lesznek. Az eszköz képes lesz hagyományos daruként működni, és készül hozzá sugárvédett, emberek szállítására tervezett kabin is. Az új szarkofág igazi különlegessége a daru harmadik szerelvénye lesz, amelyet mozgó szerszámplatformnak (mobile tool platform, MTP) hívnak.
A rendszer a stúdiókban használt függesztett kamerarendszerekre hasonlít az Engineer korábban idézett cikke szerint. A szerelvény azonban nem felvevőket, hanem beton bontására és acél vágására szolgáló eszközöket tartalmaz majd. Az MTP-t a blokk bármelyik pontja fölé oda lehet vontatni, a szerszámgépeket pedig le lehet ereszteni. Ennek a modulnak lesz a feladata az elmúlt 27 év során jelentősen meggyengült régi szarkofág szétbontása, majd pedig a törmelék kiszivattyúzása.
Rohammunkában építették a régi szarkofágot
A csernobili erőmű négyes blokkja fölé épült vasbeton szarkofág egyszerre a mérnöki munka diadala és a múlt ijesztő mementója. Arra tervezték, hogy elzárja a külvilágtól az erőmű romjain belül található kétszáz tonna radioaktív olvadékot, 30 tonnányi sugárzó port, 16 tonnányi uránt és plutóniumot. Ezt a feladatát teljesítette is a sietve, 206 nap alatt felépített szerkezet. A szarkofág nem készült hermetikusnak, mert ez egyrészt az akkori rohammunkában nem volt ésszerű műszaki célkitűzés, másrészről a nagy nyári meleg és a nagy téli hideg közötti hőmérsékletkülönbségeket is ki kellett állnia, így meglehetősen nagy dilatációs hézagokat építettek be. Az évek során a szarkofág állapota sokat romlott, és a réseken is rengeteg csapadék folyt be, ami szintén nem javította a viszonyokat.
.jpg)
