Bánatosnak tűnő tekintet, hosszú lapátfülek, rövid lábak – a basset hound groteszk külseje, bohókás viselkedése intelligens, kedves, megbízható, sokoldalú kutyaszemélyiséget takar. Amilyen tömör testfelépítésű, olyan gyors mozgásra képes; ezen persze nem szabadna meglepődnünk, hiszen a basset hound eredetileg vadászkutya.
Habár angol fajta, származása Franciaországba nyúlik vissza, ahol jelenleg is számos basset fajta létezik. Fajtatörténetünk szempontjából a Basset Artésien Normand bír nagy jelentőséggel, mint a basset hound közvetlen őse, és a Basset Bleu de Gascogne, melyet valószínűleg többször is kereszteztek az előbbivel, mielőtt a fajta Angliába érkezett volna 1866-ban. A basset szó a francia „bas” (alacsony) melléknévből eredeztethető. Kutyafajta elnevezéseként 1585-ben bukkan fel először Douilloux egyik vadászatról szóló művében. Ebben a könyvben található az az illusztráció, melyet az első basset ábrázolásként tartanak számon. A fametszeten egy vadász látható, borzvadász kutyája társaságában.
Úgy tartják, a francia Szent Hubert apátság szerzetesei különböző francia kopókból szelektív tenyésztéssel egy alacsonyabb, lassabb mozgású, gyalog is követhető kutyát alakítottak ki. A középkori Franciaországban a vadászat klasszikus sportnak számított, az arisztokrata kennelekben számtalan kisebb kopófajta élt, azonban a francia forradalom a falkákat is szétszórta. Szerencsére a basset ősei nem tűntek el, Blaze 1850-ben megjelent, La Chasseur c. könyvében is megemlíti a fajtát, akárcsak Chien de Chasse c. művében Robert, aki szerint a bassettel mindenféle állatra, de leginkább nyúlra lehetett kiválóan vadászni.
Az angolok az 1870-es években kezdtek érdeklődni a Basset Artésien Normand iránt. Ekkoriban két híres kennel létezett Franciaországban, Count le Couteulx és Loius Lane tenyészete. Lane kutyái iránt nagyobb volt a kereslet, mert következetesebb, tisztább tenyésztés eredményének tartották őket. Az elsősorban sárga-fehér vagy szürke-fehér színű bassetek nehéz felépítésű, erős csontozatú, alacsony kutyák voltak, teljesen görbe mellső lábakkal. Le Couteulx kutyái legalább két különböző típust képviseltek. A nagyobb, nehezebb csontú, alacsony, kemény szőrzetű kutyák vörös-fehér vagy tricolor színűek voltak. A beagle-keresztezésről tanúskodó könnyebb típusnak a szőrzete is rövidebb, finomabb volt.
A két kennel kutyái között fejtípus alapján is különbséget lehetett tenni: Lane kutyáinak koponyája szélesebb volt, fülük rövidebb, szemük kerekebb és kiemelkedőbb. Le Couteulx keskenyebb fejű, domborúbb koponyájú kutyákat tenyésztett, erősebb állkapoccsal és kissé lefelé ívelő orrháttal, mely megkapóbb arckifejezést eredményezett. Az angolok a Lane kutyák tisztább minősége ellenére a Le Couteulx típust kedvelték.
Az utókor által a basset hound atyjának nevezett Everett Millais 1874-ben látogatott először Franciaországba. Egy kutyakiállítást is megtekintett a Jardin d’Acclimatationban, hogy összehasonlíthassa a francia tacskókat saját kutyáival. A tacskók melletti körben néhány Basset Artésien Normand-ra lett figyelmes. Ezek a kutyák jóval nagyobbak, és „fekete-fehér testükkel, álmodozó tekintetükkel sokkal szebbek is voltak a tacskóknál” írta Everett Millais tíz évvel később a Kennel Review 1884 áprilisi számában. Szerelem volt első látásra, Millais úgy érezte, szüksége van egy ilyen kutyára. Két alomtestvér, Fino de Paris és Model nyerte el legjobban a tetszését Count le Couteulx tenyészetéből, végül Modelt választotta, és hazavitte magával Angliába. Fino de Paris-t később egy másik angol tenyésztő, George Krehl vette meg. Gyakorlatilag napjaink bassetei ettől a két kutyától származnak.
A basset makacs, aprólékos nyomkövető. Hangja erős és egyedi. Tömör, zárt szőrzete főleg nedves környezetben hasznos. Rokonszenves, néha könyörgőnek tűnő tekintete, bohókás megjelenése nem árulkodik hatalmas intelligenciájáról. Szelíd természete révén egyedül és falkában is lehet vele vadászni. Hűséges, kedves természete, közepes mérete, és egyszerű szőrzetápolása ideális családi kutyává teszi. Csupán fülét kell naponta többször is tisztítani, hiszen mindenbe belelógatja.
Sokan a basset houndot az emberi szeszély alkotta extrémitásnak tartják, holott a hivatalos fajtaleírás túlzásoktól mentes, egészséges, életrevaló kutya képét vetíti elénk, mely megbízható, orrával vadászó, falkaviselkedést mutató kopó, mely képes nagy kitartással dolgozni a terepen. Sohasem agresszív vagy félénk. Testén bizonyos mennyiségű laza bőr kívánatos.
Nyaka izmos, meglehetősen hosszú, határozott, de nem túlzott lebernyeggel. Teste hosszú és összességében mély. A mar és a csípő körülbelül azonos magasságban helyezkedik el. A hát meglehetősen széles, egyenes, a mar és a csípő között nem lehet túlzottan hosszú. A jó mozgás nagyon fontos: puha, folyamatos lefutású, a mellső végtagok messze előrenyúlnak, a hátulsók erős tolómozgást mutatnak. A térd- és csánkízületek nem tűnhetnek meredeknek, és a basset lábujjait sem vonszolhatja nehézkesen a talajon. Marmagassága 33–38 cm.
.jpg)
