Egy új alaplap, nagyobb merevlemez vagy jobb videokártya – olyan alkatrészek, amiket viszonylag gyakran cserél mindenki, akinek PC-je van. Az elavult, megunt vagy tönkrement alkatrészek azonban veszélyes hulladéknak minősülnek (és akkor nem beszéltünk a monitorokról vagy akár nyomtatókról), ezért ezeket szigorúan szelektíven kell(ene) gyűjteni. A kérdés azonban még áll: mi történik utána ezzel a rendkívül szennyező elektronikus kütyükből álló hulladékkal? Több helyen elkülönítik, biztonságosan szétbontják, hogy újrahasználják!
Ebből a háromból valamelyik mindig hibádzik: vagy az elkülönítés, vagy a biztonságos bontás, vagy az újrahasznosítás. Egyes országok befogadják mások elektronikus szemetét, hogy az értékes részeket és anyagokat (pl. a szilíciumot, az alumíniumot, az aranyat, ezüstöt, stb.) kiszedjék belőlük, és így pénzhez jussanak.
Igen ám, de mi történik a fennmaradó, értéktelen részekkel? Azokat is újrahasznosítják vagy felhasználják?
A két elsődleges e-szemét felvevőpiac ugyanis Ghána és Kína, két olyan ország, akik nem éppenséggel a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés élharcosai. Az elektronikus szemét Európából Afrikába megy, míg az amerikai és japán hulladék elsősorban Kínába kerül. A fejlett országok örülnek, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően szelektálva gyűjtik ezt a veszélyes szemetet, és így megszabadulnak tőle… közben a felvevő országokban ilyen iszonyatos helyek jönnek létre:
A fenti képek Accra, Ghána fővárosa mellett készültek, ahol gigantikus területeket borít el az e-szemét. Elemek, telefon- és laptopakkumulátorok, monitorok, teljes gépházak, TV-k, DVD-lejátszók, elektromos kütyük, borotvák – mindenféle tárgy és eszköz, ami csak van, áramlik ide Európából, hogy a helyiek kibontsák belőle az értékesíthető részeket, a maradékot pedig elégessék vagy felhalmozzák a rohamosan növekvő szennyhalmok egyikén.
A bontást végzők gyakran éhbérért foglalkoztatott munkások, nem egyszer gyerekek. A munka nem veszélytelen, a fémek, a kifolyó akkumulátorfolyadék és a bontáshoz használt vegyi anyagok, valamint a szemét égetésekor keletkező füst iszonyatos fenyegetést jelent az emberi egészségre.
Accra mellett a másik nagy e-szemét gyűjtőhely Kínában található. Guiyu város kétes hírnévre tett szert azzal, hogy korlátlan mennyiségben fogadja be a kikötőjébe érkező elektronikus szemetet. Guiyuban vannak rendezett, állami bontók és kisebb, félig-meddig magáncégként működő depók.
A legtöbb azonban a családi keretek közt üzemelő magánbontó. 5500 ilyen-olyan bontó található Guiyuban, több tízezer ember dolgozik bennük, és kb évi 680 ezer kg-nyi mobiltelefont, számítógépet, számológépet és hasonló készüléket bontanak szét csak itt. A műanyagot errefelé is elégetik. Ennek már most is végzetes következményei vannak: a városban lakó gyermekek 80%-ának veszélyes mennyiségű ólmot mutattak ki a vérében a belélegzett szennyezett levegő miatt!
Itt az alkatrészeket elkülönítve gyűjtik, a fölösleges, értéktelen részeket elégetik, a többit pedig eladják – azoknak a nyugatiaknak, akik már egyszer fizettek az államnak, hogy ide hozhassák az e-szemetüket
Meg kell értenünk: a szelektív gyűjtés önmagában még csak az első lépés. Hatni kell a helyi cégekre és befektetőkre, hogy az újrahasznosítást kulturáltabb körülmények között, akár helyben oldják meg, drágábban – környezet- és emberbarátibb módon. Mindezt azért is, mert az e-hulladék keletkezése egyre gyorsabb ütemű. És nem pár év alatt lebomló szemétről beszélünk, hanem súlyosan szennyező hatásúról, amely nem tűnik el.
.jpg)
