Asbóth Oszkár

1891. március 31-én született Pankotán. Iskolába Aradra járt. Különösen az első világháború idején foglalkozott sokat a helikopter gondolatával, amikor a tüzérfigyelésre használt, hidrogénnel történt sárkányballonok működése egyre nehezebbé vált. Ekkor a magyar Petróczy István és Kármán Tódor, később pedig ő is csatlakozva hozzájuk, együtt foglalkoztak a benzinmotorral hajtott, kötött helikopter szerkesztésével. E szerkezet stabilitását azonban nem sikerült megoldaniuk. Asbóth Oszkár nem elégedett meg a kötött helikopter nyújtotta eredményekkel, és több mint tíz évnyi kísérletezés után elkészítette 120 lóerős helikopterét, ami kilenchengeres motorjával helyből, merőlegesen fel tudott emelkedni. Az AH-1 nevet viselő jármű 1928. szeptember 9-én emelkedett a magasba. A kísérlet remekül sikerült, s még számos eredményes repülést tudtak bonyolítani a géppel. Asbóth munkatársai: Hosszú István pilóta 87, Víg Mihály művezető 95 alkalommal emelkedett a magasba. Az összesen 192 kísérleti repülés alatt Asbóth négy helikoptertípusa 29 órát töltött a levegőben. A legnagyobb magasság 30-50m volt csak azért, mert a kényszerleszállás lehetősége még nem volt megoldva.

Az első helikopter

A gimnáziumi évek alatt sokat olvasta Verne: Hódító Robur c. könyvét, melynek hatására Ő is gondolkozni kezdett egy repülő szerkezet megépítésén. Iskolatársa és barátja Heller Gyula volt ebben nagy segítségre. A fáskamrát ki is nevezték kísérleti laboratóriumnak, és készítettek egy légcsavart, majd egy modellt építettek, amit gumimotorral felszerelve próbáltak felrepíteni. A gép az udvaron tett kísérlet során a fiúk magasra tartott kezéből elengedve siklórepüléssel jó darabig szállt, majd az orrára billenve földet ért. A diákévek teltek, de Oszkár sem a kísérletezést, sem a modellezést nem hagyta abba. Sokat és szépen rajzolt, festőművésznek készült, na és repülőgép-vezetőnek. Amikor apja a terveiről kérdezte, nagy természetességgel felelte, hogy megépíti az álmodott gépet.
Apja helyeselte fia szándékát. Miután a diákévek elmúltak, mérnöknek készült, de korábbi tervéről akkor sem mondott le. Az automobil akkor már nem számított újdonságnak, a katonatisztek, orvosok többsége rendelkezett is vele. Egyre többet lehetett hallani a Wright testvérek rekordjairól is, akik 1904 augusztusában már ketten is repültek egy gépen, és egy évvel később 38 perc alatt 39 km-t tettek meg. Igen, de az amerikaiaknak van pénzük, ő pedig hiába kért támogatást az éjszakánként százezreket elkártyázó földesuraktól, csak nevettek rajta, mikor repülőgép-kísérleteiről hallottak. Ám az egyik kárpitos mester, aki örökséghez jutott, tudott neki némi pénzt adni, és felajánlotta műhelye berendezését is. Asbóth Oszkár pedig légcsavarokat, fém alkatrészeket és huzalokat rendelt Párizsból, és hozzálátott a munkához. Sokan figyelték kísérletét, voltak kik tiltakoztak az őrült terv ellen.



Amikor elkészült a gép, nagy izgalommal készült a kipróbálására. Az első utas egy homokzsák volt, de később már maga Asbóth is beült a gépbe, ami néhány perc erejéig valóban repült.
Egy békés délutánon, amikor épp otthon olvasgatott, Heller Gyula gyerekkori barátja kopogtatott idegesen ajtaján.
- Gyere gyorsan! Nézd mi történt!
Rohantak is gyorsan a repülőtérre, ahol a kis gép összetörve hevert a gyepen.
- Mi történt? - kérdezte rémülten Oszkár.
Hamarosan megtudta. A bérelt hangárt, és a hozzá tartozó területet a város vezetősége - véletlenül vagy szándékosan - másnak adta bérbe, s Őt elfelejtették (?) erről értesíteni. Az új bérlő kiüríttette a hangárt, hosszú évek kemény munkáját semmisítve meg ezzel.

Sok-sok évvel később, amikor már elkészült az igazi helikopter, és Asbóth Oszkár mögött küzdelmes, ám sikeres élet állott, könyvet írt munkájáról Az első helikopter címmel. Ebben így írta le e gyászos aradi esetet: "...egy világ omlott össze...a sok munka, verejtékes fáradozás, íme...aprófa ... sírva fakadtam...kis gépem roncsára borultam és zokogtam."