Fekete csütörtök

1929. október 24-én addig nem tapasztalt mértékű árfolyamzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: a „fekete csütörtökön” csaknem 13 millió részvényt adtak el. A tőzsdén a spekulációk által magasra szökött részvényárfolyamok zuhanása pedig hatalmas pánikot keltett. A feltartóztathatatlan folyamat október 29-én, a „fekete kedden” tetőzött. A hat nap összesített vesztesége 50 milliárd dollárra rúgott. A betéttulajdonosok a bankok csődjétől tartva, pénzüket tömegesen akarták kivenni, s ennek következtében a bankok fizetésképtelenné váltak, tönkrementek. A „fekete csütörtök” a világgazdasági válság kezdetét jelezte, amely az egész világra és minden gazdasági ágra kiterjedt, a társadalom átrétegződéséhez és milliók elszegényedéséhez vezetett

A gazdasági visszaesés megrázta Európát is, amelynek legnagyobb hitelezője az Egyesült Államok volt. A beruházások elmaradása maga után vonta a termelés csökkentését és ez hatalmas munkanélküliséget eredményezett.

Az Amerikai Egyesült Államokban és több más országban elkezdődött az állam beavatkozása a gazdaság irányításába. A világválságban szerepet játszott a politikai bizalmatlanság, és a gazdasági eszközöket politikai célokra használó külpolitika is. A búza és a gyapot áresésére reagálva a drasztikusan megemelt behozatali vámok kiváltották a nemzetközi kereskedelem hirtelen csökkenését, kiélezték a válságot. Több országban a belpolitikai rendszer átalakításához, egyes államok agresszív külpolitikájához is hozzájárult. A kezdeti észak-amerikai pénzügyi válság átterjedt Dél-Amerikára, Ausztráliára, majd 1931-ben Európára. Az ársüllyedést a termelés csökkenése kísérte. 1931 nyarán összeomlott az osztrák, majd a német és az egész közép-európai bankrendszer. 1931 őszén Nagy-Britannia letért az aranyalapról, devalválta a fontot, amellyel enyhítette saját kereskedelmi nehézségeit. A francia frank 1932 őszéig tartotta magát, az amerikai dollárt 1933 áprilisában értékelték le. A válság alatt a világ össztermelése több mint 60 százalékka esett vissza, 3 év alatt az árszínvonal süllyedése az iparcikkeknél elérte a 30, a nyersanyagoknál az 50 százalékot. 1932-ben, a válság mélypontján a nyilvántartott munkanélküliek száma mintegy 30 millió volt. A kormányok munkalehetőségek teremtésével, államosításokkal, központi megrendelésekkel, hitelekkel, ár- és bérellenőrzéssel igyekeztek befolyást gyakorolni a gazdaság újbóli fellendülésére.