Mi van a felszín alatt a deltában?

Más Szabadkához kötődő művészek is foglalkoztak a tóval, pl. Sinkó Ervin, vagy Balázs Béla filmesztéta naplója. Az ő együttes munkásságuk is kihathatott Tolnaira, amikor érdeklődése a Palics felé fordult.

Tolnai magyarkanizsai születésű, tehát a Tisza volt gyerekkorának meghatározó vize. Ifjúkorában pedig az Adria iránt lelkesedett, amellyel együtt jártak a multikulturalizmus, perspektíva, modernség eszméi is. Később ezeket a Vajdaságban is felfedezte. Tolnai megalkotta a Vajdaság egyik legtalálóbb metaforáját, a deltát.

Tolnai Ottó

Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban c. novellagyűjteményében tündérkastélyhoz hasonlította a Bácskát, amely a felszín alatt terül el és a betyároknak búvóhelyet jelent.

A delta azonban ennél sokkal korszerűbb és megfelelőbb, mert egyszerre olvasztótégely és kapu.

„Szerettem volna a Tiszát valahogy a Neretván keresztül a tengerig vezetni, hiszen a deltába különben is minden beletorkollik...”
                                                              Tolnai: Költő disznózsírból, 192. old

A tó először a Prózák könyvében jelenik meg, és azonosul a tengerrel a kisfiú szemében. Ezt a kapcsolatot a Zsolnay-váza azúrja megerősíti. A Gyökérrágó és az árvacsáth c. kötetekben is jelentkezik a tó. Meghatározó motívum azonban csak azután lesz, hogy Tolnai ideköltözik családjával 1994-ben.

Mivel ez fürdőváros, a szerkezete kevésbé zárt, mint más településeknél, üregesebb, hiszen sokan csak időszakosan tartózkodnak itt. Abban az időben ez még inkább jellemző volt, mert sokan elköltöztek a háború miatt, de ugyanakkor betelepedtek a menekültek az üres villákba. Így a palicsi közhangulatban még jobban tudatosultak a háború szörnyűségei, és Tolnainál is ekkorra a legjellemzőbb a vértó motívuma.

„... a háborúban kiömlő vér valamiféle titokzatos hajszálereken, csatornákon ide folyik.”
Költő disznózsírból, 244. old.

A háborúk után a hamu az a motívum, amely hozzákapcsolódik a településhez. Ez egzotikumot is jelent, pl. saját kutyáját, miután megmérgezik hamuval szórja le, antigonéi temetést rendezve. Másrészt pedig konzerválásra is (Kosztolányi Pacsirtájában Sárszeg) utal, és ezért el kell tisztítani, ami pedig a palicsi utcaseprő feladata, aki egyik főszereplője az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben c. verseskötetnek.

Másik Palicshoz kötődő motívum az Ómamában a hattyú, amely egyszerre megmarad a költészet motívuma, de ironikus, a megromlás motívuma is, (pl. Szerbia hattyúdala, madárinfluenzás hattyúk). Ez az, ami magánmitológiává bővíti ki a Palicsot: más motívumokkal, egymást kiegészítve, épít egy új hagyományt a régi mellé.

Maga a Palics-motívum dinamikus, tükrözi a külső (történelmi, társadalmi) és belső (személyes) változásokat, történelmi és személyes síkon is, a jelzői így változnak. Kosztolányi a gyerekkori Palicsot tündérinek, a háború utánit pedig ólomszínűnek nevezte. Tolnainál is változnak a szinek: azúr, vértó, majd végül obszidián és terepszín.

A tó és település együttes magánmitológiai szerepe pedig azért jelentős, mert centrumot alkot. A centrum egyszerre szeglet is, azaz otthon, amit élhetővé kell tenni, tehát be kell rendezni, magunkhoz alakítani, szépíteni, megművelni (ahogy Tolnai például kiépíttette otthonát, a Homokvárat). Másrészt azzal, hogy mitológia része, az egyetemes felé mutat, mert a mitológia merít mások sorsából is, valamint összeköti az irodalomhoz. A kék vázáról például egy Poszeidónról szóló Kafka-novella jut eszébe, Palics utcáiról pedig a metafizikai festészet. Ezzel Palics lett az egyik legkidolgozottabb centrum a kortárs magyar irodalomban, és részben ezért érzik sokan azt, hogy Tolnai „a mi költőnk”.