Az Atlanti-óceán vize a Gibraltári-szoroson keresztül ömlött a térségbe, ezerszer olyan gyorsan, ahogyan az Amazonas folyik jelenleg Dél-Amerikában.
A Földközi-tenger 5,6 millió évvel ezelőtt elkülönült a világ óceánjaitól, és a párolgás miatt majdnem kiszáradt. "Az Atlanti-óceán vize azonban 5,33 millió évvel ezelőtt utat talált a jelenlegi Gibraltári-szoroson keresztül, és gyorsan újra töltötte a Mediterrán-medencét annak az áradásnak a következtében, amely zanclean kori áradásként ismert. Bár a folyamat lassú vízáramlással kezdődött, és több ezer évig tarthatott, tanulmányunk eredményei azt sugallják, hogy a víz mintegy 90 százaléka igen rövid idő - néhány hónap, esetleg két év - alatt töltötte fel a medencét" - írták a szakemberek.
Korábbi tanulmányok szerint a teljes átfolyás akár tízezer évet is igénybe vehetett a Gibraltári-szoros mélységét figyelembe véve.
Daniel Garcia-Castellanos, a Barcelonai Földtani Intézet kutatója és társai ez alkalommal szeizmikus adatokat és új technikákat használtak fel a szoros kétszáz kilométer hosszú csatornájának vizsgálatára. "Ne gondoljunk vízesésre, ahogyan azt gyakran állítják. A geofizikai adatok azt mutatják, hogy inkább egy óriási lejtőn, amely néhány kilométer széles lehetett, jutott át a víz az Atlanti-óceánból a földközi medencébe - hangoztatták a kutatók.
A csatorna több tíz kilométerre nyúlhatott be az Atlanti-óceánba, és egészen a Földközi-tenger nyugati medencéjéig húzódott. "Az adatokból azt is megállapítottuk, hogy a vízáramlás sebessége óránként meghaladta a több mint háromszáz kilométert" - mondta Garcia-Castellanos.
Az áradás hirtelensége, amelyet valószínűleg tektonikus lesüllyedés idézett elő, valószínűleg katasztrofális következményekkel járt a mediterrán térség élővilágára és klímájára. Az áramlás csúcspontján a medencét feltöltő víz szintje akár tíz métert is emelkedhetett egy nap alatt.