Pólya György 1887. december 13-án Budapesten született jómódú értelmiségi családban. Gimnazista korában a földrajz, a latin, a magyar nyelv és irodalom voltak legkedvesebb tantárgyai. A matematikáért egyáltalán nem rajongott, és csak hosszú bolyongás után lett ez a tudományág a hivatása. Egyetemi tanulmányait orvostanhallgatóként kezdte, majd egy fél évig jogot hallgatott, de ezt is otthagyta és áttért a görög-latin-magyar szakra, ahol két évet töltött. 1907-ben filozófiát kezdett hallgatni, ám egyik professzorának véleménye szerint a filozófia megértéséhez fizikát és matematikát is kell tanulni. Ez vezette őt a matematikához és a végső választáshoz. Később erről így nyilatkozott: "Úgy gondoltam, nem vagyok elég jó a fizikához, és túl jó vagyok a filozófiához. A matematika a kettő között van." Az egyetemen tanárai voltak Eötvös Loránd fizikus és Fejér Lipót matematikus. Már egyetemi évei alatt elkezdett külföldi folyóiratokban publikálni.
1912-ben matematikából doktorált a valószínűségszámítás témaköréből írt dolgozatával, majd Bécsben, Göttingában és Párizsban tanult tovább a kor vezető matematikusainál. Párizsban meghívást kap a zürichi műszaki főiskolára előadónak.
Az első világháború kitörésekor bevonult önkéntesnek a monarchia hadseregébe, ahonnan azonban egy futballozás közben szerzett lábsérülés miatt elbocsátották. Ekkor visszatér Zürichbe, ahol 1940-ig a műgyetemen kutatott és tanított 1928-tól egyetemi tanárként.
1925.-ben jelent meg a Szeg6 Gáborral írt, hatéves közös munka eredménye, a XX. század matematikájának egyik monumentális alkotása, az "Aufgabe und Lehrsatze aus der Analysis" (Feladatok és tételek az analízis körébő1) című kétkötetes könyvük, amely rövid időn belül a műfaj klasszikusává vált és a mai napig az is maradt. A könyvet több nyelvre lefordították és számos kiadást ért meg. E művet "kétkötetnyi tömény matematikai szépség"-ként emlegetik és olyannyira köztiszteletben áll, hogy még a matematikai rímfaragás is tárgyául választotta. Katharine O'Brien, sorra véve ama könyveket, amelyeket magával akar majd vinni, ha végső útra indul, ezt írja:
"A Hardy egy kincs, és Banach egy gyöngyszem
a Knoppokkal hűsöl a tikkadt agy
Pólya und Szegő is itt van - mind velem lesznek
az úton, ha minden más magamra hagy."
Pólya a matematika számos részterületén végezte kutatásait, így a valós és komplex függvények, a valószínűségszámítás, a kombinatorika, a geometria, az algebrai egyenletek elmélete, az analízis, a számelmélet, a matematikai fizika területén. Mindenütt maradandót alkotott, amit a nevével fémjelzett fogalmak is bizonyítanak, mint pl. a Pólya-csúcsok, Pólya-reprezentációk, Pólya-féle hézagtétel, Pólya-Carlson tétel, Pólya-féle kettő a zéedik hatványon tétel, Pólya-Schöenberg sejtés, Pólya-féle gyakoriságfüggvény, Pólya-féle urnamodell, Pólya kritérium, Pólya elosztás - hogy csak ezeket említsük.
1940-ben a fenyegető fasizmus elő1 az USA-ba vándorolt és Rhode Island Brown Egyetemén kezdett tanítani, majd a Smith College vendégprofesszora volt, miután 1942-ben a Stanford Egyetemre megy, ahonnan - legalábbis forma szerint - 1953-ban vonul nyugdíjba, de valóban a kutatásait és az oktatást is tovább folytatja. Legutolsó egyetemi előadássorozatát 1978-ban 91 éves korában tartotta.
Amerikai munkássága alatt nagyobb súlyt kap nála a matematikai fizika. Szegővel való együttműködésének másik gyümölcse az "Isoperimetric Inequalities in Mathematical Physics" című könyv, amely a 40-es és 50-es évek eredményeit összegezi a matematikai fizika terén.
Ebben az időben bontakozik ki Pólya heurisztikai munkássága. 1945-ben jelenik meg a "Gondolkodás iskolája" (How to Solve It?) című könyve, melyet eddig 16 nyelvre lefordítottak és immár jócskán túllépte az egymilliós példányszámot, ami szinte bizonyosan rekordnak számít a modern matematikai publikációk között. Amerikában a könyv igazi bestseller lett. A heurisztika - a felfedezés tudománya - az ő művében lett modern matematikai diszciplínává. Pólya maga ezirányú munkásságát tekintette életműve legfontosabb részének. Már azzal is, amit e területen alkotott, előkelő helyet biztosított magának századunk oly sok nagynevű matematikusa között.
Pólyának a valószínűségszámítás területén legmeglepőbb eredménye az általa elnevezett bolyongásokkal kapcsolatos. Az 1964-es New York-i világkiállításon az IBM pavilonjában egy számítógép képernyőjén demonstrálták a bolyongást, és felsorolták azok nevét is, akiknek e témakör fejlődése a legtöbbet köszönhet. Ezek: Albert Einstein, Enrico Fermi, Norbert Wiener, Alekszander Kolmogorov, Neumann János, Pólya György és Stanislaw Ulam.
Pólyának a szimmetriák iránti érdeklődését tanúsítja az 1937-ből származó, a csoportokkal, gráfelmélettel és molekuláris szerkezetekkel foglalkozó híres cikke, melynek fő eredménye Pólya-féle leszámlálási tétel néven vált ismertté. E témakör iránti érdeklődése hozta őt össze M. C. Escher holland művésszel, akinek a szimmetriákkal kapcsolatos alkotásai bekerültek számos tudományos dolgozatba, könyvbe és monográfiába.
Sokoldalú érdeklődésére jellemző, hogy időről időre egyéb természet- vagy akár társadalomtudományok köréből indul el- főleg valószínűségi vizsgálataiban: így például foglalkozott az állócsillagok, illetve bizonyos növények térbeli eloszlásával, az arányos választási rendszer, a járványterjedés, a kereskedelmi reklám valószínűségszámítási vonatkozásaival.
Pólya személyében a matematikai tehetség és a tanítás képessége ötvöződött egybe. Igazi tanáregyéniség volt, nem a rettegettek, hanem a szeretettek közül. Türelme, melegsége, pedagógiai érzéke, finom iróniája, tantárgyának szeretete és mindenoldalú ismerete, sőt saját bevallása szerint még színészi hajlama is minden rendű és korú hallgatója számára emlékezetessé tették előadásait. Számos továbbképző előadást és bemutató órákat tartott középiskolai tanároknak, főleg Amerikában, de magyarországi látogatásai alatt szülőhazájában is.
Munkássága során Pólya 250 tudományos cikket és tíz könyvet írt egyedül, illetve társszerzőként. Matematikai eredményeire rendszeresen hivatkoznak. Tanítással foglalkozó könyveit sok helyen "bibliának" tekintik. A XX. század matematikájáról nem lehet nevének említése nélkül beszélni.
Pólya élete folyamán többször is nyelvet cserélt. Eredetiben olvasta és szerette a magyar, német, latin, görög, francia, olasz és angol irodalmat. Négy nyelven adott elő folyékonyan, köztük természetesen anyanyelvén is.
A következő akadémiák és társulatok választották tagjai közé: a párizsi Académie des Sciences, a National Academy of Sciences (USA), az American Academy of Arts and Sciences, a Magyar Tudományos Akadémia, a brüsszeli Académie Internationale de Philosophie des Sciences, a London Matematical Academy of Science, valamint a Société Mathématique de France. 1968-ban elnyerte a Mathematical Association of America kitüntetését. A nagy nemzetközi megbecsülést jelzi az a díj is, amelyet a kombinatorikában ítélt oda neki a Society for Industrial and Applied Mathematics, valamint a Mathematical Association of America róla elnevezett Pólya-díja, mellyel a College Mathematics Journal ismeretterjesztő cikkeit jutalmazták.
A zseniális matematikus 1985. július 7 -én vonult örök nyugalomra Palo Altoban.
.jpg)
