A kutatók eredményeiket a PNAS-ban, az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) publikálták. Marhapásztorok és a vadászok réges-rég megfigyelték, hogy az állatok pihenéskor vagy legeléskor egy irányba fordulnak, ám sokáig azt hitték, hogy ez a szélirány vagy a napsugarak hatására történik.
Hynek Burda és Sabine Begall, a Duisburg-Esseni Egyetem biológiai karának kutatója kollégáival a Google Earth 8510 műholdfelvételét tanulmányozta, amelyeket a világ különböző tájain lévő 308 legelőn készített. A kutatók ugyancsak tanulmányoztak 3000 olyan felvételt, amelyek Csehország területén, 225 helyen készültek, s amelyeken a hóban pihenő őzek testlenyomatát rögzítette.
Mint kiderült, a vizsgált szarvasmarhák 60-70 százaléka észak–déli irányban helyezkedve legelt. Ugyanez a trend volt megfigyelhető az őzek esetében, amelyek legszívesebben észak–déli irányban helyezkedtek el pihenéskor. Mivel a szél és a napsugarak iránya a sok ezer felvételen teljesen különböző volt, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy kizárólag a Föld mágneses tere volt az állatok „polarizációjáért” felelős tényező. Azokon a szélességi fokokon és helyeken, ahol a földrajzi és a mágneses északi irány eltér egymástól, a tehenek a mágneses pólust tartották irányadónak. Így az amerikai Oregon államban, amely ugyan viszonylag messze esik az Északi-sarktól, viszont erős mágneses mezőben van, a szarvasmarha 17,5 fokkal fordult el a tényleges északi iránytól.
Közismert tény, hogy a madarak bolygónk mágneses terének segítségével tájékozódnak vándorláskor. Belső mágneses iránytűvel rendelkeznek a teknősbékák, a lazacfélék, a rágcsálók, bizonyos denevérfajták. A kutatók gyanítják, hogy ilyen belső iránytűvel rendelkeznek a bálnák, sőt az ember is. Azonban rejtély, hogy a meglehetősen tunya életmódot folytató szarvasmarhának miért van szüksége kompaszra.
„Ezek az állatok eredetileg a sűrű erdőkben vagy a prérin, a végeláthatatlan füves sztyeppéken éltek, ahol nem voltak jellegzetes tájékozódási pontok” – magyarázta a jelenséget Hynek Burda. Ugyanakkor rejtély, hogy hogyan képesek az állatok betájolni magukat olyan térségekben, ahol gyenge a Föld mágneses tere.
Némely madár a csőrében lévő vaskristály segítségével tájékozódik, a gyümölcslégy, más néven a drozofilia pedig a kék fényre érzékeny fehérje révén leli meg a helyes irányt. „Ami a teheneket illeti, ötletem sincs” – mondta Hynek Burda.
.jpg)
