A korlátozott és a kidolgozott kommunikációs kód

A Londoni Egyetemnek ez a professzora külvárosi gyermekek nyelvhasználatát vizsgálta abból a célból, hogy elősegítse nyelvi fejlődésüket, illetve az iskolában való előrehaladásukat.

Megfigyelte, hogy ezek a gyermekek nehezen érvényesülnek az iskolában, mégpedig nem kis mértékben azért, mert nem kidolgozott kódot használnak beszédtevékenységükben, hanem korlátozottat.

Miről is van szó? A Bernstein-féle korlátozott kód a beszédesemények kiválasztását és elrendezését szabályozó elvek egyike, amely szerint a jelentés kifejezésére, megszerkesztésére használt szintaktikai változatok viszonylag könnyen megtalálhatók, kikövetkeztethetők. A korlátozott kód esetében leszűkül a válogatás tere, szinte tudni való, hogy adott körülmények között mit mondhat az ember. Jellemző rá a mondatszerkesztés merevsége, szigorúsága; kevésbé határozható meg a felhasznált szókészlet terjedelmével vagy jellegével. A korlátozott kóddal szemben a kidolgozott kódot a mondatszerkesztési változatok kikövetkeztethetőségének viszonylagos nehézségével lehet meghatározni. A kidolgozott kódot használó beszélő a szintaktikai alternatívák széles köréből válogat, és rugalmasan rendezi el azt, amit kiválaszt. Ezt a kódot bizonyos hajlékonyság és változatosság jellemzi.

Basil Bernstein














A korlátozott jellegű kommunikációs kód abban is különbözik a kidolgozott jellegű kommunikációs kódtól, hogy inkább a közösségit emeli ki nyelvileg, mint az egyénit, inkább a konkrétat, mint az elvontat, a folyamattal szemben az állapotot részesíti előnyben. Az ilyen kód társadalmi ellenőrzési formái nem személyesek, hanem helyzetiek.

Bernstein szerint a nyelvi kódok társadalmi eredetűek, a társadalmi viszony határozza meg, hogy a beszélők mit, mikor és hogyan mondanak. A társadalmi viszony formáját különböző beszédrendszerek, nyelvi kódok keretében bizonyos szintaktikai és lexikai választások hordozzák.


A korlátozott kód ott jön létre, ahol a társadalmi viszony közös elvárásokon, azonos előfeltevések sorozatán alapul. Például a hadseregben, rabok körében, cserkészcsapatban, házastársak között stb. Az egymással való azonosulás, egymás érzelmeinek átélése szükségtelenné teszi a nyelvi jelentés kidolgozását. Itt inkább a nyelven kívüli közlési csatornát használják. A kidolgozott kód viszont ott alakul ki, ahol éles határ van az én és a mi között, ahol nem magától értetődő a személyek szándéka. A beszélő ezért kénytelen jelentéseit kidolgozni, kifejteni, sajátossá tenni. Számára alapvetően fontos a nyelvi csatorna, mert általa fejtheti ki szándékát, gondolatait. Neki nem közösségi szimbólumokra kell utalnia, hanem egyénített szimbólumokat kell átadnia más individuumoknak.

Bernstein társadalmi osztályokhoz köti a kódhasználatot, kijelentve, hogy a munkáscsaládok nagy részében feltehetőleg csak a korlátozott kód használatos, ez viszont nemigen alkalmas bonyolultabb ismeretek elsajátítására. A munkásgyerek kódváltásra kényszerül, ha sikeres akar lenni az iskolában.
Voltaképpen a korlátozott kódot nem használhatjuk egy osztály jellemzésére, hiszen még maga Bernstein is elismeri, hogy a középosztálybeliek is élnek vele. A korlátozott és a kidolgozott kódnak úgy van létjogosultsága, ha olyan kommunikációs lehetőségként fogjuk fel őket, amelyekkel bárki élhet, ha a helyzet megkívánja, és szándékának is megfelel. Ez persze nem mindig azonos az elvárásokkal: van, aki közösségi jellegű beszédtevékenységben is kidolgozott kóddal él, nem támaszkodva azokra a mozzanatokra, amelyek az adott csoportban magától értetődőek, és olyan is akad, aki szubjektív meglátásait, véleményét is korlátozott kódban, sematikusan, uniformizáltan fejezi ki. Egyébként az említett kódok ritkán fordulnak elő tisztán, egymástól függetlenül.