Pesten és Budán 1579-től török kávéfőzők – kahvedzsik – készítették az italt, melynek fortélyait a magyarok is ellesték.
Az első vámnaplóval igazolt kávésszállítmányt egy Bechram nevű kereskedő hozta Budára 1579-ben. Vándorárusok mérték a népiesen "fekete víz"-nek, Thököly korától "fekete leves"-nek nevezett italt.
A „kávéház” megnevezést Mikes Kelemen használja először leveleiben.
Bécsben csak 1683 környékén jelent meg, amikor is a hódító török csapatok ostromolni kezdték a Duna menti metropolist, és ekkor nyitották az első kávékimérést (Kaffee-Hochburg).
A XVIII. században a törökök szerepét a keleti árukkal foglalkozó görög és balkáni kereskedők vették át. Az első pesti kávéfőző a rác Cavesieder Blasius (Kávéfőző Balázs) volt. Eredetileg vándorkávés lehetett, aki nyakába akasztott tálcáról, az utcáról árulta a italát, míg annyira meg nem gazdagodott, hogy állandó üzletet nyitott 1714-ben.
Starkh János 1727-ben nyitotta meg kávéházát a mai Régiposta utcában. A kávémérések többnyire Pest szerbek lakta déli részén, a kapuk közelében és a Duna-part mentén sorakoztak. A 18-19. század folyamán ezek a helyek kávéházakká terebélyesedtek. Számuk gyorsan szaporodott, mivel gyülekezőhelyül szolgáltak a legkülönbözőbb foglalkozást űzőknek és rétegeknek.
A későbbiek során, a XVIII. század második felétől Magyarországon a napi háromszori étkezés honosodott meg. A reggeli meleg ital a kávé, a tea és a kakaó lett.