Albert Einstein
Nézzük például, mi történt 1898-ban, mikor az ifjú Albert Einstein felvételét kérte a müncheni Technikai Főiskolára. Fiatal zseninket az intézetmagiszterei, döntésük biztos tudatában elutasították, mondván, "nem látszik ígéretesnek". A legendák szerint megfosztatott az áhított tudományos tanulmányoktól, és először postásként dolgozott, majd Bernbe került a Svájci Találmányi Hivatalba felügyelőnek. Mindenesetre ez utóbbi munkája mellett sikerült annyit tanulnia fizikából, és tellett annyi "ígéretlenségéből", hogy megalkothatta a relativitás elméletét…
Percivall Lowell
1906-ban Arizona állam Flagstaff-beli obszervatóriumából, óriási lelkesedéssel fogadva, Percival Lowell csillagász bejelentette, hogy megbizonyosodott a Schiaparelli felfedezte Mars csatornák létezéséről. Ezek, mint azt késõbb „A Mars az élet bölcsője” című könyvében kifejtette, vörösek voltak, és titokzatosan mozogtak. Mégis, sikerült neki feltérképezni őket, és ennek alapján részletes térképeket adtak ki, illetve tettek világszerte iskolai atlaszokba. Egy szerény megjegyzés a korszakos felfedezéshez: Nincsenek csatornák a Marson. Szerencsétlenségére, a nagy csillagász valójában, egy ritka szembetegségben szenvedett, amit napjainkban Lowell - szindrómának hívnak, melynek az a tünete, hogy a beteg saját szemének erezetét látja. Lowell olyan elismert volt, hogy senki sem mert neki ellentmondani. Még a legélesebb szeműek is szemet hunytak…
Beethoven
Beethoven 40 éves korától kezdve gyakorlatilag teljesen süket volt. A IX. szimfónia ősbemutatóján (1824) frenetikus éljenzésben tört ki a közönség. De Beethoven, aki a zenekarral szemben állt, semmit se hallott az ünneplésből. Ekkor az egyik énekesnő fordította őt a közönség felé, hogy legalább a hallgatóság lelkesedését láthassa.
.jpg)
