A védőoltások (vakcinák) a gyógyhatású készítmények egy különleges kategóriájába tartoznak, az immunológiai készítményeknek nevezett csoportba. Feladatuk nem a szervezet hibás működéseinek kijavítása, átállítása vagy szabályozása, hanem az immunrendszer felébresztése, megerősítése egy adott kórokozóval szemben.
A „vakcina” elnevezést először Edward Jenner angol orvos használta a 18. század végén, aki megfigyelte, hogy a tehénhimlővel fertőzött tehenészek nem kapják el az emberi himlőt.
A fejlett országok többségében az 1930-as években kezdődtek meg a tömeges, szervezett védőoltások. Ezek elsősorban a gyermekpopuláció védelmét szolgálták a legjelentősebb, pusztító, járványosan fellépő, bakteriális betegségek ellen (torokgyík, szamárköhögés, merevgörcs, TBC), később, a lehetőségek bővülésével, újabb vakcinák kidolgozásával fokozatosan alakult ki a jelenlegi oltási rend. Napjainkban, a gyermekek védelme mellett, egyre nőnek a lehetőségek a felnőttkorban végezhető vakcinálások terén is.
A védőoltásoknak köszönhetően nemrég még a haláloki statisztika élén álló járványos betegségek napjainkra a sor végére kerültek, és közülük több szinte teljesen elveszítette közegészségügyi jelentőségét. A preventív medicina nagy győzelme, a
variola vera (fekete himlő) kiirtása, valamint a
poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) közeljövőbeni és a
morbilli (kanyaró) talán néhány éven belüli visszaszorítása, eradikációja. Sajnos még ma sincs hatékony védőoltás a világ egyik legelterjedtebb betegsége, a malária, és korunk pestise, az AIDS ellen sem, és még sorolhatnánk másokat is.
Aktív és passzív immunizálás
A védőoltások beadásával az immunrendszert mesterségesen stimuláljuk, és így alakítjuk ki a szervezet „emlékezetét” a súlyos fertőzéseket okozó vírusok, baktériumok ellen. Ezt nevezzük
aktív immunizálásnak. Az aktív immunizálás során vagy gyengített, vagy elölt kórokozót, illetve bizonyos részeit juttatjuk be. Ebből adódóan nem alakul ki a tényleges megbetegedés. Az oltóanyag-kutatás és fejlesztés célja, hogy minél több olyan vakcina kerüljön forgalomba, amelyik csak a kórokozónak azt a bizonyos részét tartalmazza, amelyik az immunrendszer sejtjeit ellenanyag termelésre késztetik.
Léteznek olyan védőoltások is, amelyek már a kész ellenanyagot (pl. antitoxin, antivirális antitestek) tartalmazzák Ezeket az adott betegséget átvészelt személyek vérsavójából állítják elő. Az immunszérumokat olyankor adják, ha a megfertőzött személy korábban nem kapott aktív védőoltást, illetve súlyos fertőzésről (pl. veszettség, merevgörcs) van szó. Ezt nevezik
passzív immunizálásnak. A passzív immunizálással tartós védettséget nem tudunk kialakítani, ezért ismételt fertőzésveszély esetén az oltást ismételni kell.
Élő vakcináktól a géntechnológiával készült oltóanyagokig
Az aktív védelemre élő vagy nem élő vakcinát használunk. Az élő vakcinák gyengített (attenuált) kórokozókat tartalmaznak (TBC, kanyaró, rózsahimlő, mumpsz, bárányhimlő, sárgaláz). Ezek a szervezetbe bejutva szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki immunológiai hatásukat. Ritkán enyhe oltási betegséget is okozhatnak. Védőhatásuk hosszú távú. Immunhiányos állapotokban azonban, az élő kórokozót tartalmazó vakcinák súlyos betegséget okozhatnak, amire minden orvosnak fokozottan oda kell figyelni.
A nem élő vakcinák aktív komponensük szerint tartalmaznak:
- teljes elölt, inaktivált baktériumot (szamárköhögés, kolera),
- csak a baktérium protektív antigénjeit (ilyen az ún. acelluláris szamárköhögés-elleni vakcina),
- toxoidot/anatoxint (kémiai úton detoxikált baktérium által termelt exotoxin, ilyen a torokgyík és a merevgörcs elleni oltóanyag),
- elölt, inaktivált vírust (ilyen pl. a veszettség, a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás vagy az influenza elleni vakcina),
-ún. reasszortációs technológiával készített, gyengített (hibrid) vírusokat (rotavírus-fertőzés elleni védőoltás),
- géntechnológiával előállított protektiv antigént (B-típusú fertőző májgyulladás és a humán papillómavírus elleni készítmények) és
- tok antigént (haemophilus influenzae B, pneumococcus, meningococcus, hastífusz elleni oltóanyagok).
Nem élő vakcinák esetén, az oltással bevitt aktív komponens a szervezetben nem szaporodhat, ezért csakis ismételt oltásokkal (alapimmunizálás és emlékeztető oltás) váltható ki a megfelelő védelem. Az antigéninger erősségét és időtartamát meg lehet nyújtani ún. adjuvánsok (pl. alumínium hidroxid) hozzáadásával.
A nem élő vakcinák hatását nem befolyásolják sem az anyai ellenanyagok, sem a passzív immunglobulinok. Ezért, pl. tetanusz vagy veszettség fertőzés gyanúja esetén, egyszerre aktív és passzív védelem is alkalmazható.
Immunhiányos betegek – mint ahogyan már szó volt róla – csakis nem élő vakcinát kaphatnak, de náluk az immunválasz elmaradhat, ezért biztosabb védelmüket gammaglobulin vagy specifikus immunglobulin adásával biztosítjuk.
A jelenlegi hivatalos szerbiai oltási naptár:
Szerbiai helyzetkép
Szerbiában az illetékes egészségügyi hatóság, a belgrádi Batut Közegészségügyi Intézet még tavaly ilyenkor bejelentette, hogy hamarosan modernizálják a kötelező védőoltások naptárát, azaz új, korszerű vakcinákkal helyettesítik a régieket, újakat vezetnek be, és mindehhez egy egyszerűsített oltási sémát alkalmaznak. Ám mindenből eddig semmi sem lett. Pedig az oltási rend 2006-ban történő kisebb kiegészítésétől eltekintve, a jelenlegi hivatalos immunizációs táblázat közel két évtizedes, eközben Európa fejlettebb, szervezettebb országaiban sokkal modernebb technológiával készült (így lényegesen kevesebb mellékhatással járó), és sokkal szélesebb spektrumú védőoltás-sorozat áll rendelkezésre (pl. az EU-s országokban az oltási naptár tartalmazza a gennyes agyhártyagyulladás, a bárányhimlő, a rotavírus, a pneumococcus, a humán papilloma vírus stb. elleni vakcinákat is), arról nem is beszélve, hogy 1997 óta a mindennapos gyakorlat része az ötkomponensű (pentavalens), sőt újabban már a hatkomponensű (hexavalens) védőoltások alkalmazása is, ami azt jelenti, hogy egyetlen szúrással ennyiféle kórokozó ellen készítjük fel a gyermekek szervezetét a rájuk leselkedő veszélyes betegségekkel szemben. Felesleges részletezni, hogy ez így gyermeknek, szülőknek egyaránt egyszerűbb lenne, de időbeosztás szempontjából az egészségügyi személyzet számára is sokkal kedvezőbb volna, és az államkasszának is megtakarítást jelentene.
A magángyógyszertárakban szerencsére már Szerbiában is elérhető a Pentaxim nevű ötkomponensű oltóanyag (igaz eléggé borsos áron, egy előtöltött fecskendő kb. 3700 dinárba kerül), mely egyszerre nyújt védelmet a torokgyík, a merevgörcs, a szamárköhögés, a járványos gyermekbénulás és a haemophilus influenzae B-típusú baktérium által okozott invazív fertőzések (agyhártyagyulladás, gégefő-gyulladás, vérmérgezés stb.) ellen.
Fertőzési veszély, különleges munkakörök és külföldi utazások
Az életkorhoz kötötten, kötelező jellegű vakcinák mellett, melyeket egy adott országban (elvileg) mindenki megkap, az oltások egy másik csoportját csak közvetlen fertőzési veszély esetén adják, s ezek között vannak kötelezően adandóak és adhatóak is.
Kötelező pl. a hastífuszos beteg vagy krónikus hordozó környezetében élőket beoltani. Úgyszintén védőoltásban kell részesíteni a hepatitis-A-vírus okozta májgyulladásos beteggel érintkezetteket is. Tetanusz ellen emlékeztető oltásban kell részesíteni azokat, akik fertőzési veszélynek vannak kitéve (pl. földdel szennyezett sérülés esetén); viszont azoknak, akik tetanusz alapimmunizálásban nem részesültek, egyidejűleg antitoxint is kell adni (az aktív és passzív oltás együttes alkalmazását szimultán oltásnak nevezzük).
A veszélyeztetett egészségügyi dolgozók kérhetik a B-típusú fertőző májgyulladás elleni aktív védőoltást. A laboratóriumi személyzetnek javasolt továbbá a veszettség, a diftéria és a hastífusz elleni védőoltás is, míg pl. az erdészeknek, vadászoknak és a mezőgazdasági dolgozóknak pedig a kullancs terjesztette agyvelőgyulladás elleni védőoltás felvétele.
Az ajánlott, nem kötelező védőoltásokkal (pl. pneumococcus, influenza, meningococcus, varicella stb. elleni vakcinák) terjedelmi okok miatt majd egy következő alkalommal foglalkozunk.
Külön csoportot képeznek a külföldi utakkal kapcsolatos védőoltások, ilyenek pl. a kolera és a sárgaláz elleni aktív vakcinák, melyekkel az endémiás területre utazókat oltják útjuk előtt.
A védőoltások kockázatáról
A védőoltásoknak vannak kockázatai – mint ahogyan pl. a sportolásnak is –, és lehetnek kellemetlen következményei, mint amilyen a tréninget követő izomláz lehetősége. Mégsem beszélnek le senkit a testmozgásról...
A védőoltás is egyfajta „edzés”, az immunrendszer edzése, a védőoltást követően fellépő „izomlázat” pedig – jobb elnevezés híján – hosszú ideig mellékhatásnak neveztük, pedig ennek semmi köze a gyógyszerhasználat során kialakult „mellékhatásokhoz”. Ezek a tények szakmai berkekben ma már annyira elismertek, hogy a gyógyszerek esetében használt mellékhatás (Side Effect) meghatározás helyett, immunizálást követően az orvosok az oltást követő nemkívánatos esemény (Adverse Event Following Immunisation) szakkifejezést alkalmazzák.
Az oltások során esetenként oltási reakciók, oltási szövődmények és oltási balesetek léphetnek fel. Az
oltási reakció enyhe betegségtüneteket (pl. kisebb láz, helyi bőrpír) jelent, amelyek bizonyos aktív vakcináknál természetes velejárói az oltásnak, s épp annak eredményességét jelzik. Az
oltási szövődmény már kóros folyamat, amit az egyénnek az átlagosnál erősebb reakciókészsége vált ki (pl. allergiás reakció formájában). Az
oltási baleset azt jelenti, hogy az oltóanyag rossz minősége következtében lép fel valamilyen kóros folyamat (pl. a legyengített törzsek ismét patogénné válnak); továbbá ide sorolandó az is, ha az egészségügyi dolgozó hibásan alkalmazza az oltást (pl. vérérbe jut az oltóanyag, vagy nem megfelelő dózisban kerül alkalmazásra).
A védőoltásokkal szembeni félelem
Megfigyelhető, hogy a védőoltásokkal kapcsolatos közhangulat jellegzetes változásokon megy át. Aktuális, konkrét járványveszély esetén az adott betegséggel szembeni oltások iránti igény hirtelen megnő, az emberek bármit megadnának érte, majd a veszély multával fokozatosan csökken, sőt ellentétes jelenségbe csap át. Az emberek újabban hajlandók mindenféle összesküvés-elméleteknek bedőlni, elhinni azt, hogy az Egészségügyi Világszervezet a gyógyszerlobbi markában van, hogy csak kitalálja a járványveszélyt, hogy felelős kormányok tudatosan saját lakosságuk megbetegítésére, kiirtásra törekednének. Egy-egy vakcina kapcsán igazi pánikhangulat alakul ki, majd a dolog egy idő után elcsitul, hogy később egy másik oltóanyag kerüljön a vádlottak padjára.
A védőoltásokkal szembeni félelem, illetve azok beadásának elutasítása mögött az összesküvés-elméletek mellett még több tucatnyi okot is fel lehetne sorolni. Vannak, akiknek vallási, másoknak filozófiai ellenvetéseik vannak. Egyes szülők a vakcináció kötelező jellegét a szabadságjogokat korlátozó intézkedéseként értelmezik. Néhányan pedig nincsenek meggyőződve a vakcinák biztonságosságáról, hatékonyságáról, illetve azt gondolják, hogy a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek nem jelentenek túl nagy kockázatot.
Az is tévhit, hogy ha a gyermekeket egyidejűleg többféle kórokozó elleni védőoltásban részesítik, akkor az túlságosan megterhelheti immunrendszerüket. Az emberi szervezet nap, mint nap sokféle idegen antigénnel (testidegen anyaggal, kórokozóval) találkozik. Egy felső légúti vírusfertőzés során a szervezet átlagosan 4–10 különféle kórokozóval találkozik –
egyszerre! Ennek tükrében nagyon valószínűtlen, hogy a jóval kevesebb fajta antigént tartalmazó gyermek- és felnőttkori vakcinák értékelhető többletterhelést jelentenének a szervezet számára. Az eddigi tudományos adatok alapján a kombinált vakcinák esetében semmilyen káros immunológiai mellékhatást nem figyeltek meg az egészséges gyermekek körében.
A statisztika azt mutatja, hogy oltás nélkül a gyermekek sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednének egészségkárosodást, mint oltással. A védőoltások által biztosított előnyök messze túlszárnyalják a ritka, és legtöbbször enyhe szövődmények miatti kockázatot. Nyilvánvaló, hogy sokkal több fertőző betegség és halálos szövődmény fordulna elő a védőoltások nélkül. Ha a védőoltások alkalmazását abbahagynák, a súlyos fertőző betegségek visszatérnének hétköznapjainkba, és ismét szednék áldozataikat.
Előfordul, hogy a védőoltást kapott egyén néha mégis megbetegszik az adott betegségben, mert sajnos egyik vakcina sem száz százalékos hatékonyságú. A biztonságos alkalmazhatóság érdekében a kórokozó baktériumot, vagy vírust ugyanis elpusztítják, vagy legyengítik, ezért csak ritkán alakul ki 100%-as védelem. A legtöbb gyermekkori védőoltás kb. 85-95%-os hatékonyságú.
Az oltási szövődmények nagy része banális tünet, pl. fájdalom az oltás helyén, vagy nem túl magas láz, amely szükség esetén nagyon jól csökkenthető egyszerű lázcsillapítókkal. Az ennél súlyosabb oltási szövődmények, vagy akár halálesetek olyan ritkák, hogy pontos statisztikai értékelésük nem is lehetséges.
MMR-vakcina, az egyik legvitatottabb védőoltás
A vita egyrészt az oltás higanytartalmú konzerválóanyaga – a thiomersal –, másrészt az oltóanyag genetikai és immunológiai problematikája körül forog.
A thiomersallal kapcsolatban: az ilyen módon tartósított oltóanyagokban a higanytartalom alig kimutatható, és az Egészségügyi Világszervezetnek az Oltóanyag Biztonsági Tanácsadó Testülete vizsgálatai alapján nincs semmilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egészségkárosodást okozna (a thiomersalban található szerves higanyvegyület, az etilhigany
felezési ideje mindössze 7 nap), ennek ellenére a legtöbb oltóanyagból kivonták.
Az oltóanyag genetikai és immunológiai vonatkozásaival kapcsolatban: Dr. Andrew Wakefield 12 munkatársával együtt 1998-ban bizonyítani próbálta, hogy az autisták bélbetegségét a kanyaróoltásból származó kanyaró vírus genetikai töredékének a bélfal anyagába való beépülése okozza. Dr. Wakefield tanulmánya az MMR oltás és az autizmus ok-okozati kapcsolatáról még ugyanabban az évben meg is jelent a Lancet c. tekintélyes tudományos szaklapban. A megjelenését követő években más kutatóknak nem sikerült bizonyítani az állításait. A tanulmányt jegyző 13 szerző közül 2004-ben 10 visszavonta azt, amikor kiderült, hogy Wakefield olyan ügyvédektől fogadott el pénzt, akik a kombinált oltáshoz használt vakcinákat gyártó gyógyszercégek beperelésén dolgoztak. 2010-ben a Lancet is visszavonta a cikket. Andrew Wakefield-et néhány éve kizárták a brit orvosi jegyzékből, többé nem praktizálhat. |
Mikor nem szabad beadni egy vakcinát?
A védőoltás beadása előtt minden alkalommal orvosi vizsgálatra van szükség, hogy objektíven számba vehessük az esetleges ellenjavallatokat, hiszen bármelyikük fennállása esetén mérlegelni kell, hogy minek nagyobb a kockázata: az oltásnak-e, vagy pedig az elhagyásának. Ilyen kontraindikációk a követezőek:
- lázas betegség,
- immunológiai károsodás (pl. élő vakcina nem adható immunhiányos betegeknek, vérképzőszervi malignus betegségben szenvedőknek, terápiás immunszuppressziós kezelésben részesülőknek, HIV-pozitív személyeknek),
- Súlyos oltási szövődmény korábbi előfordulása (amennyiben egy oltott személynél a vakcina beadása után anafilaxiás reakció, ájulás, sokk, vagy görcsroham alakult ki, az adott oltóanyagot többet nem szabad alkalmazni),
- Neurológiai rendellenességek (pertussis komponenst tartalmazó vakcina nem adható progresszív idegrendszeri betegségben szenvedő gyermeknek),
- Terhesség (másállapotban lévő kismamáknál csak a legindokoltabb esetben adhatók oltások, olyankor, ha a fertőzés lényegesen nagyobb veszélyt jelent, mint az oltással kapcsolatos esetlegesen szövődmény, oltási reakció), és
- Tojásfehérje és adott antibiotikum iránti allergia (azok, akik túlérzékenyek a tojásra, tojáseredetű vakcinák csak az oltóanyaggal történt előzetes bőrpróba után adhatók. Ha valamely oltóanyag olyan antibiotikumot tartalmaz, mely iránt az oltandó súlyos túlérzékenységgel rendelkezik, az oltás nem adható be).
.jpg)
