Amikor VI. Károly Ausztria császára (magyar királyként III. Károly) 1713. április 19-én ünnepélyesen kihirdette a Habsburg-család nőági örökösödését szabályzó "Pragmatica Sanctio"-t, valószínűleg senki sem gondolta Bécsben, hogy csaknem három évtized múlva fél Európa hadba száll a Habsburg trónért.
Bár az akkor 28 éves Károlynak három év múlva fia született, ám a trónörökös még héthónapos sem volt, amikor meghalt. A császárnak ezt követően még három gyermeke jött a világra, de a sors szeszélye folytán mindegyik lány lett. Az elsőszülött, Mária Terézia a kortárs leírások szerint szép, művelt és erélyes lány volt, így minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, mely az uralkodáshoz szükséges.
Mária Terézia, Ausztria császárnője
1740-ben III. Károly hirtelen meghalt, így a Pragmatica Sanctio értelmében az elsőszülött lány, Mária Terézia követte apját a trónon. Jóllehet III. Károly gyakorlatilag a kontinens minden uralkodóházánál biztosította Mária Terézia örökösödési jogait, Károly Albert bajor választófejedelem - I. Ferdinánd 1546-ban kelt végrendeletére hivatkozva - mint leszármazott nem ismerte el az új örökösödési rendet, és magának követelte a trónt. Mint később a történetírás kiderítette, a bécsi udvar a végrendeletet valóban meghamisította, mivel a Hofburgban őrzött végrendeletből a "männliche Erben" (fiúági örökösödés) szavakat kitörölték, és az "eheliche Erben" szavakkal helyettesítették, ami azt jelentette, hogy a bajor utódok csak akkor örökölhetik a trónt, ha az ausztriai ház összes nőtagja is kihal.
Az osztrák örökösödési háború
Ekkor az ifjú porosz király, II. (Nagy) Frigyes Glatz grófság és Szilézia egy részének átengedése fejében felajánlotta az örökösödési jog elismerését, és katonai segítséget ígért Mária Teréziának. Mivel "lovagias" ajánlatát a bécsi udvar elutasította, a porosz uralkodó szövetségre lépett Ausztria régi riválisával, Franciaországgal, majd szokatlan hadviselési időben, 1740. december 16-án több mint 20.000 fős seregével betört Sziléziába. Frigyes amolyan korabeli villámháborúval kívánta elrendezni a vitatott tartományok sorsát, de arra valószínűleg ő sem gondolt, hogy három háborút fog vívni a tartományért. A gyors porosz sikerek nyomán megindultak a bajor csapatok, és 1741. november 26-án elfoglalták Prágát. Károly Albert választófejedelem oldalán hamarosan a francia királyság és a szász választófejedelemség is beavatkozott a háborúba. Szorongatott helyzetében 1741. szeptember 11-én Mária Terézia a magyar rendektől kért és kapott segítséget; az országgyűlés összesen 21.600 katonát ajánlott fel. Mária Terézia Szilézia átengedése árán 1742. június 11-én békét kötött II. Frigyessel, majd teljes erejével a bajorok és a franciák ellen fordult. 1742. december 6-án visszafoglalták Prágát, a császári-királyi csapatok birtokba vették Münchent, majd 1743 májusában megszállták egész Bajorországot.
II. Frigyes, Poroszország királya
1743 tavaszán már a bécsi udvarban is fellélegezhettek, mert Anglia és Hollandia a Habsburg Birodalom oldalán hadba lépett Franciaország ellen. Ausztria térnyerése azonban újabb hadjáratra sarkalta a porosz királyt, aki 1744 augusztusában csapataival betört Csehországba, és hamarosan elfoglalta Prágát. A bécsi udvar ekkor megerősítette szövetségi szerződését Angliával és Szászországgal, de a császári-királyi seregek a sorozatos katonai vereségek miatt végül nem tudták visszafoglalni Sziléziát. A második sziléziai háborút az 1745. december 25-én Drezdában megkötött békével zárták le, amelyben II. Frigyest újra megerősítették sziléziai birtokában, a porosz király viszont elismerte Mária Terézia férjének, Lotharingiai Ferencnek 1745. szeptember 13-án történt német-római császárrá választását.
Az osztrák örökösödési háború utolsó éveiben a francia-spanyol koalícióval Belgiumért folyt a harc. Az aacheni békében (1748. október 18.) Ausztria ugyan elvesztette Sziléziát és az itáliai tartományok jelentős részét, de megtartotta Belgiumot, a volt spanyol Németalföldet, és elismertették a Habsburg-dinasztia nőági örökösödését.
Reformok és szövetségek
Mivel a háborúban elszenvedett katonai kudarcok rávilágítottak a Habsburg Birodalom anyagi erőforrásainak és hadseregének gyengeségeire, ezért Mária Terézia néhány esztendő alatt széles körű gazdasági, oktatási és hadügyi reformokat vezetett be: új tiszt- és altisztképző iskolákat, katonai és hadmérnöki akadémiát állítottak fel, a porosz hadsereg mintájára pedig korszerűsítették a toborzást, a katonaság kiképzését és fegyverzetét.
Wenzel Kaunitz kancellár irányításával, aki sokáig Bécs párizsi követe volt, meglepő fordulatot hajtottak végre a külpolitikában is. Kihasználva az angol-francia gazdasági és gyarmati ellentéteket, kiegyeztek az évszázados ellenségnek számító Franciaországgal, sőt, a formálódó koalícióba bevonták Oroszországot és Szászországot, és 1755-ben poroszellenes szövetséget hoztak létre.
II. Frigyes, hogy megelőzze teljes politikai elszigetelődését, 1756-ban Angliát és a Hannoveri Fejedelemséget maga mellé állította. A poroszellenes koalíció katonai túlsúlyát II. Frigyes egy gyors támadás révén akarta kiegyenlíteni. Abban bízott, hogy egy Szászország, majd Csehország ellen indított támadással elriasztja a koalíció másik két tagját a hadba lépéstől, vagy ha ez nem sikerül, akkor egyenként számol le ellenfeleivel. A porosz király 1756. augusztus végén, mintegy 70.000 katonával indult meg Szászország ellen, ezzel kezdetét vette a történelemkönyvek lapjain harmadik sziléziainak vagy hétévesnek nevezett dinasztikus háború.
Folytatjuk
.jpg)
