Szociológiai felmérések igazolják, hogy a közismert, gyakori betegségek esetén a kezelést végző legismertebb intézetekbe a betegek 50%-a úgy kerül felvételre, hogy nem a "kijelölt", az egészségügyi ellátás által biztosított utat járja meg, hanem saját aktivitásának, szerencséjének köszönhetően "nyer" felvételt. Ez azt mutatja, hogy egyrészt nem mindig működik a lépcsőzetes, progresszív betegellátás; másrészt hazánkban nincs egyensúly az egészségügyi kereslet (betegellátási igény) és kínálat (korszerű terápiás intézmény) között. Tovább rontja a helyzetet, hogy térben és időben nem azonos az ellátás minősége. Egy kis, állandó orvos nélküli faluban, egy háromnapos ünnep derekán nem azonosak az ellátás feltételei, mint pl. a fővárosban, kedden délelőtt. Sajnálatos tény, hogy ez gyakran alapot ad ügyeskedő, laikus, néha felesleges kezdeményezéseknek. Így az inaktív, szerény, esetleg tehetetlen ember könnyen választ olyan megoldást, ami "házhoz jön". Ezek az emberek elfogadják ezt a lehetőséget, nem bocsátkoznak elemzésbe, hogy mi a hasznos vagy szakszerű. Ezt a vákuumot tölti ki a kuruzslás.
Az ellentábor erre azt mondaná, hogy sok esetben a hivatalosan elfogadott orvosi kezelés ellenére sem születik siker, sőt bizonyos esetben egyáltalán nem tudnak a betegen segíteni. A válasz erre az, hogy az orvostudomány természetesen nem mindenható! Az eredménytelenség kiáltása viszont mindig messzebbre hangzik, mint a (szerencsére gyakoribb) siker halk elégedettsége. Az orvos "találomra", "elképzelésre", "azt hiszemre" soha nem vállal kockázatot. Gondoljunk csak vissza az elmúlt évtizedek szenzációsnak tűnő "felfedezéseire" (balzsamok égési sérülésekre, a tucatnyi biztos "rákgyógyszerre", a „mindentudó” és természetesen méregdrága növényi kivonatokra stb.), amik később nagyon gyorsan eltűntek a süllyesztőben.
Az, hogy a beteg hisz valamiben, és már érzi is a várt hatást anélkül, hogy objektíven érdemi változás lenne mérhető, a betegség végső kimenetelét illetően nem bizonyító erejű a szer, illetve az alkalmazott „új” eljárás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az orvostudomány nem használja a gyógyulásba vetett hit erejét; de ez nem ugyanaz a kategória, mint a hatástalan szerbe vagy eljárásba, esetleg a kuruzsló „bioenergiájába” vetett hit. A tömegkommunikáció művelőinek elemi érdeke a szenzáció gyors közlése. Olyan médium is van, ami meghatározott céllal, eszközként használ bizonyos vélt jelenséget, és ezzel a hiszékeny emberekben hiú remények ébrednek. Ez nagyon káros, mondhatnám felelőtlen. Sajnos a szenzáció mindig több nyilvánosságot kap, mint az ismeretterjesztés.
Az ismeretterjesztésnek odáig kellene eljutnia, hogy bemutassa - akár sokkolva is - milyen döbbenetes következményekkel kell számolnia a rizikócsoportba (pl. dohányzás, elhízás, alkoholfogyasztás stb.) tartozó személyeknek.
Nyugaton a természetgyógyászok csak egy-egy orvos ellenőrzése mellett és megfelelő képzettséggel (diplomával) tevékenykedhetnek. A lényeg az, hogy mellette és nem helyette. Ide sorolnám pl. a helyes életmódra serkentő, túlzott gyógyszerfogyasztást mérsékelő tevékenységet. A fokhagyma kedvező hatása ma már gyógyszerkivonatok formájában is megerősítést nyert, és a különböző teák és gyógynövények alkalmazása is hatásos lehet. Ősi tapasztalati tényen alapul a kínai orvoslás akupunktúra néven ismertté vált gyógymódja is. Kiegészítésként a különböző tornák és masszázsok szakszerű alkalmazása szintén kedvező lehet. Kanadában a chiropractikát (csontkovácsolás) klinikán művelik, és orvosoknak oktatják, az ortopédia mellett alkalmazzák.
A hivatalos kezelési lehetőségek helyett alkalmazott kisebb hatásfokú kezelések egyik legnagyobb veszélye, hogy időt veszítünk. Sokszor a beavatkozásra alkalmas periódus (pl. egy daganat operálhatóságának időszaka) hiábavalóságokkal telik el.
A paramedicina másik veszélye, hogy képzetlen, felelőtlen kuruzslók pénzszerzési, megélhetési eszközévé válhat. Jó példa erre, hogy amíg Kínában több évig sajátítják el a "tűvel gyógyítás" technikáját, addig hazánkban van, aki egy-egy cikk, jó esetben egy könyv elolvasása, az áruházakban kínált készülék beszerzése után azonnal gyakorlati tevékenységbe kezd.
Általában meghatározhatatlan a biogyógyításban az "energiatovábbítás" látványos tevékenysége is (persze ez is pénzbe kerül, sőt nem is kevésbe).
Mi hát a megoldás? Nem sztereotípiának szánom: a beteg panaszaival, ellentmondó ismeretivel, kérdéseivel „forduljon orvosához”, amihez én még feltétlenül azt is hozzátenném: bizalommal. Ez ugyanis az orvos-beteg kapcsolat buktatója, ez az alfa és az ómega. A bizalmat egyénileg és társadalmilag is építeni kell - a beteg érdekében.
.jpg)
