Szellemvárosok

1. Kolmanskop (Namíbia)

Dél-Namíbiában, Luederitz gyémántlázban égett és az emberek a sivatagba mentek a gyors szerencse reményében. Két év alatt város épült, kaszinó, iskola, kórház és rezidencia tarkította a sivatagot. Az első világháború után viszont a gyémánteladások drasztikus csökkenése után kezdett elnéptelenedni, 1950-ben a feljegyzések szerint a várost teljesen elborította a sivatag, A dűnék visszakövetelték azt, ami az övéké volt.



2. Prypiat (Ukrajna): Csernobili atomerőmű dolgozóinak szellemvárosa

Prypiat egy elhagyatott város Észak-Ukrajnában, "az elidegenedett zónában". A csernobili atomerőmű munkásainak épített várost 1986-ban ürítették ki a katasztrófa után. A lakosság a baleset idején 50.000 főt számlált. Egészen mostanáig a helyszín gyakorlatilag egy múzeum volt, a késői szovjet korszak képmása. Lakóházak, uszodák, kórházak és egyéb épületek mind elhagyatottan állnak, a lakosság mindent maga után hagyott: papírokat, TV-ket, gyerekjátékokat, bútorokat, értéktárgyakat, ruházatokat, és mindent, amit egy normális kitelepítésnél vittek volna. A lakosoknak csupán egy bőröndnyi dokumentumot, könyvet és ruhát engedtek elvinni - olyanokat, amelyek nem voltak megfertőződve. A 21. századforduló környékén a megmaradt dolgokat kifosztották, csak a romok maradtak: még a WC-ket is elvitték. Néhány épület viszont érintetlen maradt, nagyon sokat viszont belülről megrongáltak és brutálisan átkutattak az évek során.
Az épületeket nem gondozzák, a tetők szivárognak, tavasszal a szobák vízben áznak. Nem szokatlan látvány az épületbe nőtt fák. A volt négyemeletes iskolaépület 2005 júliusában dőlt össze.



3. San Zhi (Tajvan): a futurisztikus üdülőhely

Észak-Tajvanban, ezt a futurisztikus kis falut a gazdagoknak építették, mintegy luxusvakáció színhelyeként. A kivitelezés viszont többször leállt, pár építés közben történt halálos kimenetelű baleset után. További probléma volt a pénzhiány és a munkaerőhiány, amelyek kombinációja végül teljesen leállította az építkezést. Az eddig felépített idegen szerkezetek az emlékezetbe vesztek. Állítólag a várost az ott meghalt munkások szellemei kísértik.
Az építkezés körülményei viszont titokban maradtak, a kormány is elhatárolta magát az eseményektől. Ennek köszönhető, hogy a város igazi tervezői ismeretlenek. A projektet sosem indították újra, és nem tüntették el. Szerencsétlenségnek tartják a szellemek lakóhelyét lerombolni.



4. Craco (Olaszország): egy lenyűgöző középkori város

Craco a Matera provinciában, a Basilicata régióban található. 25 mérföldre helyezkedik el az olasz csizmától, a Gulf of Taranto-tól. Ez a középkori város jellemző a vidékre, ezt is a hullámzó domboldalba építették be, a búza és az egyéb termények farmjaihoz közel. Craco neve egészen 1060-ig nyúl vissza, Archbishop Arnaldo, Tricarido püspöke volt a földbirtokosa.
1891-ben Craco lakossága 2000 főre volt tehető. Bár sok probléma volt a szegényes mezőgazdasági feltételekkel, amelyek kétségbeesett érzést kölcsönöztek ebben az időben. 1892 és 1922 között a városból több mint 1300 ember költözött át Észak-Amerikába. A szegényes gazdálkodást tovább rontották a földrengések, a földcsuszamlások és a háború - ez mind hozzájárult a tömeges emigrációhoz. 1959 és 1972 között közvetlenül Craco-t súlytották földrengések és földcsuszamlások. 1963-ban a még ott élő 1800 lakót áthelyezték egy közeli völgybe, amelyet ma Craco Peschiera-nak neveznek. A középkori város elhagyottan málik.



5. Oradur-sur-Glane (Franciaország): a második világháború horrora

Franciaország egy kicsiny faluja, Oradur-sur-Glane a kimondhatatlan horror helyszíne. A második világháború alatt 642 ellenállót mészároltak le a német katonák ott. A németek eredetileg 1944. június 10-én Oradur-sur-Vayres-t akarták lerohanni, de tévesen Oradur-sur-Glane-ban kötöttek ki. Egy túlélő beszámolója szerint az embereket csűrökbe terelték, és lábon lőtték őket, hogy lassú halállal haljanak. A nőket és a gyerekeket, akiket a templomban tartottak, egy szabadulási akció közben lemészárolták erős gépfegyvertűzzel. A falut később teljesen lerohanták a németek. A romjai még mindig állnak ma, emléket adva az ott elesett embereknek és azoknak az eseményeknek, amelyek ott zajlottak.



6. Gunkanjima (Japán): az elfeledett sziget

A sziget egyike az 505 lakatlan szigetnek, amely Japán Nagaszaki körzetében van. 15 kilométerre a várostól. „Gunkan-jima”-nak vagy Csatahajó szigetnek is nevezik a nagy tengerre néző mesterséges fala miatt. A fejlődés 1890-ben kezdődött itt meg, amikor a Mitsubishi megvette a szigetet és beindította a projektjét: reményeik szerint a tenger aljáról szenet tudtak volna bányászni. 1916-ban, hatalmas lázban, Japán legjobban összpontosított építkezése volt a szigeten. Hatalmas lakónegyedek épültek, hogy elszállásolják a munkásokat és megvédjék őket a hurrikánoktól.
1959-ben a lakósság a csúcson volt, a népsűrűség 835 ember per hektár volt, a lakónegyedekben ez a szám 1391-re nőtt - az egyik legsűrűbb populáció volt az egész világon. Az 1960-as években, amikor a kőolaj felváltotta a szenet, a szénbányák elkezdtek ürülni, mindenhol, bezárták őket az országban, ez alól az ottani Hashima bányák sem voltak kivételek. 1974-ben hivatalosan bejelentették a bánya bezárását, és ma üres az egész sziget, sőt az utazást is megtiltják rá. A szigeten forgatták egyébként a Battle Royale II című filmet, és nagy népszerűségnek örvendő Killer7 nevű ázsiai videójátékot is a sziget inspirálta.



7. Kadykchan (Oroszország): a Szovjetunió emlékei

Kadykchan a sok kicsi város közül az egyik volt a Szovjetunióban, amelyik az unió szétbomlása után elnéptelenedett. A lakosokat kényszerítették, hogy folyóvízzel ellátott, iskolával és kórházzal rendelkező városba költözzenek: az állam egy két hetes időszakra ki is telepítette őket, s egy másik városba mentek. Az egykori 12 ezer ember ónbányavárosa elhagyatottá vált. A várost egyébként Prypiat-hoz hasonlóan hirtelen hagyták el, szóval ha manapság ellátogatsz oda, öregedő játékokat, könyveket és más holmikat találnál ott.



8. Kowloon Walled City (Kína) - a törvénytelen város

A Kowloon Walled City Hong-Kong-on kívül helyezkedett el és angol irányítás alatt volt. Egy korábbi helyőrség megvédte a helyszínt a kalózoktól, a második világháborúban a Japánok viszont elfoglalták a várost, és a szigetország veresége után lakásfoglalók költöztek be. Sem Nagy-Britannia, sem Kína nem vállalta érte a felelősséget, úgyhogy törvénytelen várossá vált.
A város évtizedeken keresztül virágzott, lakosokkal, akik labirintusszerű folyosókat építettek az utcai szint fölé, amelyet szeméttel töltöttek meg. Az épületek annyira magasak lettek, hogy a napfény nem érte el az alsó szinteket, és az egész várost fénycsövekkel kellett megvilágítani. Ez egy kiváló hely volt a bordélyházaknak, a kaszinóknak, az ópiumrejtésnek, a kokainterjesztőknek, az illegális kutyahús terjesztésnek és a zavartalanul futó törvénytelen gyáraknak. 1993-ban viszont ezeket erőszakkal megszüntették, a brit és a kínai kormány közös döntés következtében, kiköltöztette az embereket az egészségtelennek, zűrzavarosnak és régi építésűnek titulált városból.



9. Famagusta (Ciprus) - valamikor egy virágzó üdülőtelep volt, ma szellemváros

Varosha egy település volt az el nem ismert Észak-Ciprusi köztársaságban. 1974-ben a törökök inváziója Ciprus ellen érintette a modern turista környéket, Famagusta-t is. Az utóbbi három évtized óta igazi szellemvárossá vált - a megszállás után ugyanis elnéptelenedett. A 70-es években a város volt az első turistacél Ciprusban. Hogy kiszolgálják a sok turistát, hatalmas épületeket és szállodákat emeltek.
Amikor a török hadsereg átvette a terület felett az irányítást, elkerítették és kiürítették (csak a török katonák és az ENSZ emberei tartózkodhattak ott). Az Annan-tervben foglaltak alapján Varosha viszont a görög Ciprus-hoz lett volna visszacsatolva, de ez sosem történt meg, ugyanis maguk a görög szavazók utasították vissza ezt. 34 éven keresztül nem nyúltak az épületekhez, amelyek lassan esnek szét. A természet visszafoglalta a területet, a fém korrodálódik, az ablakok betörtek, és növények gyökerei hasítják fel a járdákat és a falakat. A strandokon pedig tengeri teknősök fészkelnek.



10. Agdam (Azerbajdzsán): 150.000 ember lakhelye volt

Agadam hátborzongató városa egykor 150.000 ember viruló városa volt. Az 1993-mas Nagarno Karabakh háborúban a város elnéptelenedett, bár a városban sosem folytak harcok, inkább a vandalizmus és az önkényes örmények áldozatává vált. Az épületeket „kibelezték”, csak egy épület ép: egy grafitikkel borított mecset. Agdam korábbi lakosai Azerbajdzsán más részeibe vagy Iránba települtek át.