Balogh Levente, az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium I. osztályos tanulójának versenymunkája - mentora az édesapja, Balogh István.
Bevezető
Európában a sárga billegetőnek (Motacilla flava) - a törzsalak mellett - még mintegy kilenc alfaja fordul elő. Nálunk a törzsalak mindenfelé elterjedt, gyakori madárnak számít. Élőhelyei a kaszálórétek, legelők, mezőgazdasági területek szegélyövezetei. Kutatásom alanyát sárga billegető egyik alfaja, a kucsmás billegető (Motacilla flava feldegg) képezi, mely a többihez képest jóval ritkább faj ezen a tájon.
A kucsmás billegető (Motacilla flava feldegg)
A kucsmás billegető (Motacilla flava feldegg) a törzsalak sárga billegetőnek (Motacilla flava) egy balkáni elterjedésű, terjeszkedő alfaja. A természetben könnyen elkülöníthetőek ezek az egyedek a színezetük alapján.
Mindkettő hímjének teste alul sárga a hátuk zöldessárga. A törzsalaknak fejtetője és arca hamuszürke, a szem tájékán fehér csík húzódik, míg a kucsmásnak koromfekete a feje, szemsávja pedig nincs. A tojók színe egyszerűbb, szürkés homoksárga, a szemsáv alapján azonban ezek is elkülöníthetők.
A kucsmás billegető elterjedési területe a Balkán félszigettől a Kaukázusig húzódik. Ezen a területen a törzsalakot helyettesíti. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején kezdte meghódítani Európa más területeit is. Észak felé történő terjeszkedése több hullámban zajlott, s mind a mai napig tart. A Kárpát-medencében az 1950-es évek elején, Vajdaságban az 1950-es évek végén figyelték meg először. Azóta egyre több megfigyelés történt, egyre több helyről jelezték a kutatók megjelenését. 1970-ben a szomszédos Magyarországon először bizonyították fészkelését is. Azóta ott alkalmi, szórványos fészkelőként tartják számon. Az első terjeszkedő példányok leírása után nem sokkal Közép-Szebiában megfigyeltek feketefejű, szemsávos példányokat, ami a kereszteződés lehetőségét vetette fel. Azóta már számos ilyen példányt megfigyeltek, Magyarországon fészkelőket is találtak, ami egyértelműen a két faj kereszteződését bizonyította. Mivel ez a kereszteződés a megfigyelések szerint visszakereszteződés nélküli, egyirányú folyamat, esetleg egy új kárpát-medencei alfaj létrejöttét is eredményezheti. Kutatásaim tárgyát az alfaj élőhelyének összehasonlító vizsgálata képezi.
Módszerek
Kutatásaimat terepi megfigyelésekre alapozva végeztem, három kiválasztott mintaterületen: 1) mezőgazdasági terület, 2) nedves, üde kaszálórét, 3) száraz legelő
1) Mezőgazdasági terület
Egy kb. húszhektáros mezőgazdasági területet választottam mintaterületnek, mely mozaikos, többféle növényi kultúrát termesztenek rajta. A terület kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy azon, vagy annak közvetlen közelében gazos terület is legyen, ami lehetővé teheti a billegetők fészkelését.
A kiválasztott terület Temerin nyugati határában található, dűlőút választja el egy száraz ároktól, melynek partján magaskórós, gazos rész található.
2) Nedves, üde kaszálórét
Temerin keleti határában található a Bánomi rét, itt egy kb. húszhektáros részt választottam mintaterületnek, melynek legnagyobb része üde, nedves rét, mely részben zsombéksással, helyenként náddal van benőve.
3). Száraz legelő
Temerin nyugati határában található a szlatyina (slatina) legelő. Itt szintén kb. húszhektáros részét választottam ki vizsgálataimhoz, melynek legnagyobb része szikesedő, száraz legelő pázsitfüvekkel, csenkeszekkel.
A fent említett élőhelyek a törzsalak előfordulási és fészkelő területei. Az üde rét és a száraz legelő másodlagosan alakult ki lecsapolással, helyükön ugyanis az 1940-es évek végéig semlyékes mocsár volt.
Kutatásaimmal arra kerestem a választ, hogy vajon van-e különbség a törzsalak és az alfaj élőhely iránti igénye között.
Megfigyeléseimet március közepétől, a vonulás kezdetétől végeztem egészen a költésidő befejezéséig, július végéig. Megfigyeléseimhez távcsövet, valamint fényképezőgépet használtam. A két évig tartó kutatási időszak alatt összegyűlt adatokat rendszereztem, és így kaptam meg az alábbi eredményeket.
Eredmények
A kétéves kutatási időszak alatt számos megfigyelés történt, és igen sok adat jött össze. Legtöbb a vonulási időszakból (kucsmás billegető esetében 8 példány, sárga billegető 225 példány.), de a költés időszakából is (kucsmás billegető 4 példány, sárga billegető 37 példány).
A vonulásban megfigyelt billegetők területi megoszlása:
| |
Kucsmás billegető |
Sárga billegető |
| Mezőgazdasági terület |
3 példány |
83 példány |
| Nedves, üde rét |
3 példány |
91 példány |
| Száraz legelő |
2 példány
|
51 példány |
| Összesen |
8 példány
|
225 példány |
A vonulásban megfigyelt kucsmás billegető példányok egytől-egyig mind a sárgabillegetők laza csapatai közé vegyülve lettek megfigyelve, s mindig csak egy példány egy csapatban. A nyárra itt maradt példányok valószínűleg ezekből kerültek ki.
A költés időszakában megfigyelt billegetők területi megoszlása:
| |
Kucsmás billegető |
Sárga billegető |
| Mezőgazdasági terület |
0 példány
|
8 példány |
| Nedves, üde rét |
3 példány |
14 példány |
| Száraz legelő |
1 példány
|
15 példány |
| Összesen |
4 példány |
37 példány |
A költés időszakában megfigyelt kucsmás billegető példányok egyikéről sem bizonyosodott be, hogy fészkelő-e, vagy csak átnyaraló, bár néhány esetben éneklő hímeket is sikerült megfigyelni (ami a fészkelő egyedekre jellemző területvédő magatartás). Az összes megfigyelt példány közül csak egy volt tojó. Egy tojó példányt vonulásban sikerült megfigyelni mezőgazdasági területen. A tojók alacsony megfigyelt aránya azzal magyarázható, hogy a hímek fekete sapkájuk alapján könnyebben kiszúrhatók a vonuló vegyes billegető csapatból, mint az egyszerűbb tollruhát viselő tojók.
Következtetés
A fent bemutatott adatokból látszik, hogy a kucsmás billegető a nedves, zsombékos réteken érzi magát legjobban. Összességében ezen a területen mutatkozott a legtöbb példány ebből a fajból. A vonulás időszakában 37,5 %-ban, a költés időszakában pedig 75 %-ban ezen a területen volt megfigyelhető.
Érdekes, hogy amíg vonulásban jelentős számban mutatkozott a mezőgazdasági területeken (37,5 %), addig a költés időszakában itt egyetlen példányt sem figyeltem meg. Erre az lehet a magyarázat, hogy a törzsalak csapatai közé vegyült példányok együtt vonulva járják ezeket a területeket is. Költés időszakában azonban ragaszkodnak a vizenyősebb területekhez, ellentétben a törzsalak sárga billegetővel, melynek költését mindhárom mintaterületen megfigyeltem. Temerin környékén a nedvesebb rétek megőrzése alapot adhat ennek a terjeszkedő fajnak a tartós megtelepedésére.
Összefoglaló
A fentiekből kitűnik, hogy a sárga billegető (Motacilla flava), és a kucsmás alfaja (Motacilla flava feldegg) élőhely iránti igénye között van némi különbség, azonban a két alak élőhelye néhol átfedi egymást. Megfigyeléseim alapján, és begyűjtött adatokból kitűnik, hogy a kucsmás billegető jobban kötődik a vizes élőhelyekhez, mint a törzsalak sárga billegető, mely e tekintetben „rugalmasabb”, és egyaránt szívesen megtelepszik kevésbé nedves élőhelyen, sőt kisebb arányban mezőgazdasági területen is.
Kucsmás billegető (Motacilla flava feldegg)
A lehetséges új kárpátmedencei alfaj (hibrid)
.jpg)
