Sir Yugo

Phil Dust, az egyesület elnöke bejelentette, hogy hamarosan megszervezik az első találkozót is a tagok számára. De kezdjük előlröl a történetet.

A kragujeváci bádogdobozok nemcsak a „nagy” Jugoszlávia utait rótták, több országba is exportálták kisebb-nagyobb példányszámban. A legnagyobb visszhangja persze az amerikai kivitelnek volt. Az évszázad üzleteként emlegették idehaza a Jugó exportot. A Zastava dolgozói számos módosítást végeztek el az Amerikába szállítandó modelleken, melyek jóval minőségesebbek, korszerűbbek voltak, mint az itthoni piacra gyártottak. Ám a jugoszláv miniautó nem érte el várt nagy sikert a tengerentúlon. Középiskolás kamaszoknak vásárolták meg gyakorló autónak a szülők, ajándékba lehetett kapni egy „rendes” gépkocsi vásárlásakor. Később művészek vásárolták a Jugókat előszeretettel, és ezeken élték ki éppen aktuális inspriációjukat. Nekik köszönhető, hogy ma is népszerű a Jugó, több amerikai városban is megalakultak az ún. Yugo fun club-ok (rajongók klubbjai), évente számos találkozót szerveznek, sőt Jugó múzeum is létezik az Egyesült Államokban.

Kevesen tudják viszont, hogy Északra is szállították a Zastava termékeit, méghozzá Angliába. A szigetországi Reading városában működött az értékesítési központ. Az angol importőr kénytelen volt egy kisebb üzemet is felállítani, ugyanis a vadonatúj Jugók jócskán berozsdásodtak a tengeri szállítás közben. A só kimarta a festést, így Angliában újra mázolták az autókat. Akárcsak az amerikai piacra szánt modellek, az angliai példányok is külön átalakításokon estek át és a Zastava VB (Velika Britanija), illetve a Zastava GB (Great Britain) jelzést kapták.

A Reading-i vállalatot 1981-ben alapították, és még ebben ez évben szerződést kötöttek a kragujeváci gyár vezetőségével az 1100-as és az 1300-as modellek megrendelésére. Később a Jugó került a figyelem középpontjába, és nagy reklámkampány mellett meg is kezdődött az értékesítés. Kezdetben 3-4000 fontért árusították a Jugókat különböző felszereléssel. Arról nem találtam hiteles adatot, hogy pontosan hány példány talált gazdára a szigetországban, egyes források néhány tízezret említenek.

Nem sokáig tartott azonban Angliában a Jugó láz. Az ottani időjárási viszonyok nem feleltek meg a jugoszláv népautónak. Romlott, rozsdásodott, az amúgy is nem túl minőséges autó (pedig ezek a itteniektől jóval korszerűbbek voltak). Később itt is a humor tárgya lett a Jugó. Az egyik legismertebb szereplése a nálunk is népszerű Top Gear autós tévéműsorban volt. Itt egy kerépkárral versenyzett a londoni forgalomban, a bicikli jócskán rávert a városi autónak számító Jugóra.

Néhány száz Jugót azonban még őríznek a gyűjtők, Phil Dusttal az élen. A rajongók tavasszal Readingben találkoznak majd, az egykori üzem helyén. Ki gondolta volna, hogy az Aston Martin, a Jaguár és a Rolls Royce hazájában a Zastavának is lesz rajongói köre, a következő lépés már a lovaggáütés lesz: Sir Yugo.


Korabeli Jugó reklám Angliában. A képen jól látható a jobb oldali kormány és az ár is.