Elektromos törpe

Habár a négykerekű miniatűrök nem mondhatók újdonságnak, vegyük csak példának a Fityót, vagy a Trabantot, az igazi forradalmat mégis a Smart megjelenése hozta. A német mérnökök teljesen megváltak a hátsó ülésektől, és megszületett az igazi városi gépkocsi. Azóta szinte minden gyártó termékpalettájában található egy-egy törpeautó. Az indiai Tata motors a világ legolcsóbb négykerekűjével, a Nano-val, a Volkswagen pedig a Lupóval hódít (már a nevük is miniatűr voltukra utal).

Egy nemrég közzétett kutatás eredménye pedig nyilvánvalóan csak fokozza majd a gyártók törekvéseit a törpeautók kategóriájában, ugyanis 2030-ra a világ akkorra becsült nyolcmilliárd lakosának több mint hatvan százaléka él majd városban. Mint ismeretes már manapság egyes nagyvárosok infrastruktúrája nehezen elégíti ki az egyre növekvő lakos, illetve gépkocsiállományt (megfelelő példa erre Belgrád, de Újvidék is jó úton halad). Ahol pedig a tömegközlekedés nem tudja hatékonyan kielégíteni az utaztatást (lásd ismét fővárosunkat) ott radikális változásokra lesz szükség.



Természetesen mindenki másképp látja a jövőt, így az autógyártók is. Szinte naponta jelennek meg a futurisztikus koncepciók. Sokak szerint az egyik legígéretesebb a General Motors és a Shanghai Automotive Industry közös látomása, az ún. EN-V Concept (Electric Networked Vehicle - hálózati villanyautó). A fejlesztők szerint ez a kétüléses járgány nagyszerűen illik a jövő városába: nem szennyezi a levegőt, kis parkolóhelyet igényel, nem okoz forgalmi dugót, és ami talán az átlagfogyasztó számára a legfontosabb, megfizethető. Az EN-V egyébként már most is készen áll a sorozatgyártásra, néhány prototípus már közlekedik Sanghaj utcáin. A tervezők a többmilliós metropoliszban tesztelik az autót (ha ezt egyáltalán autónak lehet nevezni) élesben, vagyis a hétköznapi közlekedésben.

Az EN-V egy többéves fejlesztés eredménye, elődje a PUMA (Personal Urban Mobility and Accessibility) modell volt, melyet a kerekekbe épített villanymotorok hajtottak. Különleges külalakja mellett minimális fordulókörével kápráztatta el a közönséget, ugyanis szinte egy helyben meg tudott fordulni. Másik erőssége pedig a lítium-ion akkumulátor volt, mely által egy „tankolással” akár negyven kilométert is képes volt megtenni.

Az EN-V a PUMA modernizált változata, a mérnökök szerint sokkal hatékonyabb mint elődje. Gyorsabb a feltöltési ideje és az akkumulátor kapacitása, emellett autonóm módban is tud üzemelni. Magyarul: bekapcsolható az autópilóta, így a valósidejű információk alapján (GPS által) kiválasztja a leggyorsabb útvonalat, elkerülvén a forgalmi dugókat és más akadályokat. Fedélzeti kameráival és szenzoraival „érzékeli" a környezetet, gyorsan reagál a külső hatásokra. A villanyautó hossza nagyjából másfél méter, durván háromszor annyi fér el belőle egy parkolóban, mint közönséges autóból.

Érdekes néhány év (évtized) alatt mekkora változásokon ment át az autóipar. Nemrég még az volt a lényeg, hogy minél több lóerőt préseljenek ki a motorokból és a gyorsulási és végsebességi adatokkal kápráztatták el a vásárlókat. A EN-V esetében pedig e tényezők közül egyet sem tüntettek fel a bemutató reklámban, se lóerő, se 0-100-as sprint idő, se végsebesség.