- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- ...évente két alkalommal érdemes a légkondicionáló fertőtlenítését is elvégeztetni, mert a berendezések gomba- és baktérium- tenyészetekkel lehetnek tele, a készülék ezért ilyenkor fertőzött levegőt keringet a belső térben?
84. szám - 2011. május 01.
A teaA tea talán annak köszönheti több évezredes népszerűségét, hogy rendkívül jó hatással van a szervezetre. Közérzetjavító és nyugtató valamint a benne található sokféle ásványi anyagra (kálcium, magnézium, folsav, cink, B2, B1, B6 vitamin) szüksége van szervezetünknek.
|
1
|
 A legenda szerint a tea története időszámításunk előtt 2737-ben kezdődött. Ebben az időben az ősi Kínában Shen Nong császár volt hatalmon, aki okos és körültekintő uralkodó révén elrendelte, hogy egészségügyi okokból fogyasztás előtt mindenki forralja fel ivóvizét. Így történt, hogy egyik alkalommal, mikor szolgái vizet melegítettek, belehullt a közelben lévő teacserje néhány levele. A víz elszíneződött, ami felkeltette a császár figyelmét. Megízlelte, s üdítőnek találta... A teafajtákat alapvetően három csoportba sorolhatjuk. Ezek a nem erjesztett zöld, az erjesztett fekete és a részlegesen erjesztett oolong tea. A világ legnagyobb teatermesztő országai közül először mindenképpen Kínát kell megemlítenünk, majd Japánt, Tajvant, Indiát s Sri Lankát. A nyugati világ, beleértve Európát és Amerikát csak sokkal később, 1610 körül kezdte el fogyasztani e rendkívül értékes italt. Ezzel egyidőben a tea keresett árucikké vált. Magas ára miatt kizárólag a kiváltságosok juthattak hozzá s ezért a teafogyasztás az elit réteg státusszimbólumává vált. A kereslet mégis egyre csak növekedett, s valóságos karavánutak alakultak ki, melyek átszőtték egész Eurázsiát, összekötve a Csendes-óceán partját az Atlanti-óceán partjával.  Ázsiai táj teaültetvénnyel Kínában a teával kapcsolatos hagyományok a kezdetektől fogva átszövik minden társadalmi réteg hétköznapjait. Már a régmúlt időkben is nagy hansúlyt fektettek a minőségre és szigorú szabályok szerint dolgoztak. Kizárólag a fiatal nők érhettek hozzá a tealevelekhez vigyázva arra, nehogy megsértsék felületüket, s munka előtt tilos volt hagymát, fokhagymát és erős fűszereket használniuk nehogy az ujjukon maradt illatnyomok kihatással legyenek a tealevelekre. Az első, teáról írott könyv szerzője Lu Yu, kinek munkája a 800-as évekre tehető. Érdekességként említjük meg, hogy ez idő tájt a tea Tibetben akkora népszerűségnek örvendett, hogy fizetőeszközként is használták. Nem is csoda, hiszen értékét megnövelték a „szállítási költségek” hiszen nem kis munka volt jakon feljuttatni a Himalája hegygerincei közé, mintegy 5000 m-es tengerszint feletti magasságba az árut.  Japán teaművész Japán lakosait a Kínából érkező szerzetesek ismertették meg a teával és a világ más területeihez hasonlóan itt is azonnal közkedveltté vált. Olyannyira fontos volt, hogy külön teaházakat építettek ahol szigorú szabályok szerint történt a tea felszolgálása. Ahhoz, hogy valaki művészeti szinten elsajátítsa a szertartást, évekig kell tanulnia a kecses, könnyed mozdulatokat s idővel egész viselkedésébe kifinomult udvarias báj költözik.  
A japán teaházak erdei lakhoz hasonlító épületek, melyek rendkívül egyszerűek, kevés bútorral és sokszor tologatható térelválasztókkal.
India: Mivel Kína egészen 1840-ig, az első ópiumháborúig elzárkózott az európaiakkal való kereskedelem elől, így az angolok saját gyarmati területükön, Indiában voltak kénytelen teát termeszteni. Mivel az éghajlat megfelelt, Robert Fortune skót származású botanikust bízták meg, hogy nyomozza ki a teafeldolgozás rejtélyeit, ki tudással és felszereléssel érkezett vissza Indiába. Innentől kezdve az angolok többé már nem szorultak Kínára.
Bár az Európába visszatért utazók meséltek a keletiek „furcsa” szokásáról, mégsem tudták igazán megmagyarázni, hogyan is fogyasztják a tealevelet. Az európaiak első pontos ismereteiket egy portugál származású jezsuita szerzetesnek köszönhetik, aki 1560-ban eloszlatta írásával a teára vonatkozó téves információkat. A tea mégis csak ötven élvvel később, 1610-ben indul hódító útjára Európában köszönve a portugáloknak és a hollandoknak. (Emlékezzünk rá, hogy Kínában az i.e. 2700-as évektől fogyasztják.) Érdekességként említjük meg, hogy az angolok mindaddig nem mutattak érdeklődést e keleti hagyomány iránt, míg 1662-ben királyuk, II Károly el nem vette feleségül a portugál hercegnőt Braganzai Katalint, aki szívesen kínálta teával vendégeit. Ez a királyi „hóbort” belopta magát minden nemesi társaságba, s az angolok azóta is örömmel hódolnak e szokásuknak. Ők és az oroszok a legnagyobb teaivó nemzet Európában.  Teáskészlet az angol Viktória királyné idejéből Teázó hölgyek (XIX. század) Kezdetben Európába Portugália hajóival érkezett az illatos tealevél, de a liszaboni kikötőben átpakolták a rakományt holland hajókra, kik északi irányba indultak. Ők látták el Franciaországot és a balti államokat. 1680 körül a tea megjelent a vendéglők étlapján is, és ez idő tájt említik meg először az ínyenc kombinációt, a tejjel krémesített teát is. A jeges tea sokkal később egy véletlen folytán született. Története csak 1904-ben kezdődött az USA-ban lévő St.Louis-i világkiállításon. Az egyik nagy teaültetvénytulajdonos, Richard Blechynden azt tervezte, hogy a tea népszerűsítésének céljából megvendégeli az érdeklődőket, ám a melegben senki sem vágyott a melengető italra. Ha Blechynden nem akarta elszalasztani a bemutatkozási lehetőséget, cselekednie kellett s egy tervet eszelt ki, mi be is vált. A teába jeget tett s a hűsítő ital egykettőre fogyni kezdett.  XVIII. századi teaszalon az előkelő Ritz szállodában  A londoni Ritz szálló mai teaszalonja Az oroszok 1618-ban kezdtek el érdeklődni a tea után. Az ország ellátása meglehetősen hosszadalmas és bonyolult volt, hisz a karavánokkal való szállítás általában 16 hónapot vett igénybe. Ennek ellenére a teázás közkedvelt időtöltéssé vált, minek egyik fontos kelléke a míves és drága, sokszor nemesfémmel díszített porceláncsészék mellett a szamovár volt.  A szamovár elnevezése orosz eredetű (samo-egyedül, var-forral), ám az edényféleség Kínából származik.Az amerikai kontinensre, pontosabban Új Amszterdam kikötőjébe (mai New York) 1650-ben érkezett meg egy holland kereskedőhajón az első tearakomány. Az ottani európai származású lakosság akkor még több teát fogyasztott, mint Anglia lakossága együttesen. Az Új Világ fő kereskedelmi kikötői Boston, New York és Philadelphia voltak ahova szüntelenül érkeztek a teától roskadozó hajók. Amerikában szintúgy, mint a Távol-Keleten fontos szertartás kísérte a teázást. New Yorkban és Bostonban londoni stílusú teaházak nyíltak, s immár nem csak a leggazdagabb réteg számára volt elérhető. Amerika akkoriban még angol gyarmati terület volt, miből kifolyólag Nagy Britannia igyekezett a lehető legjobban kizsákmányolni. Még a teából származó hatalmas bevétellel sem volt megelégedve, s kizárólag saját érdekeit szem előtt tartva magas adókat rótt ki az Amerikába érkező teára. Ennek következtében elkezdődött e törvény kijátszása, a csempészet ezért a Brit Kelet-indiai Társaság Kínából érkező hajóinak rakományát nem vásárolták meg. Az angolok hatalmas veszteségeket könyvelhettek el, az említett részvénytársaság pedig rövid időn belül eladósodott mivel a raktáraiban felhalmozódott árut nem tudta értékesíteni. Hogy megmentse őket, Nagy Britannia úgy döntött, megengedi, hogy a Társaság a gyarmatokon a gyarmati adó megfizetése nélkül, a csempészek árai alatt adja el az árut. Az amerikaiak továbbra is kitartottak elveik mellett s visszafordították a brit hajókat. Egyedül Bostonban élveztek támogatást a hatalom részéről, s az oda érkező hajók reménykedhettek némi jövedelemben. Ezt megakadályozandó bostoniak 1773. december 16-án indiánnak öltözve feljutottak a fedélzetre s a rakományt kíméletlenül a tengerbe szórták. Ez az esemény jelzi az amerikaiak függetlenségi törekvéseinek kezdetét.
 Postabélyegző a Bostoni teadélutánról (1773. XII. 16.) A tea XX. századi népszerűségét nagy mértékben a teafilternek köszönheti. Az ötlet onnan származik, hogy Thomas Sullivan teakereskedő kis zacskókban küldte el ügyfeleinek a mintát. A tea népszerűségének másik oka a rendkívül egyszerű elkészítési módjában kereshető.  Modern keleti stílusú teaszalon a kaszinók városában, kilátással a Las Vegas sugárútra
 | |
Kapcsolódó cikkek
- Olvasóink ajánlata
.jpg)
- Támogató
