A közelmúltban a világ több vezető sajtóorgánuma – köztük a BBC – is foglalkozott az államfők között mindenképpen csodabogárnak – és pozitív értelemben – kirívó esetnek számító baszk–olasz származású José Mujicával, a dél-amerikai Uruguay 2010. tavasza óta hatalmon lévő állam- és kormányfőjével.
Az uruguayiak büszkék lehetnek elnökükre, José Mujicára
A 79 éves államférfiról szóló összes tudósítás és elemzés következetesen a világ legszegényebb államelnökének nevezi őt, lévén, hogy valójában zöldség- és virágtermesztésből teremti elő a napi betevőjét, ám ezt az elnök határozottan visszautasítja.
„Nem vagyok szegény – mutatott rá Mujica. – Szegény az, akinek semmije sincsen, vagy túl sokat akar. Én nem szegénységben élek, hanem képes vagyok lemondani bizonyos dolgokról, és nincsenek nagy igényeim. Lehet, hogy excentrikus öregnek tartanak, de ez az én szabad és tudatos választásom” – pontosított. Éppen ezért választottuk mi is címül: a világ legszerényebb, nem pedig legszegényebb államfője!
Tizenöt évet töltött börtönben
José Mujica egyike volt az uruguayi diktatúra által fogva tartott politikai túszoknak, mivel aktívan részt vett a kubai forradalom által inspirált baloldali Tupamaros gerillaszervezet fegyveres akcióiban, ahol maga is hat golyót kapott.
Az egyszerű életviteléről híres, és a fogyasztói kultúrát mélyen elítélő jelenlegi elnök összesen 15 évet volt börtönben embertelen körülmények között politikai fogolyként. Kilenc évet afféle magánzárkaként egy gödörben. Az 1985-ös demokratikus fordulat szabadította ki, ekkor látott neki a Tupamaros politikai párttá átalakításához.
Életfilozófiáját nagyban befolyásolták a rács mögött töltött évek. „A börtönben rájöttem, hogy rengeteg fölösleges problémát gyártottam saját magamnak. Szabadnak lenni annyit jelent, hogy az ember a lehető legtöbb időt azzal tölti, amivel igazán szeret foglalkozni. Persze ehhez rengeteg időre van szükség. Ha sokat fogyasztanék, és nagy igényeim lennének, az egész életemet arra pazarolnám, hogy pénzt gyártsak az igényeim kielégítésére, így pedig nem lenne időm szabadon élni” – foglalta össze Mujica.
74 évesen vette fel élete első öltönyét
Amikor 2009-ben a szomszédos Brazília elnöke felkereste Montevideót, mindenki meglepődött, amikor az akkor csak még államfőjelölt Mujica méretre szabott fekete zakóban, mellényben és hozzá való nadrágban feszített Luiz Inácio Lula da Silva mellett. A veterán politikust korábban soha nem látták öltönyben, még akkor sem volt hajlandó ilyen viseletet hordani, amikor képviselővé, majd szenátorra választották, sem amikor kormánytag lett, de még külföldi delegációk kedvéért sem húzta magára a diplomaták egyenruháját. Most azonban Montevideo egyik legelegánsabb szabóságában vettek róla méretet. Mujicát állítólag a kampánystáb beszélte rá, hogy leendő államfőhöz méltó ruhadarabokra cserélje viseltes pulóvereit és gyűrött ingeit. Végleg azonban Lula győzhette meg, aki kijelentette: háromszor kampányolt öltöny nélkül, és csak negyedszer győzött, amikor öltönyben szállt versenybe az elnökségért…
Az elnöki palota helyett egy vidéki farmon él
Megválasztása után a nép között csak „El Pepe”-ként emlegetett népszerű politikus nem költözött be a patinás elnöki palotába – viszont felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói fedélnélkülieknek, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói.
Uruguay első baloldali elnöke mind a mai napig vidéki házában él. A farmot két rendőr és egy Manuela névre hallgató háromlábú (!) kutya őrzi. A szerény hajlék és a hozzá tartozó gazdaság mellett összes értéktárgyát három traktor és egy 1987-es Volkswagen-bogárhátú képezi. Összes ingatlanjának piaci értékét mintegy 160 ezer eurónak megfelelő helyi valutában állapította meg az adóhivatal.
A farmhoz tartozó földet Mujica és felesége művelik, gyakori látvány a traktoron ülő államfő. Majdnem egész életemben így éltem: jól és boldogan – mondta erről az egyébként vegetáriánus politikus.
Puritán életvitelén felül az elnök havi fizetésének – ami 1250 USD-t tesz ki – 90 százalékát civil szervezeteknek adományozza. Elnöki terminusa végén az exállamfőknek járó tiszteletdíjból pedig iskolát szándékozik építtetni.
„Nincs szükségem a fizetésemre – így is bőven megtermelem, amire igényt tartok, és egy percre sem feledkezem meg azon honfitársaimról, akik ettől is sokkal kevesebből kell, hogy éljenek” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a közelmúltban a tekintélyes El Mundo c. spanyol napilapnak. (Uruguayban jelenleg 609 euró az átlagbér).
Mujica nem az első elnök a történelemben, aki eladományozza a fizetését. John F. Kennedy, az 1963-ban meggyilkolt néhai amerikai elnök hivatali ideje alatt fizetését szintúgy jótékony célokra fordította.
Egy másik kis kitérő: Mujica évi 15 000 dolláros fizetése (melynek – mint láthattuk – a legnagyobb részét nem is veszi fel) pontosan az 5,8%-a David Cameron brit miniszterelnökének, 4,2%-a Stephen Harper kanadai kormányfőének, 3,1%-a Barack Obama amerikai elnökének, de még a csontszegény Kenya miniszterelnöke is 40-szer akkora juttatásra jogosult, mint Uruguay első embere.
A világ első ex-gerillából lett first ladyje
Mujica 2005-ben hivatalosan is feleségül vette addigi élettársát, Lucía Topolansky (1944), akit még a gerillamozgalomban ismert meg. Lucia szintén éveket töltött börtönben a katonai diktatúra ideje alatt, majd szabadulása után a nép szenátorrá választotta. A házaspárnak nem születtek gyermekei.
Miután férjét Uruguay élére választották, ő lett a világ első first ladyje, aki gerillaharcosi múlttal rendelkezik. A népszerű politikus asszony 2012. november 26. és 28. között hivatalosan is az ország ideiglenes államfője volt, miután mind férje, mind az alelnök külföldön tartózkodott. Ilyen eset – hogy egy nő álljon az ország élen – még ha csak három napra is –, először fordult elő az apró dél-amerikai állam két évszázados történelmében.
Azért őt is érik is érik kritikák
Az elmondottak alapján El Pepe minden bizonnyal nem azért lett politikus, majd köztársasági elnök, hogy saját vagyonát gyarapítsa, hiszen még bankszámlával sem rendelkezik. Talán ez az erkölcsi háttér ad erőt neki ahhoz is, hogy kíméletlen harcot folytat a korrupció minden megnyilvánulása ellen. Az eredmény kézzelfogható: a gazdasági világválság ellenére az ország gazdasága fellendülőben van.
Gazdasági sikerakciói mellett és annak ellenére, hogy választóihoz hasonlóan él, a politikai élet viharai őt sem kímélik. Népszerűsége nemrégiben 50% alá csökkent, amikor a nyáron a marihuána termesztésének és forgalmazásának legalizálását bejelentő törvény megszületett. Mujica ugyanis úgy véli a fő probléma nem a fogyasztás, hanem a drogkereskedelem, és ezzel a lépéssel visszaszorítható a bárók tevékenysége. Korábban az abortusz legalizálása okozott (álszent) viharokat, majd a közelmúltban az azonos neműek közti házasságot lehetővé tevő törvény.
Uruguay sorrendben 40-dik elnöke azonban nem tűnik ettől túlzottan felzaklatva a kritikáktól, és tovább műveli földecskéjén a virágokat. Politikai túlélése sem foglalkoztatja, hiszen a 2015-ös elnökválasztásokon az alkotmány értelmében az életkora miatt úgysem tudná magát újrajelöltetni.
Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság) Suriname után a második legkisebb független ország Dél-Amerikában. Lehet, hogy dél-amerikai viszonylatban Uruguay apró országnak számít, ám területe így is éppen duplája, mint Szerbiáé. Ezt az alacsonyan fekvő országot (hegyek nincsenek, csak dombok) a 2011-es népszámlálás adatai szerint 3,3 millióan lakják, az egy főre eső nemzeti jövedelem (GDP) pedig 14 415 USD-t tett ki (Szerbiában ez jelenleg hivatalosan 4917 dollár). Az ország neve az őslakos guaraní indiánok nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”. Az Atlanti-óceán partján fekszik, észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával határos. Az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. Fővárosa, Montevideo, amit 1730-ban nyilvánítottak várossá, és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).
A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguay-t is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyol hatalomtartókra és kikiáltották a függetlenséget, azonban két évvel később a portugálok szállták meg az országot, akiket 1821-ben Brazília váltott fel és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott: 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett – és maradt is napjainkig.
A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.
A 20. század elején az országot több elnöki mandátumban is irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-Amerika Svájcaként” emlegetni – sőt, lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a „címmel”.
A második világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az 1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva a Tupamaros nevű baloldali gerillacsoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszul Jorge Pacheco Areco elnök, majd utódja Juan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely 1973-ban átvette a hatalmat és így az egykor demokratikus Uruguayból katonai diktatúra lett – egészen 1984-ig, amikor Julio María Sanguinettit választották elnökké.
Érdekességként szeretném megjegyezni, hogy a fővárosban több ezres magyar kolónia is él, akik elsősorban a második világháború és az 1956-os forradalom után leltek itt második hazára és alapítottak családot. Nem gondolnánk, de nagyon sok európai kékvérű család is ide emigrált, így ma pl. több Habsburg-főherceg és a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László herceg több gyermeke is itt telepedett meg. |
Őexcellenciája José Mujica, az Uruguayi Keleti Köztársaság állam- és kormányfője
Az öröm pillanatai – a frissen beiktatott Mujicának elsőként természetesen a felesége, Lucía Topolansky gratulált
Öltönyben először 74 éves korában láthatták a honfitársai
Lucía Topolansky, a világ első gerillaharcosból lett first ladyje
Ez az igazi Mujica: traktoron és az elválaszthatatlan bogárhátújával
José Mujica, azaz El Pepe nagyon népszerű vezető
Az elnök és kedvence, Manuela, a háromlábú kutyus
Egy igazi farmer, aki nem sokat ad a külsőségekre
10 – Az elnöki palotát hajléktalanoknak engedte át
.jpg)
