Nevét a partra vetett bálnacsontvázakról kapta, valamint arról a több mint ezer hajóroncsról, mely egykor a köd és a hatalmas hullámok miatt feneklett itt meg. A folytonosan vándorló homok újra és újra feltárja az emberi csontmaradványokat és a rég eltűnt hajók partra vetődött roncsait.
A Csontváz-part a Namib-sivatag északi részén húzódik. A part baljóslatú nevét az itt heverő hajóroncsoknak köszönheti, melyeket az erős atlanti áramlások ejtettek csapdába. A szárazföld sem barátságosabb. Azok, akiknek a jéghideg Atlanti-óceán és a cápák okozta veszély elől sikerült megmenekülniük, gyakran éhen vagy szomjan vesztek a hajóroncsok és a bálnaroncsok szomszédságában. Néhány hét elteltével aztán a Namíb sivatag finom homokja vékony lepellel von be minden emberi, állati maradványt.
Az Angola határától 500 km hosszan végighúzódó part menti terület ma nemzeti park. Ez a sivatagi régió nevével ellentétben, igen látványos. Sokszor 300 métert is elérő homokdűnék a tengerbe buknak alá, amelynek vize kristálytiszta. Úgy tűnik, mintha a Csontváz-parton az élet semmi formája nem maradna meg. Ez azonban nem igaz.
Növények, állatok élnek itt szép számmal - mégpedig a ködből! Normális körülmények között az Atlanti- óceán felett kialakult forró, nedves levegőnek a perzselő sivatagi napon el kellene tűnnie: mielőtt azonban a párás légtömegek elérnék a partot, a közvetlenül az Antarktiszról érkező jéghideg Bengulea-áramlatba ütköznek, s nedvességtartalmukból a lehűlés során köd képződik.
A kora reggeli órákban lehet különösen jól megfigyelni a nedves „szellem” okozta látványosságot, amint félelmetesen szétterül, és akár 40 km mélyen is belopódzik a szárazföld felé. Hajnalban az egész partvidék nyüzsögni kezd. Minden élőlény sajátos módon alkalmazkodik ehhez a környezethez, hogy az életet adó vízcseppeket minél hatékonyabban hasznosítsa.
A ködevő bogár például miután felfutott egy dűnére, akrobata módjára „fején áll”, a hátsó lábait kinyújtja. Pontosan úgy, ahogy egy pohár víz falára kicsapódik a víz, ha elég hideg, a köd is lecsapódik a bogár testén és lecsurog a szájához. De van olyan bogár is, amelyik több mint egy méter hosszú árkot épít, amelynek meredek falain a víz lecsapódik és a „ciszternában” összegyűlik.
A növények gyökere nem hatol túl mélyre, de annál jobban szétterül, és kb. 10 méteres körzetből gyűjtik össze a nedvességet.
.jpg)
