A mai ember hajlamos arra, hogy az állatokat önmagához hasonló: érző, gondolkodó, értelmes lényeknek tekintse. A kedvtelésből tartott állatokat személyes névmással ruházza fel, boldognak és szenvedni látja „őket” és úgy gondolja, hogy anatómiai tulajdonságaik és nem intellektuális képességek hiányában nem tudnak megszólalni. Nem csak a ma embere foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az ókori görögök, az állatok intelligenciáján és érzelmein elmélkedve, azt vitatták, hogy megilletik-e az állatokat is, az emberekéhez hasonló törvények és erkölcsi jogok.
Bölcs bagoly az ógörög drachmán
Az 1600-as évek híres filozófusa René Descartes, már nem így gondolkodott. Descartes úgy érvelt, hogy az állatok értelem nélküli lények, amelyek nem sokban különböznek a mechanikus szerkezetektől. A megütött állat üvöltését is egyszerű reflexnek, és nem a fájdalom jelének tekintette. Ez a nézet majdnem 200 évig tartotta magát. A 18. században, néhány értelmiségi elszántan szembeszállt Descartes-i világképpel és elkezdődött az állatok pártolása, amit nemsokára tudományos megfigyelések és kutatások követtek Az állatok viselkedését tanulmányozó tudományt etológiának nevezik. A 20. század legismertebb etológusa Konrad Lorenz, míg magyar viszonylatban Csányi Vilmos előtt kell fejet hajtanunk.
Csányi Vilmos - etológus
Összehasonlítva az ember és az állatok agyműködését sok hasonlóságot és eltérést fedezhetünk fel. A tudomány sokféleképpen vizsgálta az állati agyat és összehasonlítást is végeztek az állatok és az ember elméje között. A vizsgálódás során majmok, kutyák, delfinek, patkányok és rovarok problémamegoldó- és emlékezőképesség tanulmányozták.
A kutatások során kiderült, hogy majmok és a delfinek olyan feladatokat is meg tudnak oldani, amelyek az embernél a fogalmi gondolkodáshoz van kötve. A patkányok és a hangyák kitűnően megtanulják a labirintusfeladatokat, jobban teljesítenek mint az emberek. A méhek a parányi agyukat használva pontosan közlik egymással a virágmezők helyét. Ezekből a megfigyelésekből arra következtethetünk, hogy az állat válaszol az őt érő ingerekre, és a fejlettségi szintjéhez képest döntést hoz, vagyis választ jó és rossz között.
A múlt század elején Wolfgang Köhler csimpánzokkal kísérletezett. Egy ketrecbe néhány ládát tett be, a ketrec tetejére, pedig egy banánt kötött úgy, hogy azt a majmok egy ládára felállva ne tudják elérni. A csimpánzok néhány próbálkozás után rájöttek, hogy az egymásra helyezett dobozokról meg tudják szerezni a banánt.
Wolfgang Köhler kísérlete
Gardner amerikai kutatónak sikerült a Washoe nevű csimpánzt, a süket-némák által használt jelbeszéd, mintegy 150 kifejezésére megtanítani. E jelbeszéd jeleit azután más majmok is megtanulták, és azzal kommunikáltak egymással.
Nagyon érdekesek a delfinekkel végzett kísérletek. A két elkülönített medencében elhelyezett egy-egy delfin csak közös együttműködéssel juthatott jutalomfalatokhoz. A feladat a következő volt: Az egyik állat medencéjébe két lámpát építettek be, a másik medencéjébe ugyanúgy két gombot helyeztek el. Amikor az első delfinnél kigyulladt a jobb vagy a bal oldali lámpa ezt jeleznie kellett a másik medencébe lévő társnak, amelyik a megfelelő gomb megnyomásával teljesítette a feladatott és jutalmat kaptak. A delfinek nagyon gyorsan rájöttek a megoldásra és hangokkal közölték melyik lámpa világít.
Okosak vagy buták?
A világ egyik legokosabb emlősének tartott delfin, azonban más téren elég logikátlanul és bután viselkedik. A foglyul ejtett példányok nem jönnek rá, hogy a vízparkok fél méteres medencefalán átvetve magukat, megszökjenek vagy átugorjanak egymáshoz.
Aki ismeri a kutyákat az tudja, hogy ezek az állatok igen apró jelekből sok mindent kitalálnak, kikövetkeztetik a gazda szándékát. A kutyák meg tudják különböztetni mi fontos a gazda számára, vagy mi a tilos. A gazda távollétében rosszat cselekvő kutya, pl. kikaparja a virágot, amelyről tudja, hogy nem szabad, mert többször is fegyelmezve lett érte, ezután gazdáját a kapuban megalázkodó pózban, bűntudatot mutatva várja, vagy üdvözlés helyett elbújik a helyére. Ebből arra következtethetünk, hogy előre tudja, hogy büntetésre számíthat, azaz elképzeli a jövőt. A céljaik eléréséért az állatok „hazudni” is tudnak. Megtévesztési taktikával csalják el a madarak a ragadozókat a fészküktől, sérülést tettetve. A fotelbe szoktatott macska, ha helyére ülnek az ajtó előtt nyávogva kéredzkedik ki, és amikor a gazdi feláll, hogy kiengedje a fotelbe ugrik.
Ártatlan vagyok, ne bánts…
Az állatok memóriával is rendelkeznek. A ló ha beüti a fejét, vagy megbotlik valahol, akkor még hosszú idő után is emlékezik a helyre ahol ez megtörtént, és lehajtja a fejét, vagy átugorja az akadály, sokszor akkor is, ha azt eltávolították onnan.
Mai ismereteink szerint, mégis nagy különbség van az állatok és az ember memóriája és agyműködése között. Az ember elzárkózva a külvilágtól is fel tudja idézni emlékeit, míg az állatok erre csak akkor képesek, ha ezt külső ingerek kiváltják. Emlékezetük a környezetből jövő információkra ad választ. Az ember a környezettől függetlenül is el tud képzelni dolgokat, változatos terveket sző, esetleg ábrándozik arról, ami meg sem történhet. Elméjében létrehozhat képtelen vagy működő dolgokat.
![](/Image/Cikkek/Sarnyai/int6.jpg)
Képtelen dolgokra csak az ember képes
Az eddig elvégzett megfigyelések nem tudtak egyértelmű választ adni arra, hogy az állatok rendelkeznek-e öntudattal, vagyis tudnak-e magukról, tudatosul-e az elméjükben az „Én Vagyok Valaki” fogalom. A csimpánzok tükörben felismerik önmagukat, de ez még nem elegendő bizonyíték az öntudat létezésére.
„ÉN” vagyok „VALAKI”???
Lehetséges, hogy az állatok vagy legalábbis némelyek rendelkeznek a tudat valamilyen formájával, de erre a kérdésre még nem sikerült tudományos, azaz bizonyítható választ találni.
Az értelmesek-e az állatok kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Csányi Vilmos etológus ezt így fogalmazza meg: „Egészen széles tartománya van ennek az állapotnak, mi magunk valószínűleg a tartomány felső részén állunk, de nincs szakadék közöttünk és a hozzánk legközelebb állók között, fokozatok vannak, mértékek, de nem biztos, hogy ezek egyben kategóriák is.”