Állatnévi előtagú metaforikus szóösszetételek

A birkatermészet is hasonló magatartásra vonatkozik, mint a birkatürelem. A birkatermészetűnek nyilvánított ember jámboran elvisel mindenféle méltatlanságot, sértést, szinte ösztönözve a környezetében levőket arra, hogy piszkálják, csúfolják. A birka főnév nemcsak az említett összetételekben szerepel átvitt értelemben, hanem önmagában is. A gúnyos szóhasználatban a birka főnév a bárgyúságig türelmes vagy ostoba emberre vonatkozik.

Több olyan metaforikus összetétel van a magyar nyelvben, mint a birkatürelem és a birkatermészet. Íme néhány: majomszeretet, oroszlánrész, macskazene, lóugrás, nyúlcipő, egérút, krokodilkönnyek, ökörszem, medvetalp, darázsderék, kecskeszakáll, madártávlat, veréblépés, kutyahűség, majomsziget, kutyakomédia, kutyanyelv, mamutvállalat stb. Metaforikus összetételeink zöme efféle, állatnevet tartalmazó főnév.

Látszólag nem sok a különbség az említett összetételek közt, ha viszont alaposabban szemügyre vesszük őket, megállapíthatjuk, hogy különbözőképpen jut bennük kifejezésre a metaforikusság, vagyis a két fogalom közt fennálló tartalmi hasonlóság vagy egyezés. Az ilyen összetételek egy részében az állatnév valamilyen tulajdonságot vagy mértéket fejez ki annak alapján, hogy a szóban forgó állatra is ez jellemző: oroszlánrész (valamiből a legnagyobb részre, siker kivívásában a legfőbb érdemre utal a választékos beszédben), darázsderék (nagyon karcsú nővel szokta kapcsolatba hozni a népnyelv), mamutvállalat (sajtónyelvi szó, óriási vállalatra vonatkozik).

Az összetételek másik csoportjában (a birkatürelem is idetartozik) az utótag jelentését az előtaghoz való hasonlítás módosítja: kecskeszakáll (olyan kis hegyes szakáll, mint a kecskéé), kutyahűség (alázatos, feltétel nélküli ragaszkodás, mint a kutyáé), majomszeretet (a szülőnek gyermeke iránti elfogult, kényeztető szeretete, a majoméhoz hasonlóan).
Olyan metaforikus összetételek is vannak, amelyekben az utótagot nem magához az előtagban kifejezett állathoz hasonlítják, hanem az állat cselekvéséhez, helyzetéhez stb.: macskazene (fülsértő, hamis zene vagy zajongás valakinek bosszantására, kigúnyolására, mint a macskanyávogás), kutyakomédia (komolytalan, nevetséges jelenet, esemény, eljárás a bizalmas beszédben, mint a kutyák pajkos játéka), madártávlat (felülről, nagy magasságból szemlélve, mint ahogyan a madár látja).

Az állatnevet tartalmazó összetett főneveknek egy további csoportjában az összetétel egészében átvitt értelemben szerepel: medvetalp (fehér, ernyős virágzatú, magas, szagos gyomnövény, illetve dísznövény), ökörszem (erdőben élő, barnás színű, apró énekesmadár), lóugrás (sportnyelvi szó, egyrészt olyan lépésre vonatkozik, amelyet a lónak nevezett sakk-bábuval L alakban tehet meg a játékos, másrészt pedig olyan tornagyakorlat, amikor a tornász meghatározott módon átugrik egy négy lábon álló, hosszúkás, párnázott, közepén két kápával ellátott tornaszeren), kutyanyelv (hosszú, keskeny papírlap neve a bizalmas szóhasználatban), krokodilkönnyek (képmutató, hazug sajnálkozásra, könnyhullatásra mondják rosszallóan, ugyanis a krokodil nem azért könnyezik, mert szomorú).

Olyan állatneves összetételek is akadnak továbbá, amelyek éppen attól lesznek képszerűek, hogy nem létező vagy lehetetlen dologra hivatkoznak: nyúlcipő (a gyáva megfutamodást jelképezi: felhúzza, felveszi a nyúlcipőt), egérút (a menekülés lehetőségét szimbolizálja: egérutat vesz v. nyer), majomsziget (azoknak a férfiaknak a csoportja vagy helye táncteremben, akik éppen nem táncolnak, illetve akik a korzón a nőket nézegetik).