Szegő Gábor - Az ortogonális polinomok megteremtője

Szegő Gábor Kiskunhegyesen született 1895. január 20-án. A kiskunhegyesi elemi iskolai és a szolnoki gimnáziumi tanulmányai után 1912-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol matematikai és fizikai előadásokat hallgatott Fejér Lipótnál, Kürschák Józsefnél és Eötvös Lorándnál. Ugyanebben az évben a Mathematikai és Physikai Társulat tanulóversenyén (amelyet később Eötvös-versenynek neveztek, ma pedig Kürschák-verseny a neve) első díjat nyert. Sok évvel később a Stanford Egyetem professzoraként a magyarországi tanulóversenyek mintájára hasonló jellegű problémamegoldó versenyt indított az amerikai középiskolások számára.

A következő évben a folytonos függvények polinomokkal történő approkszimációjáról készített munkájával elnyert egy egyetemi díjat. Rendszeres olvasója volt a középiskolások feladatkitűző folyóiratának, a már akkoriban rendszeresen megjelenő Középiskolai Matematikai Lapoknak, amelyről 1961ben így emlékezett vissza: "Ma is elevenen él bennem az az időszak (1906-tóI1912-ig), amikor magam is olvasója voltam e Lapoknak. Alig vártam a havi szám megjelenését; izgatottan fellapoztam a kitűzött feladatokat, és szinte rávetve magam a problémákra, nyomban törni kezdtem a fejem megoldásukon."

1913 és 1914 nyarát a berlini, illetve göttingai egyetemen töltötte, ahol a kor leghíresebb matematikusainak az előadásait hallgatta. Budapesten ismerkedett meg Pólya Györggyel, aki későbbi munkásságában oly fontos szerepet játszott. 1914-ben, amikor kitört az első világháború, azonnal visszatért Magyarországra, ahol 1915. május közepéig folytatta egyetemi tanulmányait. Ekkor behívót kapott a Monarchia hadseregébe és katonai szolgálata az 1918. november 11-i fegyverletételig tartott. Ez idő alatt a gyalogságnál, a tűzérségnél, majd a légierőnél szolgált, ahol megismerkedett Kármán Tódorral, akihez Kármán haláláig baráti kapcsolat fűzte. Szegő az Osztrák-Magyar Császári és Királyi Hadsereg katonájaként, mialatt alakulata Bécsben állomásozott, 1918-ban a bécsi egyetemen megszerezte a doktorátust.

1919-ben házasságot kötött Neményi Erzsébet Annával, aki a budapesti egyetemen doktorált kémiából. Ebből a házasságból két gyermekük született, Péter és Veronika. 1919-ben és 1920-ban a budapesti Műszaki Egyetemen Kürschák József asszisztenseként dolgozott, ami akkoriban nem biztosította az anyagiakat a tisztességes megélhetéshez. Ezért, amikor felesége egy berlini kémiai folyóiratnál szerkesztői állást kapott, Berlinbe költöznek, ahol Szegő 1921-ben az egyetem magántanára lett. Előadásai mellett közreműködött a Jahrbuch für Fortschritt der Mathematik című folyóirat szerkesztői munkájában is. 1924-ben az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulat König Gyula-díjjal tüntette ki.

1926-ban a königsbergi egyetem professzorává nevezték ki, ahol 1934-ig dolgozott, amíg a politikai helyzet elviselhetetlenné nem vált részére Németországban. Ekkor az USA-ba költözött, ahol Pólya György és J. D. Tamarkin ajánlására St. Luisban kapott tanári állást a Washington Egyetemen, aminek egy picurka szépséghibája volt, mégpedig az, hogy az egyetem anyagi lehetőségeinek korlátozottsága folytán képtelen volt fizetést is adni az álláshoz. Ezt a problémát St. Luis lelkes polgárai úgy oldották meg, hogy részben helyi adakozásokból, részben pedig a Rockefeller Alapítvány, illetve a Hontalan Német Tudósokat Segítő Szükség bizottság adománya révén fizetését négy évre biztosították.

Négy év után útja a kaliforniai Stanford Egyetemre vezetett, ahol 1953-ig tanszékvezető és 1960-ig professzor volt. Ekkor Emeritius professzorként (címzetes egyetemi tanár) nyugalomba vonult, de a kutatásait továbbra is folytatta. Tanszékvezetőként oroszlánrészt vállalt abból a munkából, aminek eredményeképpen ma a Stanford Egyetem matematikai tanszéke az USA tíz vezető matematikai intézete közé tartozik (Berkeley, Harward, MIT, Princeton, Vale, stb.) és a világ egyik leghíresebb matematikai központjává vált.

A második világháború után Szegő az USA hadseregében teljesített szolgálatot, mint katonai tanácsadó, majd a franciaországi Biarritz katonai egyetemén tanított matematikát az Európából hazaszállításra várakozó katonáknak. 1960-tól kezdve gyakran látogat szülőhazájába, ahol előadásokat tartott és közvetlen kapcsolatban állt a magyar matematikusokkal.

1968-ban elhunyt felesége, Anna. 1970-ben Szegő felfedezi magán, hogy Parkinson-kórban szenved. 1973 és 1980 között idejének nagy részét megosztva tölti Palo Altoban és Budapesten. Utolsó matematikai előadását 1969-ben tartotta Budapesten egy nemzetközi függvénytani konferencián Fejér Lipót munkásságáról.

A matematikusok között legendás hírben álló Szegő Gáborhoz rendszeresen érkezett a matematikai tárgyú külön lenyomatok és levelek tömkelege. Élete alkonyán nagyon bántotta, hogy betegsége miatt a hozzá intézett szakmai kérdések többségére nem tudott választ adni.
Pólya Györggyel közösen írt könyvük, az "Aufgaben und Lehrsatze aus der Analysis" (Feladatok és tételek az analízis köréből) című példatár a matematika történetének egyik legzseniálisabban megszerkesztett és leghíresebb könyve, amely 1925-ben németül jelent meg két kötetben. Erről a könyvről J. D. Tamarkin 1934-ben a Szegő érdekében több amerikai egyetemhez írt ajánlólevelében úgy nyilatkozik, hogy "két kötet koncentrált matematikai gyönyör". A könyv ezidáig négy német, három orosz, egy angol, egy bolgár és egy magyar kiadást ért meg.

A Pólya-Szegő együttműködés az 1925-ös nagy művük megjelenésével korántsem zárult le, azt számos közös cikk, valamint egy újabb könyv, az "Isoperimetric Inequalities in Mathematical Physics" (Izoperimetrikus egyenlőtlenségek a matematikai fizikában) követi. Szegő ma már klasszikusnak számító "Orthogonal Polynomials" (Ortogonális polinómok) című könyve 1939-ben jelent meg, és további négy kiadás és számos utánnyomás követte. Ez a köny volt az American Mathematical Society egyik legnépszerűbb kiadványa.

Munkásságának (141 cikk és hét könyv) maradandó értékét bizonyítják a nevével fémjelzett matematikai fogalmak, amelyek lépten-nyomon felbukkannak a matematikai szakirodalomban, mint például a Szegő erős határérték-tétel, a Rogers-Szegő polinom, az ortogonális polinomok Szegő-féle osztálya, a Szegő-féle magfüggvény, stb. Munkássága nemcsak az elméleti és alkalmazott matematikára volt mély hatással, hanem eredményeit felhasználták a statisztika, a fizika, a kémia és a különböző mérnöki tudományok több területén is.

1928-ban a Königsberger Geselschaft (Königsbergi Tudós Társaság) választotta tagjai közé, 1960-ban pedig a Bécsi Tudományos Akadémiának lett levelező tagja. Továbbá tagja volt az American Academy of Arts an Sciences-nek (Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia) és tiszteletbeli tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is.

Fantasztikus matematikai tehetsége mellett Szegőben széles kulturális érdeklődés párosult különleges emberi bájjal, segítőkészséggel és nagylelkűséggel. Ragyogó előadásokat tartott, melyeken úgy tudta kidomborítani egy tárgykör lényegét, hogy hallgatói maguk fedezhették fel annak fontosságát és szépségét.

Szegő Gábor 1985. augusztus 7-én hunyt el a kaliforniai Palo Altoban, ugyanabban a városban, ahol pontosan egy hónappal később távozik az élők sorából barátja, Pólya György is.