Szeretetet adni és kapni

Karácsonykor, újévkor a családtagokat, barátainkat, kedves ismerőseinket szoktuk megajándékozni, ritkán gondolunk ilyenkor másokra. Pedig ismeretlenül megajándékozni valakit igazi nemes emberi cselekedet. Az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskola diákjainak ebben már van némi tapasztalatuk. Az idén is készítettek karácsonyi szeretetcsomagokat. Tavaly Padéra, ezúttal pedig Kevibe, a zentai Stevan Sremac Általános Iskola Tömörkényi István munkaegységének kihelyezett tagozataihoz kerültek az ajándékok. A szokástól eltérően idő előtt elkezdődött téli szünidőt befejezve, a szervezési munkák és a szállítás lebonyolítása után a napoknak került sor a szeretetcsomagok szétosztására.

Muhi Horváth Gabriella, az újvidéki iskola magyartanárnője szervezésében dobogó szívvel, lázasan csomagoltak a gyerekek. Könyvek, füzetek, írószerek, játékok, ruhaneműk, édességek és ki tudja, mi nem került még a díszesen csomagolt dobozokba. Fontos az, hogy igazi meglepetés és hatalmas öröm legyen ez a szeretetcsomag. Mindannyian átérezték, hogy ajándékot adni legalább akkora öröm, mint kapni. Titokban azért szorítottak, hogy jó helyre kerüljenek a csomagok, olyan gyerekek kezébe, akik igazán meglepődnek a váratlan ajándékon, és hatalmas örömmel fogadják.

Perpauer Attila, Keviben tanító pedagógus szerint leírhatatlan volt a megajándékozott gyerekek öröme, nagy izgalommal bontogatták a csomagokat, a kapott ruhákba öltözve rögtönzött divatbemutatót is tartottak. A babaholmikat a kistestvéreknek szedték össze, a tanszerek az iskolatáskákba kerültek. A csomagokból mindent fel lehetett használni, minden egyes darab valóban nagy örömet jelentett ezeknek a falusi, tanyavilágban élő gyerekeknek. A nagyvárosból ismeretlen gyerekek küldtek nekik ajándékokat, ez errefelé nem mindennapi dolog. Hiszen sokuknak nagy kaland lenne akár elutazni is oda. Sárosi Gabriella iskolaigazgató is jelen volt a csomagosztáson. Meghatódott a diákok határtalan örömén, akiknek a nevében is köszönetet mondott az újvidéki csomagokért.

Napjainkban tapasztalhatjuk, hogy egy természeti csapás nyomán jut kifejezésre igazából az embereknél a segíteni akarás, a részvét, az emberszeretet. A pozitív hétköznapi dolgokat szinte észre sem vesszük, a jótett magától értetődik, még ha oly kevés alkalommal is élünk vele. Pedig a szeretetet minden nap kellene gyakorolni. Ezek a diákok most tanulták meg, hogy ismeretlen társaik vonatkozásában mit jelent szeretetet adni, és szeretetet kapni.